Győr hírhedt kocsmái, ahol mindennaposak voltak a razziák

A regigyor.hu a néhai Imre Béla újságíró visszaemlékezései alapján három hírhedt győri kocsma, a Lordok háza, a Kék galamb és az Aranykörte történetét dolgozta fel.

Győri kocsma története 1. – Lordok háza

"Nem lenne valós a múltba tekintés, ha nem szólnék az egykori győri erkölcssüllyesztő csapszékekről. Több ízben volt szerencsém megfordulni a Lordok házában, leginkább amikor rendőrségi razziákról tudósítottam. Egyik ilyen alkalommal hétszer riasztották a rendőrség URH-s rohamkocsiját, mert tömegverekedés volt kialakulóban. A hetedik riasztás az alábbiakkal fejeződött be. A napjainkban kitűnő ügyvédként tevékenykedő rendőrtiszt két rendőr társaságában megállt a csapszék bejáratánál, majd harsány hangon távozásra szólította fel a nemes gyülekezet elázott tagjait. Abban a pillanatban – az ajtóban álltam – a fejem felett robbant egy szódáspalack. Rádión erősítést kértünk, így percek múltán egy lakat került a Lordok háza ajtajára" – írta az újságíró, aki azt is megjegyezte, nem találta azt a a jegyzetfüzetét, amelybe húsz évvel korábban feljegyezte,

• hány liter bor
• és pálinka

fogyott el egy nap alatt a Lordok házában.

"Emlékezetem szerint hihetetlen nagy mennyiség" – ennyire tudott emlékezni Imre Béla.

Győri kocsma története 2. – Kékgalamb

"A Kossuth utca elején évtizedekkel ezelőtt az újvárosi polgárok csendes találkozóhelye volt a kellemes kerthelyiséggel rendelkező Kékgalamb, amelyre az italboltok korszaka ugyancsak rányomta bélyegét. Barna bőrű hölgyek és urak dajdajoztak ott nem csak esténként, de nappal is rettegésben tartva a környékbeli lakókat. Egy alkalommal, ugyancsak razzia résztvevőjeként tanúja és résztvevője voltam annak, amikor a rendőrtiszt megállt a Kékgalamb ajtajában, majd tagoltan és érthetően, természetesen nem halkan, közölte a vendégekkel, hogy „asztal, szék marad, a többi feláll”. Közlésének semmiféle foganatja nem volt, mert a proskribált vendégsereg tagjai nem sejtették, hogy mögöttük bevetésre vár minden alvilági alak legfőbb ellenfele a híres, Cigány névre hallgató farkaskutya. Az eredménytelen felszólítás után Cigány idomítójával, a két méter magas őrmesterrel megjelent az ajtóban. Az imént még hangoskodó nehézfiúk méltatlankodva ugyan, de távoztak" – írta anno az újságíró.

Győri kocsma története 3. – Aranykörte a Budai Nagy Antal utcában

"A Lordok háza és a Kékgalamb is csendes úrihelyek voltak az Aranykörtéhez képest. Körözés alatt álló bűnözőt, vagy könnyűvérű rosszlányt keresett az „óberhé?”. A nyomozók első útja a Körtébe vezetett, ahol biztos információkhoz jutottak. A Körtéhez is felejthetetlen emlékeim fűződnek. Közülük mindössze egyet vetek papírra. Téli estén látogattuk meg razzia alkalmából a Körtét, a füsttől alig lehetett látni, a kapatos hölgyek és urak kiabálásától pedig hallani. Azt azonban észrevettük, hogy az egyik barna bőrű törzsvendég nemi szerve egy korsó sörben ázik. Érkezésünket észlelve a korsó sört egy hajtásra kiitta. Rosszallásunkra válaszolva elmondta, hogy Csekes nevű komájával 100 forintban fogadott a látottak végrehajtására" – elevenítette fel elképesztő emlékét a zsurnaliszta, aki így folytatta: "A Körte kocsmának volt egy érdekessége. Híresek voltak a Hungáriában rendezett győri cigánybálok, amelyekre autócsodáikon messze földről hazaérkeztek a Győrből elszármazott híres cigányzenészek is, szépséges lányaik, asszonyaik társaságában. A bált záró bőgőtemetés után a vendégek legtöbbje, a szmokingos urak, az estélyi ruhás hölgyek is a Körte kocsmához vonultak, amely előtt ott állt a zongoraverkli, hangjai mellett sokszor másnap estig folytatták a mulatságot.”

Imre Béla írása megjelent a Kisalföld napilap 1993. 07. 10-i számában.