Ismerjék meg a pincét, ahol szuper kézműves borok készülnek

Az idei győrújbaráti kézműves borok versenyére 91 tételt neveztek. A rendezvény célja évek óta, hogy a hagyományos módon, kézi munkával, adalékanyagok nélkül, viszont hatalmas lelkesedéssel és odafigyeléssel készült természetes borok megfelelő fórumot kapjanak a megmérettetésre. A helyi gazdák számos elismerést zsebelhettek be. Kíváncsiak voltunk arra, hol és kik készítették a nyertes borokat.

Kézműves borok nyomában jártunk

Régen szinte minden falusi portához tartozott valahol a "hegyen" egy kis szőlő, de ha nem, akkor legalább a kertben volt néhány tőke. Kellett, mert illett bort készíteni házi fogyasztásra. 

• A kis pincékben most is majdnem úgy készülnek a borok, mint nagyapáink idejében. 
• A Sokorói dombvidéken nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, s habár fehérboros szőlővidéknek ismerik, egyre erősebb kék szőlőben, vörös borban. 
• Bár a jó gazda mindig gondosan ápolta, kezelte a szőlőjét, bizony volt idő, amikor egyre többen hagytak fel a művelésével, maradtak gazdátlanul a tőkék, de akár az értékes pincék is. 
• Aztán egyszer csak, új életre keltek.

– 2007-ben szinte már csak 1-2 pincében folyt borászkodás, a többi vagy le volt zárva vagy el volt hagyva. A pincéket használták már gombatermesztésre, de a háború alatt laktak is benne. Egyszer futás közben bukkantam rá a növényzettel szinte már benőtt pincesorra itt a Szűk Horgasban. Azonnal beleszerettem és megszereztem az egyiket. Rendbetettem, aztán példámat követték mások is. 2009-ben pedig megalakult a Győrújbaráti Pincekultúra Közhasznú Egyesület. Alapszabályunkban lefektetett célunk  a hagyományos borászat és a hagyományos szőlőművelés értékeinek a továbbvitele, megőrzése. Az elmúlt évek tapasztalata azonban arra sarkall bennünket, hogy a környezetünket is védnünk kell, mert az utóbbi időben furcsa építkezések kezdődtek, s nem biztos, hogy szabályosan. Mindent szeretnénk megtenni a pincesor védelméért, de egyre nehezebb. A környező területeket már megvásároltuk – mesélte az egyesület elnöke Stuksza Csaba.

Szívesen járnak össze szerdánként az egyesület tagjai, csakúgy, mint vasárnap a Józan Völgy pincéibe. Nem csak közösség formálódott, a borok is versenyre kelnek egymással. Hol ezt, hol azt kóstolgatják, így mindenki igyekszik a lehető legjobbat előállítani. Még így is sokat ugratják egymást.

A győrújbaráti kézműves borversenyen a legjobb fehér bor készítőjének Papa, azaz Németh Károly bizonyult, aki majdnem a rangidős az egyesületben. Már nagyapjának is volt szőlője, így gyerekkora óta benne él, 22 éve pedig a Babarczi pincében segít. 

– Külön szőlőterületem nincs, csak otthon egy kis Otellóm, ezért a Babarczi borászatból hozok fehér mustot. Van egy ültetvényük, ami olaszrizling és tramini keverék oltványa, s hogy ne olyan borom legyen, mint itt a barátaimnak, abből szoktam hozni, s  készítem a bort hagyományos úton. Három hónapig forrt a bor, amit nem engedhet meg magának egy nagyüzem. Nálam erjed ki, én kezelem, így lett az idén a verseny győztes a Pátria borom. Nem az én érdemem, mert több mint 21 cukorfokos  volt a must – árulta el a legjobb fehér bor készítésének titkát a Papa.

A rozé boroknál egy Otelló Schiller diadalmaskodott. Sötét narancsos, mély színe, gyümölcsös illata már jó élményt vetít előre kóstoláskor. Ízlelve sem hazudtolja meg a várakozást, és kellemes, simogató aromájával az édesebb borok kedvelőinek kedvez. Egy fiatal borász, Varga Botond munkáját dicséri. Csodásan rendbe tett pincéjéből sűrűn fordul a lopóval, nem sajnálja a vendég poharából a bort.

– Három éves voltam, amikor mindkét nagyapám meghalt. Engem Varga Ottó, akit szakálla miatt Rumcájszként ismertek, vett úgy a pártfogásába, mintha a nagyapám lett volna. Jártuk vele az erdőt, a Szűk Horgast, a réteket. Megtanította az összes növényt, a madarakat, a gyógy- és fűszernövényeket. Együtt főztem vele már hat éves korom óta. Ide jártunk fel a pincékhez, főztünk bográcsban – mesélte Botond, miért kötődik annyira a pincékhez, s miért igyekszik minél jobb borokat készíteni.

– Az otthoni pincénket még a dédapám építette, ott kezdtem borászkodni. A II. világháború idején ott bujdosott dédnagyanyám és dédnagyapám és az akkor már megszületett gyerekeik. Az a pince sokat tudna mesélni. Két éve ott kezdtem el borászkodni. Szeretnék saját borászatot, saját borokat, hogy jó borokat tudjon inni minden ember. Nem nagyüzemi borászatot akarok, csak olyant, amit a két kezemmel elbírok. Meg persze kell hozzá egy kis vendéglátás is – jegyezte meg Botond, ha már a szakmája is a szívszerelme. Nagyon egyszerű álma van: minden ember igyon jó bort!