Bede-Fazekas Csaba is „halhatatlan” lett

Hétfő este hozták nyilvánosságra a 2021-es Halhatatlanok Társulata program díjazottjait. Színésznő kategóriában Lázár Katit, Tiboldi Máriát, színész kategóriában Rudolf Pétert és Szacsvay Lászlót, a táncművészek közül Bodor Johannát és Zsuráfszky Zoltánt, az operaénekesek közül Zempléni Máriát és Bede-Fazekas Csabát választották a „halhatatlanok” közé. Bede-Fazekas Csaba, a Győri Nemzeti Színház tagja, Kossuth-díjas operaénekes több mint kétszáz színházi szerepet játszott a prózától az operáig, elénekelte a zeneirodalom legnagyobb bariton szerepeit. Egy éve a vírus parancsolta le a színpadról, amikor nyolcvanhét évesen éppen egy számára új műfajban bűvölte el a közönséget. Karakot alakította a Vaskakas Bábszínház Vuk című darabjában. A jó hír hallatán örömmel gratuláltunk tegnap olvasóink nevében is Bede- Fazekas Csabának, aki 2017-ben a TAPS-díjat is elnyerte.

– A gratuláció után az első kérdés: hogy érzi magát, művész úr?

– Rosszul aludtam az éjszaka, őszintén szólva kicsit felzaklatott ez a dolog. Nem nagyon számítottam rá, hogy engem választanak, mert amikor pesti jelöltek is vannak, nem sok esélye van egy vidéki színésznek. A televíziós adásból értesültem az eredményről. Nagy meglepetés és végtelen öröm volt számomra.

– Miért olyan nagy érték ez az elismerés?

– Úgy érzem, hogy ez egyik korábbi díjamhoz sem hasonlítható. Ez valami más, több. Benne van a nevében a halhatatlanság, aminél nagyobb elismerés nincs. Ez a csúcs. Az ember kap egy lehetőséget, hogy a neve fennmaradjon, a későbbi generációk is láthatják, olvashatják. A másik fontos dolog pedig az, hogy a közönségtől kaptuk ezt az elismerést. Most nemcsak egy pillanatnyi színpadi teljesítményt értékelt a közönség, hanem visszaemlékezve az eddigi előadásokra talált méltónak a jutalomra. Azt tudtam, hogy a közönség szeret, kedvel engem, mert ahol felléptem, ott mindig éreztem ezt, mint ahogy én is szeretem a közönséget, szeretem ezt a várost és szeretem az embereket. Azért, hogy ennyi ember vette a fáradságot, szavazott és így döntött, végtelen hálával és köszönettel tartozom. Mondhatom, hogy nagyon jókor jött ebben a pandémiás időben, amikor az ember már a hit és remény tartalékait éli fel, akkor kap egy ilyen erőt adó elismerést. Jókor jött és nagyon nagy örömmel tölt el.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb előadások ebben a szép hosszú pályafutásban?

– Borzasztó nehéz a választás. A pályámat későn kezdtem ugyan, de rengeteg darabban játszottam, a számuk bőven meghaladja a kétszázat. Az ember, amikor egy szerepre készül, mindig teljes odaadással, szeretettel, átéléssel próbálja megformálni a karakterét. Talán a legkedvesebb számomra a Rigoletto, Tiborc a Bánk bánból vagy Tevje a Hegedűs a háztetőnből, de nehéz a választás. Könnyebb a pozitív szerepeket megformálni, mert azok karaktere hasonló az egyéniségemhez. Az igazság, a jóság, a szeretet mindig közelebb áll az emberhez, de éppen ez a nehézség a színészetben, hogy az ellenszenves, a nem szerethető szerepeket is úgy kell eljászani, mintha én lennék, és az ember önmagát mindig szereti. Ez a színész feladata és ettől nehéz is a színészet.

– A 87. évet betöltve is dolgozik tele tervekkel, programokkal. Miben láthatjuk a közeljövőben?

– Most éppen nincsenek elő- adások a színházban, de szerencsére nagyon sok munka vár. Ba- kos-Kiss Gábor igazgató úr több szerepben is számít rám a követköző évadban. Fellépek augusz- tus végén a Győr 750 ünnepség keretén belül, aztán szeptember elején A vaskakas legendája bemutatója lesz, szeptember közepén játsszuk a Vukot egy színházi fesztiválon és Silló István karnagy úr 30 éves jubileumi koncertjén is fellépek. Munka van, csak az ember tudja erővel és szellemi frissességgel megoldani.

Halhatatlanok Társulata

A Halhatatlanok Társulata Érdi Sándor és Szegvári Katalin ötlete volt 1996-ban. A társulat Örökös Tagjait a nagyközönség választja meg azok közül, akikről úgy vélekedik, hogy tehetségükkel, a nemes célok melletti kiállásukkal, valamint a rendelkezésükre álló eszközökkel sokat tettek a kultúráért, a művészetért és a társadalomért.