Az 1848-as forradalom néhány győri helyszínére és meghatározó alakjára emlékezünk

1848. március 15-én az európai forradalmi hullám részeként Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival: „egyenlőség, szabadság, testvériség”. Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Az Ecker-ház

Az Ecker-ház, mondhatnánk, emblematikus helyen fekszik, ablakaiból jó a rálátás a Széchenyi térre, ami a forradalom győri eseményeinek központja volt. Már március 14-én eljutott a városba a bécsi forradalom híre, 15-én pedig a pesti történésekkel szinte egy időben zajlottak a győri események. A forradalom vezéralakja, Lukács Sándor „a szabadság és egyenlőség jegyében” több alkalommal szólt az egyre nagyobb számú tömeghez. Ecker János és a másik ismert naplóíró, Wurda Józsefné – aki a forradalommal kapcsolatban jóval kritikusabb volt – egyaránt korábban nem látott tömegről tesznek említést. 

Az este folyamán fáklyás felvonulást tartottak a győriek. Ecker János leírása szerint a bencések világították meg először ablakaikat, majd a követték őket a környező házak és utcák. A menet a mai Király utca - Bécsi kapu tér - Baross utca útvonalon haladt, elől zenekarral, mely a Rákóczi és Hunyadi indulót játszotta. A térre visszaérve Lukács Sándor beszélt ismét a városházánál, majd a megyeházához tartottak és sokan a külvárosokba is eljutottak. Fontos kiemelni, hogy Ecker János naplójában hangsúlyozza az események békés jellegét. Megfogalmazása szerint: „figyelemre méltó, hogy az ismertetett általános megmozdulás ellenére semmiféle, még a legkisebb kihágás sem történt. Még a ki nem világított ablakokat sem törték be, senkit meg nem sértettek, nem inzultáltak. Az egész tüntetés a legszebb és legnagyobb rendben zajlott le”.

Az emlékezés egyik forrása: Ecker János naplói

Az 1848-as forradalom győri eseményeiről Ecker János említése nélkül nehezen beszélhetnénk. A vas- és szénkereskedő Ecker János 1788-ban született a mai Kazinczy utca 20. szám alatt, amire emléktábla emlékezteti a járókelőket. Ecker Jánost „klasszikus” polgári életvitel jellemezte, kereskedelmi tevékenysége mellett foglalkozott többek között a városszépítéssel, a városi közlekedéssel, a színház bővítésével és nem utolsó sorban az irodalommal, zenével. Érdekes momentum például, hogy vendégül látta Liszt Ferencet is győri látogatása idején.

Ecker Jánost megkerülhetetlenné teszi, hogy 1823-tól vezetett naplót 1852-ben bekövetkezett haláláig. A német nyelvű naplókból sajnos csak az 1847 és 1850 közötti időszakban születettek maradtak fenn lányának köszönhetően, aki elrejtette azokat. Veszélyesnek titulált írásait ugyanis politikai okok miatt semmisítették meg. Nem kizárólag a politikai motiváció állt azonban a szigorú döntés mögött: Ecker mindenre kiterjedő feljegyzéseiben megörökített számos győri polgárral, tisztviselővel, művésszel kapcsolatos kellemetlen, akár kompromittáló információt is. 
A márciusi forradalmi napokról Ecker Jánostól nagyon fontos és részletes leírásokat kaphatunk. Például innen tudhatjuk meg, hogy 1848. március 15-én a győri színházban az operaelőadás első szünetében a közönség tagjai Erkel Hunyadi László operájának Meghalt a cselszövő kezdetű kórusrészletét énekelték, csak éppen Metternichre alkalmazott szöveggel. De arról is információt szerezhetünk, hogy március 16-án a Szózat csendült fel a színházban. Ecker kordokumentumokat is bemásolt naplóiba, mint például a 12 pontot, de számos helyi vonatkozású kiadványt is beillesztett naplója oldalaira. 

A forradalom eseményeiről a Hazánk tudósított

Az 1848-as győri forradalmi események másik fontos szereplője Dr. Kovács Pál, illetve az ebben az időszakban általa szerkesztett Hazánk című lap volt. Dr. Kovács Pál Eckerhez hasonlóan a reformkori Győr ismert alakja. Orvosegyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került például 

• Kisfaludy Károllyal, 
• Vörösmarty Mihállyal, 
• Bajza Józseffel. 

Részese volt a Győri Olvasó Egylet létrehozásának, pártolta a magyar színház ügyét.  1847. január 2-án – a német nyelvű Das Vaterland „utódjaként” – az ő gondozásában indult útjára a Hazánk, mely lapot országosan is az első vidéken megjelenő magyar nyelvű újságként tartják számon. A lap alig több, mint másfél éves fennállása során olyan jeles szerzők írásai jelentek meg, mint Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Vajda János vagy Arany János. Petőfi rögtön az első lapszámban közölte Csalogányok és pacsirták című versét. De később olyan ismert költeményei is megjelentek a Hazánkban, mint, az Egy gondolat bánt engemet... vagy A XIX. század költői. 
A lap az 1848-as eseményekről is igyekezett szinte naprakészen beszámolni. Az irodalom idővel háttérbe szorult,  helyét egyre inkább a politikai történésekről szóló beszámolók, tudósítások, nyílt levelek vették át. A Hazánk végét 1848. augusztusában megszűnt. Bukását egy, a Dráva menti táborból tudósító cikk okozta, mely a győri nemzetőrséget gyávának nevezte. A tudósítás olyan vihart váltott ki a városban, melyet a szerkesztő már nem tudott elsimítani.