A Soproni Petőfi Színház saját halottja: Tóth Barna temetése

Tóth Barna jelmeztervező az elmúlt években több előadásban dolgozott a soproni teátrumban, a nemrég elkészült Bál a Savoyban revüoperett kosztümjeit, ruháit is ő tervezte.

Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor emlékezése Tóth Barnáról:

A soproni születésű Tóth Barna az Iparművészeti Főiskola textil szakán végzett. Ezután a Békés Megyei Jókai és a Szolnoki Szigligeti Színháznál tervezett. Fő munkássága a Magyar Televízióhoz kötődött, az 1960-as esztendő végétől 1990-ig zenés filmek, revűműsorok, nagyszabású produkciók, musicalek, operettek látványos színpadi ruhakölteményei fűződtek a nevéhez. A magyar színházi és filmes világ legnagyobb egyéniségeinek, sztárjainak tervezett ruhákat. Stílusbiztonság, ízlés, elegancia, letisztult hatás jellemezte a munkáit. Az 1990-es évek elejétől már csak az Operettvilág Együttesnek dolgozott. Sopronban az elmúlt évadokban az Egy éj Velencében, A víg özvegy és most a Bál a Savoyban jelmezterveit készítette el. Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor, mint a hozzá legközelebb álló színművészek, emlékeiket felidézve búcsúznak Tóth Barnától, aki a soproni társulat csapatának tagjaként is otthon volt szülővárosa teátrumában.

- Barna hihetetlen jó színházi ízléssel és nagyon komoly irodalmi tudással, olvasottsággal rendelkezett. Olyan könyv és dokumentum gyűjteménye volt otthon, hogy az ritkaság. Amikor elkezdtük a Bál a Savoyban próbáit, behozott egy 1930-as évekbeli muzeális értékű újságcikket, ami erről a színdarabról szól. A fotón Ábrahám Pál és Bársony Rózsi látható. Zárkózott, visszahúzódó emberként élt, türelmetlenséget csak a munkában lehetett tapasztalni nála. Maximalistaként dolgozott, minden egyes ruhaanyagot ő maga választotta ki a jelmezekhez. Ehhez ragaszkodott, gondosan állította össze a ruhákat, precízen, pontosan. Ahogy megálmodta, úgy dolgoztatta ki a szabászasztalnál. Gyönyörűen rajzolt, s mindig a darabból, a történetből, a színészből, az adott korból indult el. Lehetett rá számítani szakmailag, munkái, a sikerek mindig alátámasztották azt: Barnára érdemes és megéri hallgatni. Neki fontos volt, hogy a néző ne kapjon torz képet egy operettről, operáról, vagy musicalról. Hitt a színpadi varázslat erejében, de csakis ízlésesen. Megvédte az álláspontját a rendezőknél, a színházigazgatóknál, mert úgy érezte, a jelmez szolgálja az előadást, a filmet, az egész produkciót, hiszen látvány nélkül nincs katarzis, élmény, de soha nem lehet mindez az öncélú megvalósítás hamis és olcsó eszköze. Ezért is szerettünk vele dolgozni. Sok közös előadást készítettünk együtt. A Magyar Televízió aranykorszakának egyik jelentős tervezőjeként hihetetlen magas színvonalon képviselte mindig a szakmát, a művészetet, a színházat, filmet. Vele együtt utód nélkül letűnt ez az aranykor – búcsúzott a színészházaspár Tóth Barnától.