2025.06.19. 14:01
Zalán különleges útja és felejthetetlen kalandjai a kenyai esőerdőben - fotók
A Soproni Egyetem másodéves erdőmérnök szakos hallgatója, Zagyva Zalán Rókus a Pannónia Ösztöndíjnak köszönhetően Kenyában tölthetett néhány hónapot, ahol kutatásokat végzett az ottani esőerdőben. Interjúnkban többek között a kutatásról, élményeiről és az ott tapasztalt kulturális szokásokról beszélgettünk.
Zalán Szeged melletti faluból, Öttömösről származik, gyermekkora óta érdekli a természet, ezért választotta a Soproni Egyetem képzését. A Pannónia Ösztöndíjnak köszönhetően nemrég Kenyában töltött néhány hónapot: tudományos kutatást végzett.
Kutatások a kenyai esőerdőben
A Pannónia Ösztöndíjprogram célja, hogy meghatározott időtartamra, úgynevezett rövid és hosszútávú mobilitásokban (60 nap, 2-12 hónap) támogassa azokat a hallgatókat, oktatókat és kutatókat, akik tanítani, kutatni vagy oktatni szeretnének külföldön, akár Európában kívüli országban.
A fiatalember remélte, hogy megnyeri az ösztöndíjat a korábban elért Tudományos Diákköri Konferencián való kiváló eredményeire tekintettel. Az ösztöndíj elnyerését követően egyik ismerőse, Jégh Tamás javaslatára választotta Kenyát célországként.
Ez volt az első ország, ahová Zalán teljesen egyedül utazott, repülőn is most ült először. Ismerősével csak egy hónappal érkezése után találkozott, ekkor viszont közösen felfedezték az ország különleges élőhelyeit: voltak esőerdőben, szavannán, de még félsivatagban is! Kutatásait azonban egyedül végezte. Elmondta, kezdetben félelmes volt számára az idegen környezet: - Sokat kellett tapasztalnom, például hogyan működik az ottani közlekedés, ami teljesen más, mint Magyarországon. Nem voltak buszok, ezért az egyetlen lehetőség az autók és motorosok leintése volt. Az étkezésben is voltak különbségek: itt az emberek nem esznek kenyeret, helyette tömény lisztből készült palacsintával eszik a reggelit.
Zalán elmesélte, rengeteg afrikai emberben él az a sztereotípia, hogy a fehér emberek nagyon gazdagok. A negatív megjegyzéseket így ő is megkapta, de ezekkel nem foglalkozott. Az ott élő emberek érdekes szokásairól és a velük való kommunikációról így vélekedett: - Az emberek nagyon közvetlenek, egyesek hangosan, nagy táblákkal reklámozzák saját boltjaikat. Ugyanilyenek az utcai árusok is, akik dugóban, az autók között próbálják értékesíteni saját portékáikat. Amikor megérkeztem Kenyába, az fogott meg legelőször, hogy az emberek színes kartontáblákkal mutatták, merre van a Taxi.
Zalán számára a legnehezebb az volt, hogy saját kutatási területére, egy ottani esőerdőbe nehéz volt bejutni. Rengeteg engedélyt kellett hozzá beszerezni és ez nagy költséggel járt, így ösztöndíja jelentős részét erre kellett fordítania. A folyamatos ügyintézések miatt nem tudott tervei szerint haladni, a mintákat nem sikerült hazahozni, így csak azok begyűjtéséig jutott.
Azt szeretném egy újabb kutatással bebizonyítani, hogy az esőerdő a legfajgazdagabb, legsokszínűbb természetes élőhely az ott élő hangyák és a különböző ízeltlábú csoportok (taxonok) számára. A hangyaegyedek begyűjtésére Barber-féle talajcsapdát alkalmaztam: leástam egy poharat a földbe, sós vizet öntöttem bele, ebbe estek bele a hangyák. A sós víz konzerválta őket, így az ízeltlábúak egyedenként meghatározhatóak
- fogalmazott.
A fiatalember hazafelé egy földrengést is átélt Isztambulban, a repülőtéren azt hitte, törölni fogják a járatát, de szerencsére ez nem így történt. Hozzátette, útja során számtalanszor belesodródott ilyen és ehhez hasonló ,,megrázó” helyzetekbe, de mindig mindent meg tudott oldani. Zalán rövid távú céljai közt szerepel, hogy a Pannónia Ösztöndíjprogrammal ismét visszatérjen Kenyába és befejezze az elkezdett kutatását. A következő években szeretne kutatni Indonéziában, Kanadában, Francia-Guyanaban, a doktori képzés is tervei közt szerepel. Öt-tíz év múlva kutatóként képzeli el jövőjét valamelyik trópusi országban.
