Életcélja: segíteni a rászorulókon – Osztrák férfi támogatta a lakókocsiban élő győri családot

Lapunk alapítványa, a Jóakarat hídja nemrégen egy szorgalmas, a családjáért, három gyönyörű gyermekéért erőn felül dolgozó fiatalasszonynak tudott segíteni. A nevelőotthonban felnevelkedett Csigi Virág Anett nemrégen tudott hitelre megvásárolni egy győri zártkerti ingatlant, ahol egy lakókocsiban élnek. A berendezésekhez, gyerekruhákhoz kértek segítséget. Alapítványunk anyagi támogatást vitt, amiről olvasóinkat is tájékoztattuk. 

A cikk olvasása után volt olyan nagypapa, aki azért hívott bennünket, hogy vinne ruhákat a gyerekeknek, szerette volna tudni a méreteket. Más, mint például Kosi Kak fogta magát, elment Virágékhoz és megkérdezte, mire volna szüksége.

– Az interneten láttam a Kisalföld cikkét, amelyben megírták a család helyzetét. Elmentem azonnal és megkérdeztem, mire van szükségük. Szerencsére sok ismerősöm van, akik segítettek nekem. Mindenki hozott valamit – mondta el lapunknak, amikor egy megrakott utánfutóval megérkezett Virágék portájára. Nagy volt az öröm, ahogy egymás után kerültek le a kincsek az autóról. Érkezett konyhabútor, mosógép, hősugárzó, gyerek és felnőtt ruha, de tartós élelmiszer, hús is és természetesen a gyereknek játék, amit csillogó szemmel segítettek lepakolni. 

Elmondta, hogy nem ez volt az utolsó útja. Örömmel jön máskor is, és hoz, olyan dolgokat, amire szüksége van a családnak. Jó tudni, hogy Markszné Koncz Zsuzsanna, a Hétköznapok Angyalai Alapítvány elnökén kívül, másra is számíthat a fiatal édesanya.

Kosi Kak életcélja segíteni a rászorulókon

Kosi Kak nem először mozdult azonnal egy szívszorító történet hallatán. A fiatalember a háború dúlta Kambodzsából került Ausztriába, jelenleg Mosonmagyaróváron él. Nehéz gyermek­évei miatt életcéljának tartja, hogy rászorulókon segítsen. 2021-ben lapunk mesélte el a történetét.

"Szülőhazámban háború dúlt. Szüleimmel és testvéremmel nagy szegénységben éltünk. Amikor súlyosan megbetegedtem, segítségre szorultunk. Ekkor találkoztunk egy francia házaspárral. Ők vállalták, hogy fizetik gyógyíttatásom költségeit, a szüleimmel pedig négyéves koromban átjöhettünk Európába, cserébe viszont a testvéremet nekik kellett adnunk, ők nevelték fel Párizsban. Ma már felnőtt, tizennyolc éves kora után találkozhattunk, jelenleg Oslóban él, tartjuk a kapcsolatot – mesél hányatott gyermekkoráról Kosi Kak." 

A fiatalember az autózásnak él, és annak, hogy a rászorulókon segítsen. Mint mondja, 2008 óta ha hírt hall egy elesettről, máris ott terem. Megkeresi ismerőseit, barátait, majd az összeszedett támogatással felkeresik a rászorulót. Most is így tett, s rövid idő alatt összejött a rakomány.