"Apró talpak" ünnepe - 30 éves a Soproni Gyógyközpont koraszülött osztálya - fotók

Az évforduló egybeesik a Születés Hete országos rendezvénysorozattal, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy méltón ünnepeljük az élet kezdetét: a születést és az új családok születését is. Ez az ünnep azonban különösen fontos azok számára, akik nap mint nap a koraszülöttekért küzdenek – ott, ahol az élet egy súgva rebbenő, apró mozdulattal indul.

Harminc éve a koraszülöttekért

- Harminc évvel ezelőtt egy olyan osztály kezdte meg működését, amely azóta is különleges helyet foglal el kórházunk falai között – és mindazok szívében, akiknek valaha dolguk volt a koraszülött ellátással. Az itt eltöltött évtizedek nem csupán számokban, műszaki fejlődésben vagy statisztikákban mérhetők: minden egyes nap, minden apró fejlődés, minden hazatérő újszülött egy-egy emberi történetet mesél el - kezdte beszédét Dr. Molnár Sándor főigazgató.

- A legkisebb talpak hagyják a legnagyobb nyomot – ez a sokat idézett gondolat méltán vált a koraszülött ellátás mottójává. A neonatológia világa miniatűr, precíz, és gyakran megfoghatatlanul érzelmes. A koraszülött részleg munkatársai nemcsak orvosi és szakmai tudásuk legjavát adják nap mint nap, hanem lelket is visznek abba a törékeny közegbe, ahol a legapróbb jelek is életet jelentenek - tette hozzá.

Az elmúlt harminc év alatt a szakma óriásit fejlődött. Az orvostechnológiai eszközök, a kezelési protokollok és az ismeretek bővülésével együtt a koraszülöttek túlélési esélyei is folyamatosan javultak. Azonban egyetlen dolog nem változott. A koraszülött osztályon dolgozók embersége, elhivatottsága, és az a mély empátia, amivel a legkisebb harcosokat – és aggódó szüleiket – nap mint nap támogatják.

Dr. Gelencsér Éva, a Soproni Gyógyközpont csecsemő,- és gyermekosztályának főorvosa harminc éve, a kezdetek óta dolgozik az újszülöttek intenzív ellátásának szolgálatában. 

- Ez a jubileum számomra nem csupán egy évforduló – sokkal inkább személyes mérföldkő. Harminc évvel ezelőtt részese lehettem a kezdetnek, amikor létrejött az a specializált részleg, ahol a koraszülött, vagy intenzív ellátást igénylő újszülöttek valóban megfelelő, korszerű körülmények között kaphatnak segítséget. Különös jelentőségű számomra, hogy mindezt nemcsak szakemberként, hanem tanúként is végigkísérhettem – ott lehettem az alapoknál. Az évek során több száz kis életet segítettünk a túléléshez, fejlődéshez, és mára olyan rendszer működik itt, amely nemcsak hatékony, hanem emberközpontú is. Kiemelt célunk, hogy az újszülöttek és édesanyjuk közötti korai szeparációt szinte nullára csökkentsük, amit azáltal is elősegítettünk, hogy az intenzív részleg közvetlenül a szülőszoba mellé költözött. Ez az évforduló számomra hála és büszkeség. A hivatásom pedig minden nap arra emlékeztet, hogy miért választottam ezt az utat.