A segítés nem teher, hanem lehetőség, ezt vallja a hét embere dr. Horváth Judit

• Két családot támogat egy éven keresztül
• A gyógyszerészet több, mint a gyógyszerek kiadása

A gyógyszerészet sokak számára hivatás, másoknak szenvedély, dr. Horváth Juditnak azonban mindezeken túl családi örökség is. Gyógyszerész-dinasztia negyedik generációjaként, a hagyományok tisztelete és a segítő szándék fonódik össze munkájában. Különleges küldetésének tekinti nemcsak a gyógyítást, hanem az elesettek támogatását is.

Gyógyszerész dinasztia tagja

- Hogyan lett gyógyszerész, és mi vezette odáig, hogy saját gyógyszertárat nyisson Sopronban?

- A gyógyszerészet nálunk a családi identitás része. A dédnagyapám, a nagypapám, a nagynéném – mindannyian ezt a hivatást választották. Én már a negyedik generációt képviselem. Gyakorlatilag beleszülettem ebbe a szakmába, a gyógyszertár légköre, az emberek segítése, a természetes gyógymódok szeretete mind ott voltak körülöttem gyerekkorom óta. A gyógyszertárat hét évvel ezelőtt vettem át a nagynénémtől, aki annak idején a rendszerváltás után privatizálta, és újraformálta saját elképzelései szerint. Azt a munkát, amit ő elkezdett, én tovább gondoltam, új elemekkel egészítettem ki, saját szemléletemre formáltam. Így lett igazán az enyém. A gyökerek azonban változatlanok maradtak.

- A gyógyszertár nevében is ott a „segítés” szándéka. Milyen értékek mentén működik a patika a mindennapokban?

- A név nem véletlen: a gyógyszertár eredetileg a dédnagyapám patikája volt Lövőn. A „Segítő Mária” elnevezésben egyszerre van benne a szakma iránti tisztelet, a családi örökség és az emberi odafordulás. A nagynéném a privatizáció után újra felvette ezt a nevet, én pedig természetesen továbbvittem. Hiszem, hogy a gyógyszerészet több, mint gyógyszerek kiadása, ez egy segítő hivatás. Nap mint nap úgy dolgozunk, hogy próbálunk valódi figyelemmel fordulni a betegeink felé. Emellett különösen fontos számomra a természetes gyógymódok és gyógynövények szerepe is, amit igyekszem integrálni a hagyományos orvoslás mellé. Célunk nem csak az, hogy „gyógyszert adjunk", hanem hogy egészségmegőrzésben, életmódbeli tanácsadásban is támogassuk a hozzánk fordulókat.

- Honnan jött az ötlet, hogy támogatni szeretné a Soproni Szociális Intézmény ellátottjait? Volt esetleg valamilyen személyes indíttatás a felajánlás mögött?

- A segítő szándék mindig jelen volt az életemben, ezt otthonról hoztam. Ezt az érzékenységet talán még inkább elmélyítette, hogy évekkel ezelőtt önkéntesként dolgoztam Böjte Csabánál Déván. Ott nem anyagi segítséget nyújtottam, hanem az időmet, a jelenlétemet ajánlottam fel az árva gyermekeknek. Az ott eltöltött idő mélyen hatott rám, és megerősítette bennem a hitet, hogy segíteni kell, ahol csak lehet.

Amikor lehetőségem nyílt arra, hogy gyógyszerészként, vállalkozóként én is hozzátegyek valamit a közösséghez, egyértelmű volt, hogy rászorulókat szeretnék támogatni. A Soproni Szociális Intézményt kértem meg, hogy segítsenek kiválasztani azokat a családokat, akiknek ez valóban óriási segítséget jelentene. Fontos volt számomra, hogy a támogatás valóban azokhoz jusson el, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

- Milyen formában nyújt segítséget? Milyen termékekkel járul hozzá a rászoruló családok életének megkönnyítéséhez?

- Jelenleg két családot támogatok havonta, a segítség természetbeni formában történik, és teljes egészében a gyógyszertárunk eszközeire, készítményeire épül. Az egyik család egy autista fiatal lányé, akinek nagy mennyiségű pelenkára és higiéniai termékekre van szüksége. Ezeket rendszeresen biztosítjuk számukra: pelenkákat, nedves törlőkendőket, ápolási kellékeket, mindent, ami a mindennapi élethez elengedhetetlen.

A másik támogatottunk Attila bácsi, egy idős, kedves, mosolygós úr, akinek a havi gyógyszereit gyűjtjük össze és juttatjuk el hozzá. Ő nagyon ad magára, de látszik, hogy nagy terhet jelent számára a gyógyszerköltség. Itt tudok igazán célzottan segíteni, úgy, hogy valóban azt kapja, amire szüksége van. Rendkívül megható volt, amikor először találkoztam a családokkal, és láttam a szemükben a hitetlenkedő hálát. Ezek az őszinte reakciók adnak erőt.