Létezik bűnbocsánat, van pardon!

2020.06.29. 08:11

A legnagyobb mélyben találkozott Istennel a Pannonhalmán élő Lólé Attila

A poklok poklát járta meg Lólé Attila. Drog, hajléktalanság, amikor kukákból evett, durva öngyilkossági kísérletek, bűnre késztető családi körülmények. Több börtönt is megjárt. Míg egy alkalommal a tevékeny szereteten keresztül megszólította a fiatalembert Isten. Most Pannonhalmán él és érlelődik benne az elhatározás, hogy szerzetes legyen.

Gülch Csaba

– Beszéljen egy kicsit a gyerekkoráról!

– Kőbányán laktunk. A szüleim soha nem dolgoztak, itt a piros, hol a pirosból éltek, de apámat egyszer úgy elverték a nyomozók, hogy felhagyott a gyufázással. Természetesen továbbra sem dolgoztak, csalásból éltek. Egy idő után elkezdtek drogozni és emiatt teljesen tönkrement a család. Kamaszkoromra én is rászoktam a drogra és ettől egy időre megpecsételődött a sorsom. Sok mindent megtettem pénzért, hogy kábítószert tudjak venni. Egyre durvább dolgokat csináltam.

– Többször volt börtönben.

– Igen, rövidebb-hosszabb időre. A leghosszabb ítélet két év kilenc hónap volt a Gyűjtőben. Ott kemény volt. Utána viszont leszoktam a drogról, de csak egy időre, aztán ismét visszaestem. Négyen voltunk testvérek, de az öcsém, aki szintén drogozott, meghalt. A kábítószer miatt felakasztotta magát. Én találtam rá, én vágtam le a kötélről. Sokszor gondoltam én is, hogy gyenge vagyok, értéktelen és nem érek semmit. Több alkalommal kíséreltem meg öngyilkosságot. Az egyik legdurvábbról tanúskodik a nyakamon a heg...

Már hittel vonult börtönbe

– Újabb pokol következett az életében. A hajléktalanság.

– Kukákból ettem, kéregettem, pincében, aluljáróban aludtam. A kapott pénzből drogot vettem. Minden átélt pokol, mélység ellenére mindig volt az életemben valami hívó jel Isten felé. Azt is megtapasztaltam, hogy a Szentlélek, ha fokozatosan befogadjuk, egyre gyógyítja az ember sebeit... Azt is megtapasztaltam, hogy Isten mindenben jelen van, velünk van. Ezt a köldökzsinór-kapcsolatot mi szakítjuk el az önzőségünkkel, a depressziónkkal, az egoizmusunkkal, a bűneinkkel. Mindezek elválasztanak Tőle, de Ő nem enged el. Ha Jézushoz kiált az ember, akkor ez a kapcsolat mindig helyreáll. Ilyenkor Isten táplál minket áldásaival és kegyelmével. Ezt bizonyítja az a találkozás, ami kétezer-tizenhatban történt. Kéregető, drogos hajléktalanként Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban voltam. A Szent Egyed Közösség két tagja, Ficsori Anita és Gyarmati Bálint rendszeresen jártak szendvicset osztani és beszélgetni. Egy alkalommal begyógyszerezve odaléptem Bálinthoz egy szál cigiért és pénzért. Beszélgettünk és elmondtam neki József Attila egyik versét. Így mondhatnám azt is, hogy József Attila indította el a velük való mélyebb kapcsolatomat. Közben elmeséltem nekik, hogy börtönbe kellene vonulnom, de én csak halasztom. Anita rábeszélt, hogy vonuljak be és ők majd tartják a kapcsolatot velem. Ezek az emberi szavak nagyon jólestek. Először megdöbbentettek és bevonultam azzal a hittel, hogy Istennek terve van velem. Többek között az ő tevékeny szeretetük hatására tértem meg, rajtuk keresztül ismerhettem meg az Úr mindenható szeretetét. Már hittel vonultam be a Markó utcába, majd Baracskára.

„Jézushoz kiáltottam a legnagyobb mélységből és Ő válaszolt a hívásomra. Embert faragott egy drogfüggő, hajléktalan, sittes cigánygyerekből”- mondt Lólé Attila.
Fotó: Huszár Gábor

 

Visszajár a rácsok mögé

– Baracskán kapott egy nagyon mély felismerést.

– Az ottani börtönben rendszeresen megfordult Cirill atya, a jelenlegi bencés főapát, Iván testvér és egy ferences pap, Jónás atya is. Először távol éreztem magamtól őket, de aztán mikor felismertem a tisztaságukat, nagy hatással lettek rám és az is, amiről és ahogyan beszéltek. Nagy szeretettel fordultak hozzánk, így hozzám is. Egyre jobban cseperedtem a hitemben. Isten megadta mostanra nekem azt, hogy visszajárhatok oda tanúságot tenni a hitemről, ahol valamikor fogvatartott voltam. Sokat foglalkozott velem még a börtönben egy katolikus sváb ember is. Magyarázta a Bibliát, imádkozott velem. Az ő hatására megfogalmazódott, megérett bennem, hogy katolikus akarok lenni. Aztán egyszer csak, valószínű Cirill atyáék hatására is, megfogalmazódott az, hogy szerzetes leszek és szívesen élnék a közösségükben. Utólag be kell látnom, hogy ez akkor egyfajta menekülés akart lenni. Meg lett volna lakhatásom, megélhetésem és nem kellett volna szembenéznem az élettel. Így gondoltam akkor. Beszéltem Cirill atyával egy alkalommal és elmondtam neki a felismerésemet. Egyébként mindig is munkált bennem, hogy áttetsző legyek, nyílt, őszinte és egyenes, ne hordjak álcát, ne modoroskodjak. Eljött a szabadulásom. Iván testvér eljött elém, leszedett a rabszállító buszról és kocsival elvitt Budapestre. Közben elmondta, hogy nem úgy van, hogy egyszerre beállhatok a rendbe. Egyáltalán nem, mert nagyon mélyen tisztázni kell magammal, hogy mit akarok. Amikor ez már valóban elmélyül, akkor egyre közelebb kerülhetek Pannonhalmához, a szerzetességhez. Ez több mint két évvel ezelőtt volt. Aztán egy hét után eljöttem Pannonhalmára. Albérletben élek, munkám lett egy győri bútorgyárban, beiratkoztam egy iskolába, ahol éppen most tettem sikeres asztalosvizsgát. Amikor tehettem, eljártam a zsolozsmákra. Közben a börtöncursillo (keresztény megújulási mozgalom – a szerk.) közelébe kerültem, és ahogy említettem, hajdani fogvatartottként egy éve visszajárok a rácsok mögé. Mindig szeretettel hallgatnak. Egy pozitív példa vagyok számukra, hogy Jézussal lehetséges az újrakezdés, a változás! Nagyon tisztelnek és komolyan veszik, amit mondok. Létezik bűnbocsánat, van pardon!

Bárkinek elérhető Isten

– Mit érez a pannonhalmi szerzetesek között?

– Nagyon sokat segített, segít nekem Iván testvér, Cirill atya és Imre atya is. Közben lett egy lelki atyám is, Binczberger Ákos atya. Másfél-két havonta fel szoktam költözni az apátságba péntek-szombat-vasárnapra, hogy szokjam a légkört, az atmoszférát, a szerzetesi élet mindennapjait. A pártfogó atyáim azt is mondják, hogy hagyjam nyitva a párkapcsolat felé is az utat. Randizgatok is a szerzetesi elhívással párhuzamosan... Egyelőre nincs komolyabb! Tudom és vallom, hogy amelyikben az álmaim megvalósulnak, az lesz Isten akarata. Úgy érzem, nagyon jól alakul az életem. Nagyon sokat fejlesztett engem Isten, mondhatnám úgy is, hogy csodát művelt velem. Szeretem az új életemet és szeretem az embereket is! Boldog vagyok. Hálás vagyok Istennek és azoknak az embereknek, akik Jézus nevében segítettek rajtam. Isten elvette a függőségeimet is, három éve nem drogozom, még a cigit is leraktam. Jézushoz kiáltottam a legnagyobb mélységből és Ő válaszolt a hívásomra. Embert faragott egy drogfüggő, hajléktalan, sittes cigánygyerekből. Mi más ez, mint az isteni kegyelem? És ez bárkinek elérhető és ingyen elvihető, csak kérni kell... Tanúsítom.

Címkék#vallás
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában