Kultúra

2020.01.02. 10:35

Máglyán az elengedés művészete

Papp Norbert győri képzőművész az őszi nap-éj egyenlőség éjszakáján halomba rakta és elégette azokat az alkotásait, amiket nem tudott értékesíteni. Ő azt mondja, ezzel visszaadta a teremtő energiákat, elengedte azokat az üzeneteket, amiket festményeivel közvetített. Mások szerint viszont amit tett, az barbárság.

Pozsgai Kitti

Beszélgetésünk során a miérteken túl arra is kitértünk, hogy mi a közös a házőrző kutyában és a szuperegóban, miért kell megtanulni az elengedést, mielőtt valaki apává válik és hogyan járult hozzá Muci, a németjuhász-kölyök személyiségbeli fejlődéséhez.

– Honnan jött az indíttatás, hogy így szabadítson fel helyet a raktárban?

– Próbáltam rendet rakni és rájöttem, hogy rengeteg az olyan festmény, ami évek óta csak a helyet foglalja. Aztán az is eszembe jutott, hogy miként lehetne azokat az energiákat felszabadítani, ami alkotta őket. Egy pillanat alatt futott át a fejemben az ötlet, hogy visszaadjam ezeket a képeket a teremtés előtti állapotuknak.

Halomba rakva égnek Papp Norbert festményei, a művész így szabadította fel a képeket alkotó energiákat és saját érzéseit is.

– Milyen döntés volt ez? Könnyű? Nehéz?

– Ahogy megtörtént bennem az elhatározás, hogy elégetem őket, határozott voltam, de nem volt könnyű. Volt már olyan képem, amit megsemmisítettem, mert nem akartam, hogy a depressziós témája miatt odakerüljön valakihez. De ez más. Ezeket a képeket szerettem, ugyanakkor pangó érzést keltettek bennem. Úgyhogy mielőtt máglyára raktam volna mindet, harmadáron meghirdettem, hogy aki akarja, el tudja vinni. Ez az „akció” rövid ideig tartott, hogy ne tartson sokáig az elengedés folyamata.

Végrehajtani a döntést

– Mit kell ilyenkor elengednie konkrétan egy művésznek? Azokat az energiákat, amiket az alkotás során kívülről kap és magából ad?

– Ez csak az egyik része. Ott van még annak a várakozásnak az érzése is, ami akkor születik meg bennem, amikor a kép elkészül. Várom, hogy kiderüljön, mit fog adni valakinek az életében. Egyáltalán nem magamnak készítem a képeket, ez egy közös játék a többi emberrel. Az az üzenet, amit a képeim hordoznak, annak az embernek szólnak, aki befogadja az otthonába. Ha ez a kapcsolat nem jön létre, ha a festményem nem szól senkihez, az számomra jelzés arról, hogy erre az üzenetre nem volt kíváncsi a világ.

– Mit érzett akkor, amikor a tűzre rakta őket?

– A döntést meghozni nem volt nehéz, de amikor átadtam a tűznek a festményeimet, összeszorult a torkom. Van ebben valami mágikus. Éreztem a kapcsolatot és a felszabadulást is, amit a döntésem következetes végrehajtásától kaptam.

Muci, a festő német juhászkutyája mutatott rá a szuperegóra.

– Kapott ezért hideget-meleget a követőitől.

– Ez a görcsös ragaszkodás mindenhol tetten érhető. Igen, nagyon sokan megkerestek, próbáltak lebeszélni, hogy ne tegyem meg. Nehezen értették meg, hogy nem az anyagot, a terméket, hanem az üzenetet kell elengedni.

– Furcsa volt olvasni az éles hangú bírálatokat, amiket azért kapott, mert megsemmisít valamit, amit ön alkotott. Nem értettem az okát.

– Azt gondolom, hogy ez a negatív érzés azért alakulhatott ki egyesekben, mert szembesítettem őket a mulandósággal, az instabilitással, amivel nem hajlandók szembenézni az élet többi részében. Minél jobban törekszünk arra, hogy valami be legyen biztosítva az életünkben és állandó legyen, annál nagyobb félelmet kelt bennünk, amikor találkozunk egy olyan jelenséggel, ami ezzel szembemegy. Ha baleset vagy véletlen folytán történik ez meg, azt még könnyebben feldolgozzák, de amikor valaki önszántából hoz meg egy veszteséggel járó döntést, akkor az nagyon meg tudja piszkálni a biztonságtudatot.

– Mivel érveltek az égetést ellenzők?

– Leginkább azzal, hogy egy művésznek ennél sokkal nagyobb a felelőssége. Szerintük ha létrehoztam egy alkotást, akkor afölött én már nem rendelkezhetem, mert az már közkincs és én nem tehetem meg, hogy ezt a közkincset elpusztítom. Bíráltak azzal, hogy ölöm a kultúrát, hogy nem gondolok a jövőre, hogy önző vagyok, hogy ünnepeltetem magam. Próbáltam nyugodt hangnemben elmagyarázni mindenkinek a döntésem okát, de nem mindenki értette meg. Volt, aki annyira megharagudott rám ezért, hogy megszakította velem a kapcsolatot.

Konkrét üzeneteket hordoznak az alkotások, gondolkodásra késztetik a szemlélőt.

– Akkor a képeken túl negatív energiákat is sikerült elengednie ezekkel az emberekkel együtt.

– Rájöttem, hogy nem kell mindenkivel jóban lennem, nem kell mindenkinek megfelelnem. Azt is átgondoltam, hogy ezentúl, amikor nekiállok festeni, akkor jobban rá kell hangolódnom azokra az emberekre, akikhez szólni szeretnék. Sűrűbb üzeneteket kell alkotnom, hogy biztosan megértsék. Ehhez jobban el fogok mélyedni a gondolataimban.

– Papp Norbert mint személyiség is változott ezzel a folyamattal?

– Nagy változások korát élem. Februárban apa leszek, így rengeteg dolgon gondolkozom mostanában. Nagyobb hangsúlyt fektetek az élményekre, kisebbet a tárgyakra. Éppen elajándékozom az évek óta polcon álló könyveimet, amiket már olvastam. Próbálok áramlásba kerülni az élményekkel. A könyv elolvasása jó élmény, de utána feltenni úgy a polcra, hogy tudom, hogy többé nem fogom még egyszer elolvasni, az már felesleges gyűjtögetés.

– Több konklúziót is sikerült levonnia?

– A félelem nem jó tanácsadó. El kell tudnom engedni a „mi van ha...” kezdetű mondatokat a fejemből, mert ha így teszek, az életem lényegesen gördülékenyebbé válik. Ha kicsit hátrébb húzódik az egónk és teret engedünk másoknak és a lehetőségeknek, attól csak gazdagodni fogunk. Minél kevesebb a kontroll, annál nagyobb esélyünk van az élményszerű áramlásra.

Papp Norbert következő képein már látható lesz az új életszemlélet.

– Az egó nagyon furcsa dolgokat tud művelni.

– Egó nélkül nem lehet feloldódni. A gondot a szuperegó okozza, ami meg olyan, mint egy házőrző kutya, mely túlteljesíti a feladatát. Aki eleinte csak másokat nem enged be az udvarba, aztán meg téged se enged ki a házból, a végén mindent kontrollálni fog, ami történik és egyre kisebb lesz az udvar. Ezenkívül egyre kevesebbet fogsz tudni a körülötted zajló dolgokról, torz képet alakítasz ki a világról, nem tudsz ismerkedni és téged sem ismerhetnek meg mások, mert a szuperegód nem engedi meg, hogy megmutasd magad. Ezen is túl lehet lendülni. Meg kell ismerkedni ezzel a házőrző kutyával, aztán meg kell regulázni és kijelölni számára a pontos feladatát. Védjen meg annyira, hogy ki tudj állni magad-ért, ugyanakkor legyél együtt-

működő a többiekkel.

A kutya mutatta az utat

– Honnan ez a kutyás hasonlat?

– A határszabás fontosságát a saját kutyámtól tanultam meg. Nagyon jó tanítóm volt az elmúlt másfél évben. Olyan személyiségű kutya Muci, melynek olyan alfahímre volt szüksége, amilyen én soha nem voltam. De kénytelen voltam változni, átértékelni dolgokat, hogy harmonikusan élhessünk együtt.

– Muci tanítása is benne van abban a döntésben, ami a festmények elégetéséhez vezetett?

– Hogyne, ebben egészen biztos vagyok. Miatta kezdtem el gondolkodni a szuperegón. Miatta lettem határozottabb. Ez a változás valószínűleg a következő festményeimen is megjelenik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában