Műanyag, plasztik a mai világ - Így vélekedik a győrújbaráti Leo testvér

Az alexiánus rend öt szerzetessel indult Magyarországon, ketten maradtak, a rendet csak ők képviselik hazánkban, Győrújbaráton épült kolostoruk a kétezres évek elején, mellette pedig létrejött a Szent Erzsébet Idősotthon 85 lakóval. Itt él Alexius Siska testvérrel egyetemben, és segít önkéntesként Vendrei András István, szerzetesi nevén Leó testvér. Reggel imádkozik, napközben az idősekkel foglalkozik. 

Leó testvér a béke jegyében

Leó testvér fehér szerzetesi ruhában fogad, meglehetős nyugalommal. Leó atyával sétálunk a napsütésben, az erdő még kopár fái árnyékában, majd körülnézünk a kerengőben. A kolostor modern, friss építésű, a kegytárgyak és a csend, a szellemiség azonban átitatja.

- Mi egy szerzetes véleménye a mai világunkról?

- Műanyag, plasztik a mai világ. Idecsavarom, kipukkasztom, olyan semmilyen - válaszolja a maga megfontolt tempójában Leó testvér. - Nekem szerzetesnek kellett lennem ahhoz, hogy megőrizzem a nyugalmam. A polgári világban, a család és a karrier szorításában, elismerem, nem könnyű békére találni. Most hetvenéves vagyok. Ötvenötévesen lettem szerzetes. Azért választottam az alexiánus rendet, mert ellentétben más rendekkel, negyvenöt helyett ötvenöt éves volt a felső korhatár. Előtte polgári életet éltem. 

- Meséljen erről.

- Apai nagyapám Újpest főépítésze volt, Wolfból kellett átkeresztelnie magát Vendreire a II. világháború idején. Apám kétdiplomás szőlész-borász volt, aki keresztény hitét büszkén vállalta a Rákosi diktatúra alatt is, akkor is, amikor az ÁVÓ berendelte, így nem folytathatta szakmáját. Éjjeliőrnek vették csak fel, illetve megmaradt szőlőit művelte Révfülöpön. Ezek után nem akartam diplomás lenni, a rendszer kiszolgálója, inkább kitanultam a csónakkészítést, Balatonalmádiban dolgoztam és éltem, majd ugyanott kocsmáros lettem. Kétszer voltam házas, két nagy lányom van, unokáim, a családommal tartom a kapcsolatot. 

-  Mi késztette arra, hogy szerzetes legyen?

- Az élmények és tapasztalatok, amelyek végigvonultak az életemen, mind arra mutattak, szerzetessé kell válnom. Az elhívás korábban megszületett, de abból sokáig nem lehetett semmi. Pap már nem akartam lenni, mert van a családban, a bátyám szerzetes pap. Hiába mentem el papnövendéknek először, elsőszülött bátyámé volt a döntés joga. De folyamatosan jöttek az elhívások... Aztán negyvenöt éves koromban halálos kimenetelű közlekedési balesetet okoztam. Másfél évet kaptam, ebből egy évet ültem le Szegeden. A börtönbe szinte csak a Szentírást vittem magammal. Ez véglegessé tette elhatározásom. 

- Jobb most, hátrahagyva a világot?

- Nyugodt vagyok, békés. Alakul. Isten segít nekem ebben, néha, emberi szóval mondva: drasztikus módon, mint egy jó szülő, amely szigort is alkalmaz. Megtanultam, hogy az életem lényege, hogy élek. Az, hogy hogyan, másodlagos. A szerzetes feladata a közösségépítés, a hit továbbadása, hogy az emberek tudjanak emberek maradni. Hit, remény, szeretet hármassága. Ez egyéves korom óta kísér, élmények során át. Isten mindenütt ott van. Az ablakon betűző napsugárban, a hullámzó Balatonban... Én, aki semmi vagyok, ilyen gyönyörűséget tapasztalhatok?

- Lehetünk boldogok a mai, bizonytalan világban? 

- Persze, csak akarni kell és az Úrjézust választani. Nem a sorsomra kell koncentrálni, hanem rájönni arra, nap mint nap, hogy a gondviselés irányít. Annak is, aki nem hisz, és nem akar tudni Istenről, Isten annak az életében is jelen van, ha akarja, ha nem. Hiányzik életünkből a csend, anélkül pedig nem megy. Időnként érdemes elcsendesülnünk, szemlélődnünk, átgondolni az életünket.

- Mi egy szerzetes válasza 2025-ban az egyetlen kérdésre? Mi az élet értelme?

- Az, hogy nem én irányítom az életem, nem a vak sors, hanem a kezdet kezdetétől Isten. Azzal, hogy valami miért így történet, miért nem úgy, azzal kár foglalkozni. Fogadjuk el, hogy mindenben, ami velem történt és történik, benne van Isten akarata. A szerzetesség lényege a tanúságtétel, hogy hiszek az egy Istenben, az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben. Azért jött a földre, azért lett emberré, hogy megmutassa nekünk, emberként nem lehetetlen üdvösségre jutnunk. Éljünk úgy, ahogy ő példát mutatott. A végső időkben egyre jobban különválnak a jók és a rosszak. Nem Isten fordít hátat nekünk, mi fordítunk hátat az Istennek. De Isten még ebből is ki tudja húzni az embert.