Szörnyű napja Szany történelmének, nyolcvan éve hét helyi gyereket és egy felnőttet ölt meg az akna

Hét gyerek és egy felnőtt esett a második világháború áldozatául 1945. június 11-én, Szanyban. Egy hónappal Németország kapitulációja, azaz a harcok lezárulta után. Mégis, hogy történhetett meg mindez? Úgy, hogy a gyerekek az úgynevezett Zsellérgyepen játszottak és egy második világháborús aknát találtak. Dobálták, ütögették, míg nem felrobbant. Huszár Antal (12 éves) és Huszár József (10) testvérek, Pető Vince (15) és Pető János (12) szintén testvérek, Magyar Gyula (12), Mészáros Aladár (7) és Kató Lajos (10) lettek áldozatai a tragédiának. Meghalt a robbanásban a közelben jószágot legeltető, 48 éves Horváth József is.

A második világháború gyerekáldozatai

Öt évvel ezelőtt az akkor 90 esztendős Magyar János bácsit kértük meg, hogy emlékezzen vissza az egész falut megrázó tragédiára és amiben az ő öccse, Gyula is odaveszett. János bácsi azóta sajnos elhunyt, de az általa elmondottakat őrzi a 2020-ban megjelent újságcikk. "Légvédelmi ágyúk ott maradt lőszereit szedték szét a gyerekek és találtak egy légi aknát. Azzal játszottak, dobálták. Éppen a mi Gyulánk lába elé esett le, amikor robbant, azért szedte szét szegényt. A nyolc halotton kívül többen megsérültek, az egyik gyerek a tehenei után futott, ő épen maradt. Egy másik ment vele, neki a háta sérült meg– idézte Magyar János a szörnyű perceket. A fiúk temetését egy napon tartották, az egész falu ott volt. „Hogy azok a szülők meg nem őrültek! Az én édesanyám nem sokkal előbb halt meg, édesapám egyedül volt az öt gyerekkel. 1908-tól 1918-ig katonáskodott, az első világháborút végigharcolta. Igen kemény ember volt, de megroppant, amikor a fiát temették” – jegyezte meg János bácsi.

A szanyi, Dózsa utcai temetőben, a kápolna mellett a szörnyethalt gyerekek egy barátja, Horváth Gyula állíttatott emléktáblát a kétezres évek elején, melyen a nyolc áldozat neve, életkora olvasható. Hálából: Játszótárs, így "írta alá" az emlékművet Horváth Gyula. Gyula bácsi sem él már, ő 2017-ben hunyt el. Felesége és lánya mondták el a kisalfold.hu-nak, milyen érzésekkel gondolt vissza a fiúkra és mi mentette meg őt, hiszen egyébként minden napjukat együtt töltötték.

– A szegényebb gyerekek annak idején a módosabb gazdák teheneit őrizték a határban. Az én férjemnek is ez volt a feladata, együtt hajtottak ki mindig. Aznap azonban, amikor a tragédia megtörtént, a Gyula által őrzött tehén lesántult, nem kellett kihajtani. Gyula is otthon maradt. Ez lett a szerencséje, ez mentette meg, ezért nem volt a társaival. Arról a napról úgy mesélt, hogy hatalmas robbanást hallottak a faluban és a felnőttek észt vesztve rohantak a helyszínre. Az anyósom is szaladt azt gondolva, hogy a fia is kint van, mert nem tudta, neki más lett a dolga közben. Egy sánta tehén miatt maradt életben a férjem - mondta el Horváth Gyuláné. 

Még hozzátette: férje elbeszéléseiből tudja, hogy a gyerekek korábban is találtak már elhagyott 

• lőszereket, 
• fegyvereket, 
• lövedékeket.  

– Az édesapánk roppant segítőkész ember volt, bárki is fordult hozzá, igyekezett segíteni, önzetlenül, sokszor névtelenül. Talán ez a jellemvonása visszavezethető a szanyi tragédiára, mert azt gyerekként is gyakran hallottuk tőle, hogy őt akkor egy Isteni csoda, a gondviselés mentette meg. Mondogatta, ennek köszönhető, hogy itt lehet, családja lehet, hiszen nem sokon múlt, hogy aznap ő is a többiekkel menjen ki a rétre. Aztán, amikor elérkezett az idő, arra gondolt, hogyha ő elmegy is, maradjon nyoma a tragédiának és annak a szeretetnek, amit a barátai iránt évtizedekkel később is érzett - tette hozzá a történethez Horváth Gabriella. Kiderült, hogy édesapja a soproni levéltárban kutatott írásos nyomok után, ott kapott például pontos dátumot, életrajzi adatokat, mielőtt az emlékművet állíttatta.

- tette hozzá Horváth Gyuláné.