Apor Vilmos - Aki gyilkosának is megbocsátott halála előtt

A Szentatyától 1941. januárjában kapta meg győri püspöki kinevezését. Apor Vilmos március 1-jén érkezett Győrbe, és vázolta fel lelkipásztori programját: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.” A harmadik zsidótörvény hatálybalépése után a hozzá fordulók egy részét bújtatta, mentette és szívén viselte a város lakosságának sorsát. Győr bombázása után maga is járta a város utcáit, hogy segíthessen a bajbajutottaknak. 

Apor Vilmos: Egyszer úgyis meg kell halni

Az oroszok 1945. március 28-án, nagyszerdán érték el Győrt. A visszavonuló németek szintén lőtték a várost. Találatot kapott a székesegyház is. A püspök jó pásztorként minden menekülőt befogadott ezekben a napokban, sok százan találtak menedéket a püspökvár pincéiben. Felkészülve mindenre, Győr püspöke kijelentette: „Egyszer úgyis meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.” Nagycsütörtökön a pincében mondta utolsó szentmiséjét.

Orosz katona lőtte meg

A püspökvárhoz egyre gyakrabban érkeztek orosz katonák. A főpap mindenkit személyesen fogadott, és nagypéntekig egyáltalán nem aludt. Ekkor részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében menedékre találó asszonyokat és lányokat, de Apor Vilmos ellenállt. A vita ingerültté vált, és egy katona előbb a mennyezetbe lőtt – a négy golyó helye most is látható a múzeummá alakított pincében –, majd háromszor rálőtt a püspökre. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”

Elfogadott áldozat

A súlyos sebesültet hordágyon a több kilométerre lévő kórházba szállították, megoperálták, de a hasüregében nem találták meg a lövedéket. A püspök hősiesen viselte szenvedéseit, kórházi ágyán először arról érdeklődött, történt-e baja a nőknek. A nemleges válaszra így sóhajtott fel: „Hála Istennek! A jó Isten elfogadta az én áldozatomat.” Vasárnap, április 1-jén hashártyagyulladás lépett fel nála, s Apor Vilmos húsvéthétfőre virradóra április 2-án meghalt, de előtte még megbocsátott gyilkosának.

A boldogok sorában

Apor Vilmos testét ideiglenesen a karmelita templom kriptájába temették. Újratemetésére csak 1986. május 23-án kerülhetett sor, azóta a győri bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik. Boldoggá avatási eljárása már 1946-ban megindult, de csak 1989-ben lehetett folytatni azt. Az előkészítő munkálatok 1996-ra fejeződtek be. Az úgynevezett pozíciót – amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza – díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának 1996 szeptemberében, győri látogatásakor, amikor a szentatya Apor Vilmos sírjánál imádkozott. Egy évvel később, 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta Apor Vilmos püspököt a római Szent Péter téren, több ezer magyar zarándok jelenlétében.