2025.05.23. 11:07
Ahogy százötven éve őseik, ma is készítenek bort a bágyogszováti boros gazdák - videó
Régi időket idéztek fel a kisalfold.hu kérésére a bágyogszováti boros gazdák. A tőkék telepítéséről, az ősökről, a falu "hegyeiről", a parcellák beszántásáról, a fináncokról, a kétezres évek újrakezdéséről és a hagyományok meg- és átadásáról. Arról is szó esett, hogy a fiatalok nem akarnák már a borral, szőlővel bíbelődni, nem akarnak boros gazdák lenni.
Száz, százötven évvel ezelőtt a bágyogi boros gazdák a Kishegy és Nagyhegy, a rábaszovátiak a Bogaras, a Mácsó, a Kiskapu és a Likas dűlőkben foglalkoztak szőlőtermeléssel. A helyiek a püspöki birtokból 1859-ben kaptak területet ahhoz, hogy tőkékkel telepítsék be és bort készítsenek. A szabályok szigorúak voltak és be is tartatták az előírásokat. A néhai boros gazdákra, őseikre emlékezve tartják fent ma is a bágyogszovátiak a boros hagyományokat a településen. Nincsenek már sokan, akik szőlővel foglalkoznak és a fiatalok sem kapkodnak a kapa és a permetező után.
Bágyogszováti boros gazdák
Múltidézésre kértük a bágyogszováti szőlőtermelőket, akik, miközben a falu borát palackozták és címkézték, emlékeztek meg a régiekről. Elöljáróban fontosnak tartották megemlíteni, hogy valamennyiük ősei foglalkoztak szőlővel, azaz a vérükben van a tőkék és persze a bor szeretete.
– Közösen igyekszünk a hagyományokat megtartani és a szőlőhöz, borhoz kapcsolódó szokásokat megismertetni a fiatalokkal. A XIX. század második felében kezdődött a történet, akkor mérték ki a parcellákat a falu határában, a homokos területeken. Hegynek mondták, de ezek csak enyhén lankás birtokok voltak. A családok művelték is nagy gonddal a földjüket, gyalogtőkékkel foglalkoztak és viszonylag jó borokat készítettek. Egészen az 1950-es évekig a régi rend szerint mentek a dolgok a hegyben, aztán elvették a szőlőt a gazdáktól. Néhány sort mindenki művelhetett azután is, de tulajdonjoguk már nem volt
- meséltek el röviden száz esztendőt a termelők.
A parcellák azonban egyre
- elhanyagoltabbak lettek,
- elvadultak, ezért
- a téesz az 1970-es években beszántotta a tőkéket. A bágyogiak igyekeztek menteni a menthetőt és néhány vesszőt a hegyből hazavittek és a kertjeikben ültették el. Így az eredeti fajták megmaradtak és ma is azok a jellemzőek a falura. A termelés tehát nem szakadt meg, de kisebb mértékben folytatták.
– A nagyapám 1968-ban halt meg, de amíg élt, minden évben lovaskocsival kivitette magát a Bogarasba, az egykori szőlőjébe, hogy körülnézzen. Burgundija volt ott. Az utolsó alkalommal, amikor kimentünk vele, már csak pár sor volt a tőkékből
- emlékezett Karmazsin József, hogyan ragaszkodtak az öregek az egykori birtokhoz. Még hozzátették a gazdák, hogy a Bogarason ma is vannak még elvadult tőkék, amik az eltelt évtizedek dacára is minden évben felfutnak a fákra.
Azt is felidézték, hogy az 1960-as, 1970-es években még rendszeresen megjelentek a faluban a "fináncok".
– Szigorúan ellenőrizték a gazdákat és adót kellett fizetniük a boruk után. A falusi ember persze igyekezett túl járni az eszükön és egy-egy hordót elrejtettek itt-ott. Leginkább az összerakott kukoricaszárba, szénába. Ha mégis megtalálták, akkor elkobozták a bort a fináncok és büntetést fizetett a gazda. A mennyiségeket a pince- vagy hordókönyvbe jegyezték fel
- elevenítette fel élményeit Kiss László.
Olyan is előfordult, hogy "belső" fogyasztók tüntették el a termést. Az öreg gazda búcsúra tett félre az értékes nedűből, ám, mire a nagy ünnepre és a kóstolásra került volna sor, a hordó kongott az ürességtől. A gazda legényfiai ugyanis nem bírták kivárni a búcsút és rájártak a borra.
A régi gazdák leszármazottainak kedve igazán a kétezres évek elején tért vissza a borkészítéshez, noha előtte is foglalkoztak szőlővel. Előbb nótaklubot alakítottak, amiből kifejlődött a borbarátok köre. Még borszentelést is szerveztek a templomban. 2012-től pedig minden évben megszervezik a borversenyt.
– A gazdák sokat tanultak, tapasztaltak, fejlesztették technológiájukat, pincéjüket. Egyre komolyabb borok készültek és ma már egészen kiválóakkal neveznek a versenyre - jegyezte meg Torma József, az egyik főszervező.
A termelőktől megkérdeztük, van-e utánpótlás, át tudják-e adni a pincekulcsot a fiataloknak, ha arra kerülne a sor? Mint kiderült, csak kevesen vannak az utánuk jövő generációkban, akiket érdekel a szőlőtermesztés, a borkészítés és még idejük is van rá.
Ez a hobbi a szabadidő jórészét kitölti. Ráadásul a szőlőt szeretni kell, mert muszájból, kötelességből ezt a munkát nem lehet elvégezni
- értettek egyet a bágyogszováti boros gazdák.
Nézze meg videónkat:
