2025.05.23. 06:40
Mi folyik Kisbajcson a halálos veszedelem után? – Megnéztük és fotókat is hoztunk
Pontosan nyolcvanegy nap telt azóta, hogy Magyarországon fél évszázad után ismét lecsapott a ragadós száj- és körömfájás vírusa. Megnéztük, mi történik jelenleg Kisbajcson. A száj- és körömfájás után sem állt meg az élet.
Úgy tudjuk, a gazdaság dolgozói eleinte nagyon bizakodtak abban, hogy a tünetek mégsem a párosujjú patások pestiséhez kapcsolódnak. Igaz, nem sok esély táplálta a reményeket, ugyanis ennek a betegségnek határozott tünetei vannak: az állat nyálzik, habzik a szája, lázzal küzd, majd elkezd leválni a patája, a szája bőre. Ezernégyszáz állat pusztult el Kisbajcson a száj- és körömfájás következtében: a törvény szerint, ahol egy marha tüneteket mutat, ott az összesnek meg kell halnia. A kiemelt szavakra kattintva eljuthat a kezdetek kezdetén készült helyszíni riportunkhoz: videón mutatjuk az állatokat, sőt, a gazdaság vezetője kizárólag a Kisalföldnek nyilatkozott, a link alatt ezt is megtalálja.
Fotó: Krizsán Csaba
Az ezernégyszáz állat elpusztulása után azt gondoltuk, csend honol a kisbajcsi gazdaságban. Tévedtünk: fertőtlenítő gépek berregésétől volt hangos a környék. A gazdaság dolgozói a protokoll szerint járnak el, mosnak, takarítanak, fertőtlenítenek. A ragadós száj- és körömfájás – ahogy a neve is mutatja – olyannyira fertőző, hogy a takarítás és fertőtlenítés minden apró zugra kiterjedő. A vírus olyan ellenálló, hogy megfelelő körülmények között akár évekig kimutatható az elhullott állat szarvában, patáiban. Akkor mondhatjuk, hogy a kisbajcsi gazdaság megszabadult a szörnyű kórtól, ha a különféle felületekről vett minták mind-mind negatív eredményt mutatnak.
Túlzás nélkül állíthatjuk, Kisbajcson mindenki várja a negatív mintákat. A kisbajcsi gazdaság ugyanis az elmúlt évtizedekben hosszú gyökereket eresztett: szinte minden helyi család kötődik valahogy a tehenészethez.
Kattintson a képre és nézze meg Krizsán Csaba fotós galériáját! Ilyen ma az egykor tehenektől hangos gazdaság:
Kisbajcson a száj- és körömfájás után sem állt meg az élet
Fotók: Krizsán Csaba– A férjem látta a betegek állatokat, hólyagos volt a nyelvük, hatalmas fájdalmaktól szenvedtek – tudtuk meg attól a kisbajcsi asszonytól, aki a gazdaságban dolgozott. – A férjem most takarít a telepen, én munka nélkül maradtam. Felhajtó voltam – árulta el az asszony, kérdésünkre elmondta, a fejőállásra hajtotta fel az állatokat, sorba rendezve azokat a fejésre.
Mint mondta, jelenleg táppénzen van, lábadozik, így egyelőre nem nyomja a vállát a hogyan tovább kérdése. Hogy lesz-e újra munkája, nem tudja, bizakodik, igyekszik nem felülni a szóbeszédre.
– Annyi mindent beszélnek itt. Nem kaptunk hivatalos tájékoztatást, nem tudjuk, hogy dolgozhatunk-e újra. Szerettem csinálni. Nemcsak azért bánom, mert ez a munka adta megélhetésünk, hanem az állatok miatt is. Sajnálom őket nagyon.
Száj- és körömfájás után: így fertőtlenítettek Rábapordányban
Összesen öt magyarországi gazdaságban azonosították a száj- és körömfájás jelenlétét, amikor már úgy hittük, feloldhatóak a korlátozások és enyhülhetnek a szigorítások, érkezett az utolsó csapás: a rábapordányi állattelepen hiába tettek meg minden óvintézkedést, mégis megbetegedtek az állatok. Bóna Szabolcs, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatója a Kisalföldnek részletezte a takarítás és fertőtlenítés folyamatát. Az állatok leölése után külsős szakcég végezte el a telephely első fertőtlenítését. Elsőként a takarmánytároló és takarmánykeverő területén intézkedtek, majd a sertésteleppel folytatták. Ezután a zrt. dolgozói vették át a terepet és kezdődhetett a takarítás, a trágya- és szemét összegyűjtése, valamint a mosás. Ezt a beavatkozást követte a második fertőtlenítés, aztán hét nap pihentetés után jött a harmadik fertőtlenítés. A sertéstelepen május 19-én ért véget a mentesítés. A megadott várakozási időt kivárva a számítások szerint május végén telepíthetik újra az ólakat.
Idősebb rokona ebből a tehenészetből ment nyugdíjba huszonöt évvel ezelőtt.
– Gyerekkoromban nem lődözték le a beteg teheneket, hanem lezárták a téeszt, de még a falut is. Emlékszem, hogyan irigykedtünk azokra az osztálytársainkra, akik nem jöhettek iskolába emiatt hónapokig – kutat emlékei között. – Azt beszélik, lesznek újra majd tehenek, lesz munka ismét. Azt is hallottam, feleannyi tehénnel indulnak újra. Drága egy vemhes üsző, hét-nyolcszázezret is elkérnek érte.
Pár kerítéssel arrébb egy nyugdíjas úr kapálgat a kiskertjében, munkaeszközére támaszkodva válaszol nekünk.
– Csak annyit tudok, amennyit a Kisalföldben olvastam. Nagy volt a felfordulás, az biztos – emlékszik vissza. – Azóta is azon gondolkodom, hogyan került ide ez a vírus. Ötven évig nem volt semmi gond, aztán hirtelen betegek lettek az állatok? Pont itt, nálunk? – teszi fel a kérdést, amelyre igazán választ nem vár, kezébe veszi kapáját és végzi a dolgát.
Az élet megy tovább Kisbajcson.
- Az alábbi angol nyelvű videón azt látja, hogyan vesznek vért a marhákból:
