A zsebe üres volt, de a szíve csordultig tele – Így lett a semmiből Fecskepalota - Képgaléria

Kiderült, Orbán Péter üres zsebbel, ám annál nagyobb hittel építette fel. Pedig megrágta az egykori rendszer, fiatal éveiből közel három évet elvettek tőle. A méltatlan börtönévek csak még acélosabbá tették őt abban, hogy azok felé forduljon, akik a legnagyobb bajban vannak. A győri gyógypedagógus körökben Orbán Péter élő legendává nőtte ki magát. „A Fecskepalota! Mi lesz a sorsa? Amíg bírja, csinálja.” Ezekről suttognak a hangok itt, Győrben. Hogy mi a Fecskepalota, arra egyszerűen megkapjuk a választ a suttogóktól: olyan hajlék, ahol feltöltheti testét és lelkét az is, aki a mindennapokban a legnagyobb akadályokkal küszködik. A gánti Fecskepalota olyan épület, amelyet úgy álmodtak meg, hogy az akár egy mozgásában akadályozott számára is kényelmet nyújtson. Ezek a száraz tények, de hogy miért vált legendássá maga a hely, és az alapítója, ahhoz el kellett autóznunk Gántra.

A Vértes hegység déli szélének egyik bájos zugában rejtőzik a település, Győrtől alig egyórányi autóútra találjuk. Túlzás-e vagy sem, de a Fecskepalota keresése közben arra jutottunk Molcsányi Máté fotós kollégámmal, hogy Gánt Fejér megye egyik ékköve. Szinte nem evilági a táj: a dús lombú fák takarásából vörösre festett törmeléktenger tárul elénk. A marsinak ható kőzet az egykori bauxitkitermelést hirdeti: a bánya üzemeltetése ugyan gazdaságtalanná vált a rendszerváltás környékén, de látványos kirándulóhelynek most sem utolsó. Itt, a vörös kövek, a méregzöld fák és a Vértes dolomitfalainak ölelésében találunk rá a Fecskepalotára.

Identitása: gyógypedagógus

Nagytestű kutya rohan felénk: oldalra liffenő nyelve, lobogó fülei és motollaként járó farka azonnal meggyőz minket arról, szándékai barátságosak. Négylábú barátunk kíséretében érkezünk meg a Fecskepalota kertjébe, ahol már legalább két tucatnyi, különféle korú, nemű és társadalmi helyzetű ember tesz-vesz. Mintha a szél söpörte volna őket egy helyre, annyira különböznek egymástól.

– Valahol itt van, csak menjenek tovább – válaszolja egy ötvenes hölgy arra a kérdésre, hol találjuk Orbán Pétert. Rövid keresés után a sok ember között, a konyhából utat törve végül ő talál ránk. Óriási mosollyal ezeréves barátként fogad minket, holott most találkozunk először. Az udvar hátsó traktusából, az öreg diófa árnyékéból lépünk be a Fecskepalotába. Már a bejárat is árulkodó: akár kerekesszékkel is könnyedén bejuthat az, akinek a mozgása ehhez az eszközhöz kötött. Az étkezőből két ág nyílik, a folyosók egy-egy oldalán apró, többágyas szobák, és hozzájuk tartozó fürdőszobák. Széles ajtók, erős fogantyúk, strapabíró ágyak jelzik, itt mindenkire gondoltak.

– Azért kerültek a szobákon kívülre a fürdők, mert ha segíteni kell a tisztálkodásban, egyszerűbben oldható meg – indokolja Péter.

A Fecskepalota megálmodójának egyetlen mondata árulkodott arról, sok-sok tapasztalattal és tudással a háta mögött tervezte meg az épületet.

– Végzettségem és identitásom szerint gyógypedagógus vagyok – kezd a kuszának tűnő szálak kifésülésébe Péter. – A szerelem vitt Győrbe, 1978 őszén egy lány miatt kerültem tizenkilenc éves fejjel a Bárcziba, a nagyra becsült első igazgatónő, Herbergerné Hegedűs Piroska alá.

Az értelmileg és fizikailag akadályozott gyerekek győri intézményében három évig dolgozott, ahol nemcsak a szeretete volt végtelen, hanem a tudásszomja is: gyógypedagógus és logopédus tudást szerzett később. A rendszernek azonban más tervei voltak vele, az abban az időben kötelező sorkatonai szolgálatra kapott behívót.

– Teljesen ellentétes volt velem a katonai szolgálat, nem akartam fegyvert fogni. Kértem, hogy polgári szolgálatosként teljesíthessek, de elutasították a kérelmem. Két év és tíz hónap lett az ára. Alig két hónapja voltunk házasok a feleségemmel, amikor börtönbe kerültem – komorodott el Péter a beszélgetés ezen pontján.

– Meg! – válaszolja derűre váltva arra a kérdésemre, kivárta-e a méltatlan börtönéveket, megvárt-a a felesége a szabadulást. Öt gyermekük született, a sorsnak úgy tűnik, dolga volt kettejükkel.

• Kattintson a képre és lapozza végig Molcsányi Máté gánti képgalériáját!

Még hosszasan beszél arról, milyen sokrétűen kapcsolódott be a nehézséggel élők életébe Péter, amikor egy kockás inges, hatvanas évei elején járó férfi udvariasan, halk hangon szakítja félbe a beszélgetésünket.

– Nem a maguk telefonja csörög kint? Már többször jelzett, de nem tudjuk, kié.

Gyorsan tisztázzuk, hogy nem hozzánk tartozik a készülék, majd ennek kapcsán tereli a beszélgetést Péter másik vizekre.

– Gondolná, hogy akik itt vannak most a Fecskepalotában, azok valamiféle pszichiátriai diagnózissal küzdenek? Sokan tartanak attól, hogy egyszer csak bekattannak és bajt okoznak, de szerintem egy kocsmában nagyobb eséllyel történik balhé. Szeretettel, elfogadással kell fordulni az emberek felé, ez a titka.

"Csináljuk meg"!

Sokféle nehézséggel küzdő jut feltöltődéshez a Fecskepalota falai között, a győri bárczisok is rendszeresen megfordultak, megfordulnak itt.

– 1991-ben gyógypedagógusként dolgoztam Érden egy nappali ellátóintézetben, ahová különböző korú értelmi sérültek jártak. Többször vittük őket nyaralni is, így rájöttünk, nincs olyan hely, ami kifejezetten, problémákkal élőket tudna fogadni. Ekkor jött az ötlet, csináljunk hát magunknak egyet.

Eleinte kicsiben gondolkodott, csak sátorozásra alkalmas hely jutott eszébe, fedett résszel, ahová eső esetén behúzodhatnak. A tervek, álmok napról napra terebélyesebbre nőttek, míg eljutottak a Fecskepalota mai formájának terveihez.

– Fogtam egy határidőnaplót és megkerestem különféle civil szervezeteket, hogy eladjam nekik a heteket. Ez mindenkinek jó volt – a szervezetek üdülési jogot vettek egy olyan, speciális igényeket is kielégítő, épülő házban, amit nem nekik kellett fenntartaniuk, nekünk viszont olyan bevételt jelentett, amiből megvalósíthattuk az elképzeléseinket.

A házat, amit teljes mértékben adományokból építettek, 1994 júniusában adták át. Addigra tíz évre előre az év 52 hetéből 46-ot eladtak.

Fecskepalota – Orbán Péter álmát másnak kellene folytatni

Fiatalos lendület ide vagy oda, Péter közelebb áll a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Az utóbbi években az utódja keresésén dolgozik.

– Most ezt kell megoldani. De meg fogjuk – áll derűlátóan a kérdéshez Péter, bár eddig nem járt ebben sikerrel. – Hiába van konyhánk, kilenc, többágyas szobánk, kertünk, tornatermünk, a Fecskepalota nem egy szálloda, amiből hatalmas bevételeket sajtolunk ki. Csakis elfogadással, szeretettel lehet ezt. Bízom benne, hogy megtalálom hamarosan azt az embert, aki hasonlóan elhivatottan gondolkodik erről, mint én és a kis csapatom.

Az olvasóban minden bizonnyal még ott motoszkál a kérdés, mégis miért Fecskepalota az épület neve.

– Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy súlytalan szalmaszállá válik az életben, de ha van egy közösség, ahová tartozhat és amely felkarolja, ismét gerendává válhat.