2025.05.13. 17:42
Emléktábla-avatás Répceszemerén: tisztelet a tanítóknak és a közösség múltjának
Meghitt és méltóságteljes ünnepség keretében emlékezett meg Répceszemere közössége azokról a tanítókról, akik évtizedeken át szolgálták a település iskoláját. A Répceszemeréért Egyesület által szervezett táblaavató eseményt az elszármazottak közül közel 100 fő tisztelte meg jelenlétével.
A táblaavató fő célja az volt, hogy méltó módon állítsanak emléket annak az 58 tanítónak, akik neve mostantól az emléktáblákon olvasható, ezzel is őrizve munkásságuk emlékét a jövő generációi számára. A megemlékezés szentmisével kezdődött, majd az egykori Evangélikus Imaházban Németh Zoltán lelkész, Németh János tanító unokája mondott bensőséges megemlékezést az elhunytakról.
Táblaavató az egykori tanítók emlékére
Az emléktábla-avatón több megható beszéd is elhangzott. Szavait megosztotta a közönséggel Horváth Miklósné, aki utolsóként tanított a faluban.
Az emberi élet megélése során mindenki arra törekszik, hogy jelet, emléket hagyjon maga után.
Az emberek többségének megadatik, hogy kisebb-nagyobb alkotással élje le halandó életét. A pedagógusok szerencsések, folyamatos alkotó munkájuk során nemzedékeket nevelnek fel a jövő számára. Alkotó tevékenységük bár láthatatlan, mégis maradandó. A pedagógusok azok, akik a gyermekek számára értékes mintaként szolgálnak. Megmutatják hogyan kell a kultúra értékeit megbecsülni, a tanultakat érvényesíteni. Nincs ember, aki ne emlékezne kedves tanárára, ne tudna iskolai emléket mondani. Az emléktábla, amely történelmi szempontból átölel egy évszázadnyi korszakot, számomra több jelentéssel bír.
Azt az időszakot, amikor az 1900-as évek elején felekezeti iskolák voltak a faluban, később az államosítás utáni éveket. Számomra érdekes időutazás volt amikor a falu irattárában, a naplókat böngészve gyűjtöttem a neveket, hogy ki-mikor, mennyi ideig volt pedagógus településünkön.
A táblára tekintve személyes érintettség révén három korszakba tudom sorolni a neveket. Szerepelnek azok a pedagógusok, akiket nem ismerhettem, nagyszüleim, szüleim elbeszéléseiből hallottam róluk. Tisztelettel gondolok a második korszak tanítóira, tanáraira, akik egykor engem tanítottak. Szép emlékként említem a harmadik csoport pedagógusait, akikkel együtt neveltük, tanítottuk a diákokat 2009-ig, az iskola bezárásáig.
Nemes gondolat volt a Répceszemeréért Egyesület részéről a pedagógusok emléktáblája, hisz üzen az utókornak, hogy a mi falunkban is működött iskola, sok tanító, tanár megfordult itt, akik szívvel-lélekkel ellátták feladatukat - zárta gondolatait.
Nagyné Bagarus Mónika, Répceszemere polgármestere is kiemelte a tanítók közösségformáló szerepét, és köszönetet mondott mindazoknak, akik ápolják és továbbadják a falu értékeit.
A délutáni program könyvismertetőkkel folytatódott. A jelen lévő egykori tanítók és az elhunytak leszármazottai tiszteletpéldányt vehettek át Bella Sándor: Iskolatörténete című könyvéből, míg azok, akik írásos visszaemlékezésekkel járultak hozzá Répceszemere múltjának megőrzéséhez, Dr. Kovács András: Fejezetek Répceszemere története című művéből kaptak egy-egy példányt.
