Amerikai jelzőrákok – A rákpestis terjesztése miatt veszélyben a Duna teljes vízgyűjtő-területe

Az Észak-Amerikából érkező faj elsősorban az USA keleti területein fordul elő. Az 1900-as évek második felében több hullámban hozták be és telepítették akvakultúrás kutatási célból, kezdetben a skandináv országokban, majd Ausztriában. Az ezredforduló környékén hazánkban is észlelték az amerikai jelzőrákokat, Vas vármegyében a Gyöngyös-patakban. Az utóbbi években azonban kimutatták a Drávában, a Rábában, a Lajtában, és most már a Mosoni-Dunában is. 

– Könnyedén összetéveszthető a folyami rákkal, robosztus felépítésű, nagy termetű rákfaj. Az egyetlen biztos megkülönböztetési pont az ollók tövében található kékes-fehéres folt. Rendkívül problémás inváziós faj. Terjesztője a rákpestis nevű betegségnek –fogalmazott lapunknak Liziczai Márk, a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium tanára, a projekt vezetője. 

Amerikai jelzőrákok – Vizsgálat számos kérdéssel

Németh Kristóf, a kutatásban részt vevő középiskolás tanulók egyike elmondta: Mosonmagyaróváron és környékén közismert probléma a jelzőrák. – A faj jelenlétét elsőként biológiatanárunk írta le a Lajtából, majd az elmúlt években egy diáktársunk foglalkozott a populáció feltérképezésével. Innen jött az ötlet, hogy vizsgáljuk meg, változott-e a populációdinamika azóta a folyóban. Több kérdés is felmerült bennünk: Hogyan változtak a populációi? Hogyan hatott a kora őszi árvízhelyzet a jelzőrákokra? Milyen az invázió előrehaladottsága a Mosoni-Dunában? És talán a legfontosabb: mekkora kárt okoznak? –fogalmazott.

– Ezen kérdések mentén kezdtük meg vizsgálatainkat. Előfeltevésünk a korábbi adatok alapján az volt, hogy valószínűleg nagy egyedszámban tudjuk a rákokat gyűjteni a Lajtában, és minden bizonnyal jelen van már a Mosoni-Dunában is a faj. Utóbbi elég hamar beigazolódott, ugyanis sikerült az első élő, bizonyító erejű példányokat begyűjtenünk. A Lajta vizsgálata azonban érdekes eredményeket hozott. A kutatáshoz varsákat használtunk, melyeket napi szinten ellenőriztünk. Csalianyagnak, egységes módon intenzív szaganyagú pelletet használtunk –tette hozzá Liziczai Márk. 

Különböző helyszíneken csapdáztak

A mintavételezés augusztus és november között zajlott. Olyan helyszínt választottak, ahol a jelzőrák intenzív jelenlétére számíthattak.

– Az adatok összehasonlíthatóságának érdekében a két évvel korábbi vizsgálat helyszínein csapdáztunk. Az eredményekből egyértelműen megmutatkozik a jelzőrák egyedszámának drasztikus visszaesése. Arra jutottunk: a jelzőrák inváziója valószínűleg 2022 körül érte el a csúcsát. A hatalmas egyedszámban jelenlévő, egymással konkuráló rákok kimeríthették a környezeti erőforrásokat, így populációs egyedszámuk szükségszerűen lecsökkent. Nagy méretű, kifejlett példányokat fogtunk, de testtömegük jócskán elmarad a szakirodalmi csúcstól –mondta el a projekt vezetője. 

Hozzátette: az őszi adatokban jelentősen megmutatkozott a kora őszi árvízhullám levonulása is. Szinte rekord magasságú vízállás és vízhozam volt mérhető a Lajtán szeptemberben. Az árhullám sok helyen beomlasztotta a partfalakat, ahol a jelzőrákok járatokkal, üregekkel rendelkeztek. A nagy sodrásban, zavaros vízben nehéz volt táplálkozni, de hagyományos táplálkozó helyeik is megfogyatkozhattak, a vízminőség is változott. 

A rákpestis terjesztése

– Az árvíz egyértelműen negatív hatást gyakorolt a populációkra. Mindezek alapján egy összetett, több tényezős helyzet rajzolódik ki, de azt nagy valószínűséggel elmondhatjuk, hogy a Lajta az első inváziós csúcsán túljutott. Sajnos azonban várható, hogy a táplálék és erőforrások felszaporodásával párhuzamosan a jelzőrák állományai újból növekedésnek indulnak. Kutatásunkból egyértelműen látszik, a faj megjelent a Mosoni-Dunában is, ami direkt inváziós útvonalat mutat. A rákpestis terjesztése miatt a Duna teljes vízgyűjtő-területe is veszélyben van. Kulcsfontosságú lenne a jelzőrák gyérítése: amit hatékonyan kell tennünk, lassítva tovaterjedésüket és a populációk regenerálódását. 

– Amennyiben a jelzőrák állományai korlátlanul terjeszkedhetnek, hosszabb távon a Duna teljes folyószakaszán kipusztulhatnak az őshonos tízlábú rákok, és alapjaiban alakulhat át a flóra és fauna, hiszen a jelzőrák képes drasztikusan átalakítani a táplálékhálózatokat. Arról nem is beszélve, hogy járatásó tevékenysége az árvízvédelmi töltéseket is veszélyezteti, így egy újbóli árvíz esetén igen súlyos következményekkel is járhat túlnépesedett állományainak jelenléte. 

• Terjesztik a rákpestist
• Az árvízvédelmi töltéseket is veszélyeztetik
• Lassítani kell tovaterjedésüket

Felhívják a figyelmet környezeti problémákra

Csizmazia Patrik, a projektben résztvevő diák szerint az ökológiai kutatás nagy hasznára vált mindannyiuknak. –Felhívjuk a figyelmet környezeti problémákra társadalmi szinten, ránk nézve pedig az elméletben tanultak gyakorlatba helyezésének képességét fejlesztette. Emellett bepillantást nyerhettünk egy kutatás menetébe. A célok mellett mindannyian élveztük egymás társaságát és a munkavégzés folyamatát – mesélte.

– A munka során sokat tanultunk városunk folyóinak jelenlegi állapotáról és az idegenhonos fajok ökoszisztémára gyakorolt hatásáról. Kutatásunkat a jövőben is folytatni szeretnénk, hogy részletesebb képet kapjunk erről a fajról és a folyóink állapotáról –fogalmazott a kutatásban részt vevő Ale Martin.