Lovasfutár a gépkocsi előtt - Dőry Ádám, Borsody Géza és a famlíiák történetei Jobaházáról - fotók, videó

A jobaházi kastélyt az évszázadok során két család birtokolta: a jobaházi Dőry család és a Borsody. A famíliák tagjai a falunak jó urai, a helyieknek jótevői voltak. Szerették és tisztelték őket a falubeliek és a kastély utolsó úrnőjét azután is támogatták, hogy kisemmizték és elvették tőle otthonát. Mindezek a Rábaközi kastélymustrán derültek ki a településről, sok történettel együtt a Dőry család múltjából is. A közbeszédben még mindig a Dőryekhez kapcsolják az épületet, noha a család vélhetően az 1870-es években megvált a birtoktól. Tóth Mihályné, a település volt polgármestere gyűjtötte össze a tudnivalókat. 

A Dőry család épített kastélyt

A kastélyt Dőry Ádám építtette, akinek neve 1820-ban szerepelt először a választási névjegyzékben mint jobaházi lakos. A vármegye közéletének aktív tagja volt, még országgyűlési követ is szeretett volna lenni, de a szilsárkányi Csupor Gábor megelőzte 1848-ban. 

Dőry Ádám a község északi részén, nagy kiterjedésű, tizenkét hektáros parkot létesített. Ott, gyertyán és platánfákkal körülvéve építette fel a tizenkét szobás kastélyt, melyhez a téglát helyben készítették, az úgynevezett Öregtagi téglaégető kemencékben. Dőry Ádám neve tehát 1820-ban jelent meg először a faluban. 1832. májusából feljegyezték, hogy "a táblabíró úr a helység szokása ellen, kortsmárosa által égett boritalokat méretett". A vármegyei közgyűlés döntött az italok elkobzásáról. 1848. június 27-én, a Csornán 70 százalékos részvéttel megtartott népképviseleti országgyűlési választáson a szilsárkányi Csupor Gábor megelőzte a jobaházi Dőry Ádámot. A ma is megtekinthető szavazási jegyzékből kiderül, hogy a jobaházi választópolgárok valamennyien falubelijüket támogatták. Dőry Ádám a lovas nemzetőrség tisztjeként szolgált, a lovasok részesei voltak a schwechati csatának.

A jobaházi birtokost 1860-61-ben Sopron megye másodispánjává választották. Az 1861-es országgyűlési választáson, a csornai kerületben képviselői mandátumot szerzett, amivel régi vágya teljesült. Dőry Ádám közéleti tevékenysége mellett jó gazda is volt. Jelentős ló- és marhaállománnyal rendelkezett, komoly birtokon gazdálkodott. Az ipari növények közül 

• a répa, 
• repce és 
• kender termesztése volt jelentős. 1867-ben hunyt el, Jobaházán, a Dőry-kriptában alussza örök álmát. Dőry halála után lánya, illetve veje örökölték a jobaházi birtokot, akik aztán Borsody Péter sertéskereskedőnek adták el. A szóbeszéd szerint Borsody egy láda pénzt talált, ebből vette meg a birtokot. 

Az új tulajdonos a község legnagyobb birtokosa bekapcsolódott a település és a vármegye közéletébe, tagja lett a csornai járványügyi bizottságnak is. Feljegyezték róla, hogy jégverméből biztosította a község nyári jégszükségletét. Fia, dr. Borsody Géza soproni ügyvéd Pfeiffer László győri nagykereskedő leányát vette feleségül, felújíttatta a kastélyt és Jobaházára költözött. A szarvasmarha tenyésztés ebben az időben fellendült a községben, Borsody Géza alapította meg a környék első tejcsarnokát és 1898-ban Jobaházán működött a Rábaköz első tejszövetkezete is. Bécsbe vajat szállítottak, a tejet Csornán értékesítették. Borsody Géza 1898-tól a Rábaszabályozó Társulat igazgatója, majd elnöke lett.

Érdekességként említik és újságcikk is született róla, hogy a járásban ő vett először gépkocsit, amivel némi zavart okozott Csornán, mert a lovak megijedtek tőle. A nagyközség lakói követelték, hogy mielőtt Csornára megy, lovasfutár jelezze érkezését, hogy a lovakat megfoghassák. Borsody Géza 1904-ben kertjében 260 méteres artézi kutat fúratott, ami óránként 60 hektoliter, 15 fokos vizet adott. A vizet a község lakói számára csövön vezettette ki az utcára. Ez a kút táplálta a kastély fürdőmedencéjét is, mely környezete szépségével egyedülálló volt a környéken és később a helyiek kedvelt strandja lett. 

Borsodyt a jobaháziak és a környékbeliek szerették és tisztelték. Kortes hadjáratban azonban eladósodott és, bár apósa kiváltotta, még sem lett képviselő. 41 évesen, 1905-ben hunyt el. A kastély utolsó tulajdonosa Borsody Mária és férje, von der Lühe Oszkár huszártiszt volt, akiknek egy fiú gyermekük született. Az államosítást követően a család külföldre menekült. Az emlékezet szerint elutazásuk előtt a falubeliek segítették a családot.

A kastély államosítása után egy rövid ideig kultúrházként hasznosították, majd budapesti úttörők táboroztak az épületben és a parkban felállított sátrakban. A táborozók esténként tábortűzi műsorokkal szórakoztatták a lakosságot. Később a budapesti postások szakszervezete szociális otthont alapított a kastélyban, jelenleg idősek otthonaként működtetik. A kastélymustra látogatói megtekintették az épületet. Tóth Mihályné előadását a helyi énekkar műsora színesítette.