Salamander kísérte útjukat - varázslatos valétálás Sopronban – fotók, videó

A valétálás az egyetemi lét egyik legmeghatározóbb és legérzelmesebb mozzanata. Olyan szertartás, amely egyszerre búcsú és indulás, lezárás és új fejezet. Nem szimpla esemény, hanem mélyen gyökerező hagyomány, amely összeköti a múltat a jövővel, a személyes fejlődést az egyetemi közösség szellemiségével. A Soproni Egyetemen ez az ünnep különösen sokat jelent, hiszen itt nemcsak a tudás átadása történik meg, hanem az értékek, hagyományok és az összetartozás érzésének továbbörökítése is.

A valétálás hagyománya

Az este 19 órakor kezdődő eseményen a végzős hallgatók az egyetem főépülete előtt gyülekeztek, mellettük az alsóbb évesek, családtagok, egyetemi oktatók és soproni polgárok álltak sorfalat.

Az erdőmérnöki, a faipari mérnöki és kreatívipari, valamint a közgazdasági kar dékánjainak búcsúját követően prof. dr. Fábián Attila, az egyetem rektora köszöntötte a végzősöket.

"Ez a pillanat egyszerre megható és felemelő. A diákévek során megszerzett tudás, barátságok és élmények útravalóként kísérik tovább önöket, miközben sokszínű, értékekben gazdag közösség tagjaiként lépnek ki a világba. A selmeci hagyományok, a szalamander, a közös emlékezések és rituálék nem csupán ünnepi keretet adnak ennek az alkalomnak, hanem élő örökség részévé teszi önöket. Olyan közösség tagjaivá, amely generációkon átívelően őrzi az összetartozás erejét. A valétálás nemcsak a múltat idézi, hanem a jövőbe vetett bizalmat is kifejezi. Azt a hitet, hogy tudásukkal, emberi tartásukkal és elkötelezettségükkel értéket teremtetek majd a világban."

Az ünnepi beszédek elhangzása után az egyetem rektora szimbolikusan kitárta az intézmény kapuját, jelezve, hogy a hallgatók immár készen állnak arra, hogy új életútra lépjenek. A valétamenet ezután elindult, hogy fáklyákkal a kezükben vonuljanak végig a városon.

- A valétálás önöknek nem csupán egy ünnepség, hanem egyszerre személyes és közös pillanat. Magában hordozza mindazt, amit itt hagynak – a tantermek emlékeit, a vizsgaidőszakok izgalmát, az egyetemi bulik pezsgését, az erdei túrák csendjét, és mindazt, ami még önök előtt áll: a nagybetűs életet. Sopron nem csupán a háttér volt, hanem élő, lélegző része lett ezeknek az éveknek. Itt váltak igazán felnőtté. Itt találtak barátokra, szerelemre, néha kudarcra. Megtanulták, hogy az életben nem az a legfontosabb, hogy ne bukjunk el, hanem az, hogy mindig fel tudjunk állni. Magukkal viszik a selmeci örökséget, amely összetartozásra, önazonosságra tanította önöket.