Íme, Tuttorka, a kisbajcsi csodatehén: elkerülte a halálos veszedelem

Komótosan rágja a kisbajcsi udvaron sarjadó füvet Tuttorka, a tehén. Békéjét legfeljebb egy-egy szemtelen rovar zavarja meg, amiket rutinos mozdulattal hajt arrébb bojtos végű farkával. – Ne menjenek hozzá közel! – figyelmeztetett gazdája szigorúan, a kisbajcsi nyugdíjas, Závory Ottó Dezső. A kezdetben keményen hangzó mondatot lágyan fejezi be. Elsőre azt hittük, Tuttorka rám és fotós kollégámra jelent veszélyt, de ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. – Mióta a fiatalok kövekkel dobálták meg, azóta tart az embertől. Annyira megijedt, hogy el is szaladt!

Tuttorka túlélte a járványt

Tuttorka nem tudja, még csak nem is sejti, hogy az igazi bajt nem a helyi huligánok jelentették számára, hanem náluk jóval nagyobb, halálos veszedelem. Március harmadikán ő és a kisbajcsi gazdaság tehenei valószínűleg ugyanazt tették: legelésztek, legyeket hajtottak bojtos végű farkukkal, néha unottan felbőgtek. Sorsuk mégsem egyformán alakult. A kisbajcsi gazdaság ezernégyszáz marhája között akkor ütötte fel a fejét az a kór, amely fél évszázadig csendes volt. A magyar gazdák azt hitték, 1973-ban végérvényesen legyőzték a ragadós száj- és körömfájás járványt, de Kisbajcson megjelentek a csalhatatlan tünetek az említett napon.

Gyógyíthatatlan volt a betegség

Először láz jelentkezett egy-egy állatnál, majd a szájuk kezdett habzani, a betegség annak belsejére, később a patákra is átterjedt. A kór hatalmas szenvedést okoz, hiszen a keletkező hólyagok miatt leválik a bőr, patáikból pedig kilépnek. A betegség halálos, nincs rá gyógymód. Ott jártunk a gazdaság környékén, amikor már tudták, nagy a baj: szívszorítóan sírtak a marhák, mindre halál várt. Kisbajcson ezernégyszáz állat pusztult el, majd bábolnai tömegsírba kerültek. Ahogy neve is mutatja, a ragadós száj- és körömfájás rendkívül könnyen terjed, a megyében, de még a szlovák határ túlsó oldalán is több gazdaság esett el a betegség miatt. Egyes feljegyzések szerint a vírus a levegőben utazva háromszáz kilométert is képes megtenni.

• Kattintson a képre és lapozza végig Krizsán Csaba fotós galériáját Tuttorkáról, a kisbajcsi csodatehénről!

Tuttorka kiváló egészségnek örvend: nemcsak a szemünkkel tudjuk megerősíteni, nemcsak a büszke gazdája szavaira adunk, hanem a hatósági állatorvos vizsgálata is egyértelműen bizonyította. A kisbajcsi arany-fehér színű magyar tarka remekül van, elkerülte a száj- és körömfájás vírusa. – Vért vett tőle az állatorvos, attól is megijedt – emlékezett vissza a nehéz napokra Ottó bácsi.

Kisbajcson megállt az idő

Tuttorka gazdájának otthonát nemcsak a száj- és körömfájás kerülte el, hanem talán az idő is. A fekete-fehér fényképek, a megsárgult újságok, a régi szerszámok között csak a legfrissebb Kisalföld jelzi, hogy 2025-öt írunk. Ottó bácsitól megtudtuk, élete hetvenhárom évéből több mint ötvenet áldozott a Graboplastnak, inasként kezdte, majd padlógépkezelőként ment nyugdíjba. Az idős férfit az viszi előre, ha dolgozhat, ha hasznosnak érzi magát: a Graboplast gépeit hátra hagyta, most állatait gondozza. 
– A macskákkal nincs sok tennivaló. Tuttorkának régebben magam kaszáltam a füvet. Szereti a zöldet, az almát, de még a kenyeret is.

 Ottó bácsi ért az állatokhoz, tudását még szüleitől kapta: megtudtuk, hogy édesanyja egykor a fent említett kisbajcsi gazdaságban dolgozott fejőként. Akkor még téesz volt a neve. 

– Bikákat tartottunk otthon, azért hizlaltuk azokat, hogy a Ringának eladjuk. Hétszázötven-nyolcszáz kilót is elért egy-egy állat – számolgatott Ottó bácsi. – Már se bika, se Ringa nincsen – legyintett munkától kérges kezeivel.