Kulcsár Béla - 75 éves Győr díszpolgára, gyűjtő, harmonikás, egyetemi docens - podcast

- Hogyan fordult a műszaki pálya felé? -  Édesapám méteráru kereskedő, édesanyám Ménfőcsanakon a helyi malom adminisztrátora volt - válaszolta Kulcsár Béla. - Előttünk halad el a Győr – Pápa vasút. Először mozdonyvezető akartam lenni, öt éves koromtól viszont már gépészmérnök, tehát hamar eldőlt, hogy a műszaki pályát választom. Továbbra is kedveltem azonban a mozdonyokat. Ötödikes koromtól Győrbe jártam iskolába, az állomáson közelről csodáltan meg a hatalmas gőzmozdonyt. A vezető bácsi ezt látva felhívott a vezetőállásba, onnantól mozdonnyal jártam iskolába. A győri Jedlik Ányos Gépipari Technikumban 1968-ban autógépész technikusként érettségiztem és még ebben az évben folytathattam tanulmányaimat a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán, ahol 1973-ban szereztem kohómérnöki oklevelet.

Kulcsár Béla gazda élete

- A Rába Magyar Vagon- és gépgyár reptéri acélöntödéje volt az első munkahelye, ahol szerencsésen túlélt két robbanást. Hogyan történt mindez?

- A vállalat frissen indult reptéri acélöntödéjében 1973 szeptemberében kezdtem el dolgozni, később mindhárom öntödében tevékenykedtem. A 1976. július 4-én a reptéri konverter robbanásban hárman, 1978. január 4-én a Vasúti Jármű öntödéjének ívkemence robbanásában kilencen haltak meg mellettem, de én - Istennek hála – mindkettőt sértetlenül túléltem. 1978-ban autógépész szakmérnöki egyetemi kurzust kezdtem, és a Rába-gyár Motorfejlesztésbe mentem át dolgozni. Ezt a szakmérnökit 1980-ban fejeztem be. 

- Ezután pályamódosítással igazságügyi szakértő lett.

- Igazságügyi gépjárműszakértőnek 1982-ben vettek fel a Győri Igazságügyi Szakértői Irodába, ahonnan 2012-ben vonultam nyugdíjba. Közben 1987-ben igazságügyi szakmérnöki oklevelet is szereztem a Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépész Karán. Igazságügyi szakértőként tevékenykedem jelenleg is, melyet szolgálatnak tekintek. Számtalan előadást tartottam országos igazságügyi gépjárműszakértői konferenciákon különböző szakkérdések tárgyában. 

- Otthonában hatalmas gyűjteménye van, érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal. Hogyan tett szert ezekre?

- Családom ősidők óta mindent felrakott a padlásra, ami már nem kellett – hátha jó lesz valamire, később tudatosan gyűjtöttem. Hobbim régi tárgyak restaurálása, régi katonai kitüntetések gyűjtése, helytörténeti múzeum fenntartása – benne szúró-vágófegyverek, hatástalanított pisztolyok, géppisztoly, és német rohamlöveg. Otthonom egyik kincse egy 1960-as Messerschmitt KR 200 típusú veteránautó, amelyet az a 1978 – 1984 között restauráltam, és amelyre „nosztalgia” minősítést kaptam. Több veterán rallyversenyt is megnyertem vele. A múzeumhoz tartozik, hogy "Kulcsár Béla legendáriuma és kincsestára” címmel pályázatot adtunk be a Győri Értéktárba.

- A zene is fontos része az életének. Hogyan kezdődött?

- Az ’50 -’60-as években a Győri Úttörőház harmonika-zenekarában, a ’70 -’80-as években falusi rock-bandákban billentyűsként játszottam. Zenei „mindenevő” vagyok, például a csanaki templomban sokáig helyettesítettem a kántort. Az igazi korszakváltásra a 2000-es-es évek elején került sor, amikor két és fél év alatt elvégeztem Tabányi Mihály harmonikaművész képzőjét. Olaszországban egyedi harmonikát készítettem. Rengeteg koncertet adok falunapokon és városi rendezvényeken, többek között Rákóczi és ’48-as emlékműsor, „Harmonikámmal a Nagy Háború hadszínterein” - vetített képekkel, Doni áttörés emlékműsora, Trianoni, Hősök napi műsor. Sok videóm szerepel a youtube.com-on. Mindig közösségeket szolgáltam. Rába gyári korszakomban kirándulásokat szerveztem az ország szép tájaira, ahol mindig zenéltem is.

- Életének egy újabb színfoltja: az Isonzó Baráti Körrel, dr. Bedécs Gyula tanárral 24 évig járta az I. világháború hadszíntereit. Miért?

- 1994-ben csatlakoztam az Isonzó Baráti Körhöz, ahol egy új világ nyílt meg előttem. A Tanár úrral 2018-ig jártam az I. világháborús hadszíntereket és Nagy-Magyarország szépséges tájait. Harmonikámmal számtalan koncertet adtam az elcsatolt részek lakóinak Székelykevétől Viskig vagy Kismartontól Brassóig, erősítve, hogy az anyaországra számíthatnak. A Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrendbe 2001-ben léptem be, amelynek 2011-ben győri kommenda parancsnoka lettem. Tagja vagyok még a Vitézi Rendnek és a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek is. Hitvallásom, hogy amibe munkát fektetünk, annak az eredménye mindig megtérül, ha hiszünk benne. Rendkívül fontos a szakmai alázat. Tevékeny ember vagyok, az alkotás öröme éltet, legyen az szakértői vélemény, harmonikaműsor vagy restaurálás. Sikerorientált is vagyok: örülök a színpadi sikereimnek, de annak is, ha a család megcsodálja az éppen restaurált tárgyamat. Végezetül egy jó társ, szerető család nélkül nem lehet igazi sikereket elérni.

Hallgassa meg podcast adásunk: