2025.05.01. 18:30
Imponálni akart a férfinak, ezért ivott, ez lett Julika veszte – Még a történetet megíró újságírót is meg akarták ölni
Közel hatvanéves tanmesére bukkantunk egy régi Kisalföldben: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt népnevelő jelmondat köré kerekítettek igazán tanulságos történetet. Ha Julika történetéből nem okultak az elvtársak, akkor semmiből.
– Kerekes Elemér vagyok – hangzott a drót (szerk. megj.: vezetékes telefon) másik végéről.
– Tessék!
– Ha ön velem foglalkozni merészel, kitekerem a nyakát.
Fotó: Régi Győr
Az újságíró fenyegetésével indul az 1966-os újságcikk a Kisalföldben. A férj azt sérelmezi, hogy karakterekre akarják váltani családjuk történetét.
Rövid tűnődés után arra az elhatározásra jutottam, hogy fenyegetés ide, fenyegetés oda, feltétlenül meg kell írnom Kerekes Elemér és felesége esetét
– ugyan félti a nyakát az újságíró, mégis arra jut, hogy leadja a lapban.
Kerekes egy napfényes majálison, éppen azon a napon ismerte meg Julikát, amikor a lány betöltötte a huszadik életévét. A majálist, a születésnapot és a megismerkedést este már együtt ünnepelték
– szívott mély levegőt a korabeli újságíró, és kezdett a történetbe.
Julika akkor este három dupla konyakot ivott Kerekessel egy elegáns nyári vendéglőben. Életében először járt ott a lány, és életében először ivott konyakot is.
"Sohasem hittem volna, hogy ilyen jó a konyak" – mondta Julika csillogó szemekkel Kerekesnek a harmadik féldeci után.
Majális anno
Ezt olvasta már? Éljen a párt! Békét! Veled vagyunk, Vietnám! – ezeket a szlogeneket tűzték az 1968-as május elsejei felvonuláshoz eleink Győrben. Megsárgult, naftalinszagú újságokat bogarásztunk át, hogy magunkba szívhassunk az igazi majálisok érzését. Rengeteg fotóra bukkantunk, keressen ismerős arcokat! Kattintson a kiemelt szavakra!
Kerekes sem volt kevésbé lelkes, intett a pincérnek, akitől egy egész üveg pezsgőt hozatott. A férfi csodálta Julikát, hogy a lány a sok ital után is teljesen józan maradt. Hazakísérte és a csodálat még nagyobbra nőtt. Amikor nem sokkal később albérleti szobájának, régimódi díványán magára húzta paplanját, meg is érlelődött benne az elhatározás, hogy elveszi Julikát feleségül. Elveszi, gondolta, mert ritka az ilyen lány a mai világban. Julikát sem ő, sem az ital nem volt képes a lábáról levenni.
Már azért is boldog vagyok veled, mert házon belül is jó ivópartnerem vagy
– így bókolt később a feleségének.
Otthon is ittak, nem is keveset. Kerekes büszkén dicsekedett, hogy felesége, a két-három féldeci rumot úgy lehajtja a torkán, mint más asszony a vizet. Julika pedig, amióta Kerekessel összehozta a majális és az ital, csak hazudta Kerekesnek, hogy szereti az alkoholt. Imponálni akart neki, a kedvében járni.
Addig-addig járt a kedvében, amíg munkába menet, már reggelenként is betért a sarki talponállóba egy-egy féldeci rumra, aztán hazafelé még egy féldecire. Később már egy kis laposüvegben kétszer ennyit is bevitt magával a munkahelyére: reggeltől estig nem bírta már kikortyolgatás nélkül.
Évekig tartott ez így, és mivel a pálinkát, meg a rumot nem adják ingyen, sok mindenre nem jutott pénz Kerekeséknél, noha jól kerestek mind a ketten. Julika kisebb-nagyobb kölcsönöket kéregetett kollégáitól. Végül harminc embernek tartozott már az asszony a vállalatnál. Ő maga vallotta be az osztályvezetőjének, amikor lelkileg összeroppanva kért segítséget tőle.
Julikát elvonókúrára küldték. A kollégái gyakran látogatták. A vállalatnál mindenki melléje állt, csak egyedül a férjet, Kerekes Elemért nem érdekelte a felesége sorsa.
Nem akarok továbbélni egy iszákos asszonnyal
– írta válókeresetében.
Csodálkozom azon, hogy kollégái egyik kartársnőjüket hagyták elzülleni
– fokozta Kerekes a fokozhatatlant.
- Alábbi videón hallgassa meg a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dalát, az Internacionálét!
