2020.04.15. 15:07
Egy örök optimista keramikus Mosonmagyaróváron
Tizenhárom éve fedezte fel az agyagozást élete egy nehéz időszakában. Közgazdasági oklevéllel, ausztriai munkáját hátrahagyva vágott bele az új kihívásba. A Mosonmagyaróváron élő Kelemen G. Éva alkotásaival sok ház falán találkozhatunk.
Az agyagozással teljes lett az életem - vallja Kelemen G. Éva.
Nagypapája, Stark György a festészetben próbálta kiteljesíteni magát. Gyermekként az összes nyári vakációt nála töltötte. Közösen rajzoltak, tanította az ecsethasználatra, jelen volt a képek születésénél az első vázlatkontúrtól a kész alkotás aláírásáig. A győri születésű, de ma már Mosonmagyaróváron élő Kelemen G. Éva keramikust kérdeztük a kezdetekről és az alkotás folyamatáról.
– Mindig is éreztem, hogy van bennem valami plusz. Egy kis magocska, ami rügybontásra vár. Az iskoláim a közgazdaságtan felé vittek, emellett 14 éven keresztül versenysportoltam, úsztam és párevezősként lapátoltam. Dolgoztam biztosítótársaságoknál, hosszú időt töltöttem a bútorgyártásban is. Majd jött a krisztusi 33. A gyermekvárás és gyermekáldás lelassította az életemet. Ezzel együtt megmozdult a magocska is. Jött egy belső gondolat, egy reggeli ébredés, az agyag – kezdi történetét Éva.
Másfél éven át egy győri keramikusmester magántanulójaként ismerkedett az agyagművészettel. Rengeteget gyakorolt, fokozatosan, hosszú évek alatt jött elő a stílusa.
– 2007-ben kezdtem az agyagozást az anyaság mellett. Egy nagyon nehéz időszakomban jött Ausztria, részmunkaidőben kellett a kinti lehetőség, de az agyagozást nem adtam fel. Kényelmetlen körülmények között, de annál nagyobb szeretettel csináltam a munkáimat. Aztán bízva Istenben, „a sosem adom fel” hitvallásomban találkoztam a párommal, akivel megvalósulhatott minden álmom. Szeretetben, megértésben élünk, a nyugalom és a boldog életérzés megduplázta a rendeléseimet. Az időm kevés lett, a munkám sok, így Ausztriának búcsút intettem. 2018 óta főállásommá vált az, amit mindig is imádtam. Teljes lett az életem és boldog vagyok. Egy örök optimista – avat be mosolyogva.
– Leginkább az élet fejleszt. Mindennap új kihívások, új megrendelők, új és sokszor nagyon extra elképzelésekkel keresnek meg. Ezek az extrém felkérések „kényszerítenek” gondolkozásra, hogyan tudnám ezt megvalósítani. Addig töröm a fejem, amíg sikerül. Sosem adom fel! – avat be az alkotó.
A megrendelései jelentős részét a házszámok alkotják. Mindegyiken egy kisebb festménnyel, az alkotóra jellemző színekkel, dekorációkkal. A másik, nagyon érdekes terület a mozaikképek készítése. Nagy falfelületek felöltöztetése sok ezer apró kerámiával, így alkotva egy óriási képet. Sok kicsi elem egymásra építve, egységgé összefésülve.
– Ezek a felkérések először térdre kényszerítenek, megpróbálnak megijeszteni. Ám egy pici gondolkodás után megjön a gondolat. Megkezdődik a tervezés, a számítások, látom már magam előtt a színeket, a formákat és irány a műhely – mutat rá az alkotás folyamatára.
Arról is érdeklődünk, van-e köztük kedvenc alkotás. – Mindegyik munkám kedvenc. Az az elégedett arc, az a sok-sok örömkönny, kedves és dicsérő szó, amit kapok. Ez visz előre, ez az, ami minden pénznél többet ér.
