Az aranyember még mindig lapátol - Mutatjuk milyen kincseket rejtenek folyóink - fotók

Az aranymosás téma azért jött elő, mert a Víz Világnapjának idei jelmondata, „Őrizzük meg gleccsereinket!” A gleccserek ugyanis gyorsabban olvadnak, mint korábban bármikor. Bolygónk változatlan melegedésével fagyos világunk folyamatosan zsugorodik, ez pedig egyre kiszámíthatatlanabbá teszi a víz körforgását, s magunk is tapasztalhatjuk a Duna vízállásának erőteljes ingadozását. Vajon hogy tudnak dolgozni az aranymosók?

Az aranymosók kitartó emberek

– Most éppen nagyon alacsony a Duna vízállása, de tavaly bizony hatalmas áradással kellett szembenéznünk. Vajon a folyó vízállásának ilyen nagymértékű ingadozása hogyan befolyásolja az aranymosó életét? – kérdeztük Szabó Jánost.
– Azt, hogy az árvíz mit hozott, még nem derült ki. Próbáltam már egy helyen, de nem találtam eltérést. A probléma az, hogy már nem nagyon tud aranyat tudna hozni a folyó. A hegyekből jöhetne arany, de az erőművek miatt épített gátak "gátat szabnak" az útjuknak. A víz továbbra is érkezik, de a gátak miatt nem jön arany, ami itt lerakódhatna a sóderbe. A víz mozgása szinte megszűnik. Amikor én hajós voltam a hetvenes évek elején, akkor Regensburgig jártuk a Dunát, tovább egy híd miatt már nem tudtunk hajóval átmenni.  Sorra épültek a gátak. Az árvíz legfeljebb annyit segít nekünk, hogy az itt lévő hordalékot megmozgatja és szétteríti és ha éppen egy olyan helyet bont meg, ahol az előző lerakódásból van arany, akkor találunk valamit, de mást nem ér nekünk – válaszolta János, aki azt mondja, hogy amint van egy kis ideje, kimegy a Dunára. 

János már végigmosta a környéket

– Tavaly lett volna bőven időm kimenni, de nem volt rá alkalmas a vízállás. Azok a részek, amelyeket magas vízállásnál is tudunk használni, teljesen kiürültek. Az a jó vízállás, amikor el tudjuk érni, amit mosni akarunk. Ha már egy helyet kimosunk, akkor más vízállásra van szükség. Ahol most mosok, oda éppen a nagyon alacsony vízállás kell – szögezte le az aranyember, akinek mindig kell újabb helyeket kell keresnie, mert ahol kimosta a sódert, oda jó pár évig hiába megy vissza, csak kirándulásra jó, de aranymosásra nem.

Szabó János 1981 óta foglalkozik aranymosással. Negyven év alatt jól megismerte és kimosta már a Duna-part jó részét. De hogyan keres új munkahelyet a hosszú Duna-parton?

• Először is felmérem, hol érdemes nekiállni a munkának. 
• A mosótállal megnézem a sódert. 
• Ha találok benne olyan mennyiséget, amiért érdemes dolgozni, akkor alaposabban megnézem, mekkora területen, milyen mélységben, vastagságban van és 
• akkor nekiállok. 

Arra a kérdésre, hogy mi kell az aranymosáshoz, így válaszolt: – A tudáson kívül egy készülék, amit én saját magam készítettem el, ezt boltban nem lehet kapni. Kell hozzá kellő lököttség, de bármihez kezd az ember, az mindenhez kell. De ha valaki úgy akar minden ismeret nélkül nekikezdeni, hogy erre mindent feltesz, az az igazi lököttség, de már hallottam ilyenről – mondta tréfásan János, aki azt is elárulta, hogy a napi mennyiségeknél már nem beszélhetünk grammokról, bár régen volt ilyen. János emlékszik olyanra, hogy a legnagyobb eredmény 3 gramm arany volt egy nap, de mint megjegyezte, ilyen csak egyszer volt. János régebben arról is szívesen beszélt, hogy a mosás eredményeképpen kéthetes egyiptomi nyaralásra mehetett. Ez volt a szíve vágya és be is teljesítette. Arra a kérdésre, hogy most van-e ilyen nagy vágya, óvatosabban fogalmaz. – Nincs ilyen nagy vágyam, de legalább azóta sem tunyultam el, az aranymosás fitten tartja az ember. Saját magamat hajtom, illetve hogy ne legyen lusta a lapátom, ezért mozgatom, edzést tartok neki – mondja vidáman a 76 éves aranymosó, akit nem zavar, hogy hideg vagy meleg van, esik-e vagy fúj. Azt mondja: időjárás mindig van, ezzel kell élni, a lapát azonban mozogni akar. 

János elégedett ember, nincsenek nagy vágyai. Illetve most éppen az, hogy a nyáron a Dráván tudjon egy kicsit hosszabb időt aranymosással tölteni.

Bárány Krisztián szülőföldje értékeit gyűjtötte össze egy filmben, köztük a dunai aranymosót is.