A holokauszt nincs elfelejtve – Győr lakosságának 12 százalékát veszítette el

– A holokauszt magyarországi eseményei nem 1944-ben kezdődtek – mondta az emléknap kapcsán Bana József levéltár-igazgató. – Sokan a numerus clausus megszületésétől datálják ezt, de inkább a harmincas évek második felében alkotott zsidótörvények voltak, amelyek megalapozták a későbbi szörnyűségeket. A magyarországi zsidóság fokozatos ellehetetlenítése nemcsak az ismert szélsőjobboldali pártok, a nyilasok szívügye volt, de a kormánypárt mellett még más szellemű hasonló mozgalmak, mint például a Turul Szövetség vagy a Baross Szövetség is élére állt e törekvéseknek. Itt nem egyszerűen holmi faji háború zajlott, hanem a jogfosztottak tulajdona, vállalkozása, lakása és földje átkerült a jogalkotók és híveik birtokába. A kilátásba helyezett zsákmány inspirálta őket, hogy minél kíméletlenebbül és gyorsan végezzék el dicstelen feladatukat. A magyar közigazgatás, az adminisztráció nélkül a német megszállók képtelenek lettek volna mindezt végrehajtani. A gyalázatos törvények mellett a helyi törvényhozók, a megyék és városok is „megalkották” a saját szabályzataikat, ezek többsége még a központi rendelkezéseken is túltett. Az elburjánzó terror, a gyilkos és kegyetlen háború, a bombázások, a félelem légkörében nem csodálkozhatunk, hogy a többség lapított és a túlélésre játszott. A vidéki zsidóság eltüntetésének haszonélvezői a frissen szerzett vagyon törvényesítésén fáradoztak és nem számoltak a deportáltak visszatérésével.

Győr lakosságának tizenkét százalékát veszítette el csak a zsidóság elhurcolása, a holokauszt révén. Volt itt minden: nem lehettek képviselők, nem adhattak vért, érvénytelenítették a vegyes házasságokat, vissza kellett adniuk az ipart, nem kereskedhettek, nem lehetett rádiójuk és viselniük kellett a sárga csillagot. Elvitelük előtt méltatlan körülmények közé összezsúfolták őket és marhavagonokban hagyták el országukat. A kevesek, akik még itt maradtak vegyes házasság vagy pótolhatatlan szakmai tudásuk miatt, 1945 tavaszán, a nyilasterror alatt lettek áldozatok. A gyilkos halálbrigádok, a pártszolgálatosok, a szakállas báró és a forradásos Kovács testvér a naponta szerveződő „Dunaparti sétákon” szabadult meg az általuk feleslegesnek tartott személyektől. Főként származási és faji alapon szerveződtek ezek a séták, de katonaszökevényeket is kísértek a Mosoni-Duna partjára. Itt a már bevált módon, tarkón lőtték áldozataikat.

A hitközség méltó emléket állított az áldozatoknak. A zsidó temetőben, a zsinagóga udvarán lévő emlékmű és Róth Emil rabbi emléktáblája, valamint a menházban lévő kiállítás bizonyítja, hogy a holokauszt nincs elfelejtve. A magyar állam és Győr önkormányzata azonban még adós egy olyan emlékmű felállításával, amely a több mint ötezer elpusztított polgára előtt tiszteleg. Bizonyos vagyok abban, ismerve az előkészületeket, hogy hamarosan erre is sor kerül.