Horváth Leventét a szomszéd szervezte be, ő a szüleit hívta

Ifjú Polgárőr Emlékpakett a fiatal polgárőröknek akik jár, akik szabadidejüket a köz javára ajánlják fel. Vármegyénkben sok fiatal polgárőr van, akik elhivatottan teszik a dolgukat. Ilyen Horváth Levente is, aki Egyeden él hosszú távon számol a polgárőrséggel és és még sok évet szeretne bajtársai között tölteni. Ő lett a Hét embere.

Ifjú Polgárőr Emlékplakettet kapott

– Tizennégy évesen álltál polgárőrnek. Mi visz rá egy kiskamaszt arra, hogy a haverok, a foci vagy a kütyük helyett egyenruhát húzzon és a felnőttekkel közös szolgálatra jelentkezzen? Mi volt benne a vonzó? 
– A szomszédunk már régóta tagja volt az egyesületnek, és velem is megismertette a polgárőrmozgalmat. Sokat beszélt róla és csábított a soraikba, nekem pedig megtetszett mindaz, amit elmondott. A célokkal is egyetértettem: 

• segíteni másokon, 
• a bajba kerülteken, illetve 
• hozzájárulni a közbiztonsághoz, 
• a bűnmegelőzéshez. Láttam, hogy milyen az, amikor egyenruhát vesznek fel a polgárőrök, és szolgálatba indulnak, vagy egy-egy rendezvényen közreműködnek. Egy barátommal úgy döntöttünk, megpróbáljuk, és beléptünk mi is. 
  – Úgy látszik, nem bántátok meg, hiszen már három éve volt mindez. Milyen feltételeknek kellett megfelelnetek? 
  – A tizennegyedik életév betöltése az egyik alapfeltétel. Különösebb feltételek aztán nem voltak, csináltattunk egy igazolványt, és tagok lettünk. Ismertek bennünket a felnőttek, és talán látták rajtunk, hogy komolyan gondoljuk. 
  – Melyek voltak az első benyomásaid, egyáltalán, mi volt az első feladat, amit kaptál? 
  – Rendezvénybiztosítás, de abból már nagyon sok jutott az első években. Nem csak Egyeden, a környékbeli falvakban is rendszeresen besegítünk, ha szükség van ránk. A feladatok nagyjából ugyanazok, hiszen például rendőrökkel közös szolgálatba még nem mehetünk, csak ha betöltjük a tizennyolcadik évünket. Ezt már nagyon várom, hiszen izgalmas lehet egy-egy éjszakai járőrözés, főleg, ha esetleg esemény is történik. Több lehetőséget és változatosabb munkát jelentenek az ilyen szolgálatok. 
  – Azt gyakran hallani, hogy egyre nagyobb szükség van a polgárőrök munkájára. 
  – Ezt érzékeljük mi is. Fontos a bűnmegelőzés, de helytáll a polgárőrség akkor is, ha valamilyen természeti katasztrófa fenyeget, hiszen ott vagyunk például a folyók áradásánál, viharkárok felszámolásánál, erdőtűznél. Az emberek is megbecsülik a munkánkat, és egyre nagyobb a tisztelet. 
  – A korosztályodból vannak még polgárőrök? 
  – A megyében is és a járásban is vagyunk jó páran. 
  – Tartjátok a kapcsolatot? 
  – Igen, jóban vagyunk. Van egy külön csoportunk, azon keresztül kommunikálunk rendszeresen. Mindig megbeszéljük a dolgokat és a tapasztalatokat. 
  – Amikor annak idején hallgattál a szomszédodra és polgárőr lettél, erre számítottál, nem csalódtál? 

– Most úgy gondolom, hogy még nagyon sok évet szeretnék ebben a társaságban eltölteni. Hogy aztán ez így lesz-e, az persze sok mindentől függ majd. 
– A családodban van még polgárőr? 
– Édesanyám és édesapám is az. 
– Hiszen akkor nem a szomszéd miatt léptél be, hanem anyukád és apukád miatt. 
– Nem, én voltam előbb, utánam jöttek csak a szüleim. 
– Na, ez hogy történt? 
– Nyilván látták, hogy jól érzem magam az egyesületben, és jó helyen vagyok. Megismerkedtek a járási koordinátorokkal, akik biztatták őket, és aktív tagok lettek ők is. Én örülök neki. 
– A járási koordinátorok Csányiék Kónyból. Te is úgy látod, hogy a Csorna–Kapuvár járási egyesületek úgy működnek, mint egy család? 
– Igen, a legtalálóbban valóban úgy lehet jellemezni a társaságot, hogy egy nagy családként működik. Mindenki ismer mindenkit, nagyjából egymás gondjait, bajait is ismerjük, és ha kell, ott vagyunk és segítünk. Jó példa volt erre nemrégen, amikor egy beteg társunkért rendeztünk családi napot. Egyébként rendszeresek a közös programok, disznóölés, családi nap, bál. Ezek nagyon hangulatosak, mindenki jól érzi magát. 
– Ifjú Polgárőr Emlékplakettet kaptál, mit szóltál hozzá? 
– Nem tudtam róla, bár sejtettem, hogy valami készül, mert a felnőttek ragaszkodtak hozzá, hogy ott legyek a vármegyei közgyűlésen. Nagyon örülök neki, és köszönöm azoknak, akik felterjesztettek és érdemesnek találtak az elismerésre. Azt hiszem, ez megerősít és további munkára ösztönöz. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak, ami nem esik nehezemre, hiszen szeretem. 
– Most tizenegyedikes vagy a Csukásban. Milyen terveid vannak, hogyan látod a jövődet? 
– Komolyabb terveim egyelőre nincsenek, de nagyon gondolkozom a hivatásos tűzoltói pályán. Szeretnék továbbtanulni, és úgy érzem, ez a hivatás közel áll hozzám.