Évszázados viták írásos emlékei, Rábcakapi és Tárnokréti békétlensége

Tárnokréti és Rábcakapi szomszédos települések, közös múltjuk nem mentes a viszálytól. Egyházi és világi elöljárók csaptak össze az évszázadok alatt, hogy településeik érdekeit érvényesítsék. A viszályt táplálták ezek az esetek, melyekből nem egy és nem kettő volt. Nagy Ferenc helytörténeti kutató feljegyezte, miért veszekedtek a szomszédos községek annak idején. Az ellenérzések persze azóta elmúltak, de mindkét falu lakói emlékeznek az ősöktől hallott történetekre.

Viszály a szomszédok között

– A személyek, közösségek érdekellentétei jobb esetben megértésben vagy csúfolódásban, rosszabb esetben összecsapásokban nyilvánulnak meg. Sok település csúfolódik másikkal. Kapi és Réti között az első ismert meg nem értés az 1780-as évek elején a templomépítési hely kiválasztásával történt. Hiába, a hittestvériség sem gyógyszer. Néhány rigmus a múltból. 

• „Kapiak büszkék, a Rétiek böszmék”. 
• „Híres Kapiak, pénzes rétiek”. 
• Kapiak a rétieket hanyi borgyúnak, rétiek a kapiakat mándli (kabát) evő kapiaknak nevezték. Az utóbbira már 30 éve sem tudtak nekem magyarázatot adni a legidősebbek sem. Ellentmondás van egykori adatközlő Szabó András (1861 Kapi) kijelentésében, hogy a rétiek olyan büszkék, ők nem is szeretnek oda mulatságba átjárni. Akkor most a rétiek vagy a kapiak voltak büszkék?-gondolkodott el Nagy Ferenc.

A kutató egy konkrét esetet is leír. Eszerint 1925. júniusában, Tárnokréti újabb viszályba keveredett Rábcakapival. Indítványozták, hogy a gyülekezet forduljon kérvénnyel az egyházkerülethez, hogy a tárnokréti határral tőszomszédos külbirtokok, melyek Rábcakapi, Cakóháza, Markotabödöge határában vannak, egyházilag csatoltassanak Tárnokrétihez, hogy ezek is segítsék az egyházi terhek viselését. Az indítványt főleg azzal indokolták, hogy a rábcakapi testvéregyház szintén magához csatoltatja a Mosonszentjános határában levő külbirtokait, ezzel kárpótolva lesz az elveszett birtokrészekért. A tárnokréti közgyűlés az indítványt elfogadta. Erről a rábcakapi egyház jegyzőkönyvében ez olvasható. "A -rábcakapi- közgyűlés nem csak, hogy nem járult hozzá az elcsatoláshoz, hanem erélyesen tiltakozott a terv ellen.” A tárnokrétiek kérvénye alaposan felborzolta a két falu között szunnyadó viszályt, melyet az alábbi levél részlet igazol.

Kivonat Nagy Gyula rábcakapi lelkész, Kovács Zsigmondnak, tárnokréti lelkésznek írt, higgadt hangú leveléből:

„A közgyűlésen a legellenségesebb hangulat volt ellene. Ma, amikor annyi kapinak van markotai földje, fizessen Rétihez adót, hisz van olyan kapi gazda, itthon 2-3 hold földje van, ott meg 10-15 hold. Semmi komoly dologra nem lehet hivatkozni. Ha e bevétel kellene a rétieknek, kell Kapinak, és 54 éve így van, az anyásítás óta. A kapiak teljesen adó alá engedték az ott lévő földjeiket, a rétiek pedig csak az egyházi alkotmány 256. §-a alapján adóznak nálunk. Igaz, a kapiak eddig csupán az egyház iránti szeretetből szentjánosi, -péteri földjük után is fizettek valamit, de, hogy tavaly felhúzták őket, már nem fizették.

Igaza van ezen idős presbitereknek, a majort leginkább rétiek vették meg, most még ők a markotai földjeiket is talán odaadják, vagy elvegyék. Mi lesz a határ, ki bírná a terheket. Szerintük anyásításkor felajánlották a markotai birtokaikat teljes adó alá, mert a határ kicsi volt, csak meglegyen a különválás. A határ, pedig az óta sem nőtt meg. A markotai szórványt, minden szín alatt meghagyni kérik, ránk fér az adó. Ők nem lesznek réti adófizetők erőszakkal. Igen fel vannak zúdulva. Kérlek, ezért vedd le a napirendről, magad is beláthatod, még békétlenség nélkül is bajos boldogulni. Rábcakapi, 1925. június 24."

"Később is voltak kisebb feszültségek, melyek mára talán eltűntek, csak az alábbi sorok emlékeztetnek a múltra"-jegyzi meg Nagy Ferenc.