Moson Vármegye Oktatásáért - Szakképzésért díj Borsics Józsefnek, a mosonmagyaróvári Hunyadi Technikum igazgatójának

Moson Vármegye Oktatásáért-Szakképzésért díjjal jutalmazták Borsics Józsefet a mosonmagyaróvári Hunyadi Technikum igazgatóját. Ennek kapcsán beszélgettünk a mosonmagyaróvári oktatási intézmény vezetőjével. 

A szakképzésért több mint negyven éve

– Negyvenkét éve annak, hogy benyitott a mosonmagyaróvári szakképző iskola, a mai Hunyadi Technikum ajtaján pályakezdő pedagógusként. Egyértelmű volt a pályaválasztás?

– A középiskolás éveim meghatározóak voltak a pályaválasztásomban. 

• Pécsen a Zipernowsky Károly Gépipari Szakközépiskolában tanultam erősáram szakon, villamos gépszerelő és karbantartó képesítést is kaptam az érettségi mellé. Osztályfőnököm és magyar tanárom dr. Nagy Imre, technológia tanárom Éliás János, mérés tanárom Ipcsics József vonzó példaként álltak előttem, a szellem szabad szárnyalása, a racionális műszaki ismeretek magával ragadtak. 
• Én is tanár szerettem volna lenni, jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem matematika-technika szakára. Erre a vidékre a feleségem miatt kerültem, aki környékbeli és évfolyamtársam volt, vele képzeltem el a jövőmet. 
• Utólag is elmondhatom, hogy jól választottam, szerető családban élünk. Három gyermekünk és négy unokánk van. 
• Három álláslehetőség közül a 402. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetet választottam pályakezdőként és nem bántam meg. Erős egyéniségek tanítottak akkor az iskolában, Karsai Alfonzné - Klári néni, Szellős Sándor, Bordács Lajos, Kiss László remek kollégák voltak, nem is akartam más iskolába menni tanítani. A tanulókkal jól kijöttem, tudtam kezelni őket. Volt lehetőségem képezni magam, újabb diplomákat szereztem, a képzések által kicsit kitágult a világ. 1996-tól helyettes lettem, 2014-től igazgató, ezek mind-mind újabb kihívások voltak, aminek szerettem volna megfelelni. Talán ezért nem szürkültem bele a tanításba, mindig volt mozgató erő. Nem volt okom váltani.

– Négy évtized nagyon sok idő: milyen volt kezdő tanárként és milyen most a tanítás? Hogyan változtak a gyermekek?

– Az első néhány napban, amikor még alig ismertek a kollégák, az ügyeletes engem is ki akart küldeni az udvarra a szünetben. Alig voltam idősebb a tanítványoknál. Akkoriban jó képességű tanulók is szívesen választottak kétkezi szakmát, nehéz volt bejutni például festő – mázoló szakmára. Több tanulónak volt elképzelése a jövőjéről, céljaik voltak. A szülői háttérre lehetett számítani. A mai gyerekek között már kevés az ilyen. Időnként a szülőkkel is küzdenünk kell, nincs elvárás a gyerekekkel szemben otthon. Nem ismerik a tanulók azt, hogy nem.

A gyengébb képességű tanulók régen és most is borzasztó hiányos tudással kerülnek ki az általános iskolákból, szinte fél analfabéták. Nagyon nehezen olvasnak, néhány mondat után nem tudja visszamondani, hogy mit olvasott. Ha leíratok valamit, nem tudja elolvasni a saját írását. A számolásról ne is beszéljünk. Ilyen indulás után siker, ha eljut egy szakma végéig a tanuló. Persze mindig voltak és vannak olyan tanulók is, akik főiskolára, egyetemre jutottak be és megállták a helyüket, de ez a kevesebb. Talán kevesebb a szakkör, egyéb elfoglaltság általános iskolában és nem derül ki az, hogy miben ügyes a gyerek, milyen irányban érdemes tovább tanulni. Most is sok tanuló választja a szülő szakmáját, főleg, ha sikeres a szülő. A tanulók fele csonka, mozaik családból érkezik és ez a magatartásán érződik. Valószínűleg nem egyforma elvárásokat hall otthon minden oldalról, a kisebb ellenállás irányába mennek el. Az utóbbi időben egyre több az SNI illetve BTMN tanuló, ami azt mutatja, hogy egyre több tanuló küzd tanulási nehézségekkel.

Jó szaki mindig lesz

– A szakképzés folyamatos átalakításon megy keresztül. A jó szakember, a jó iparos egyre nagyobb megbecsülést szerezhet napjainkban. Ezt mennyire tudják átadni a fiataloknak, hogy igenis jó kétkezi szakmát tanulni, mert abban is lehet szép sikereket elérni? Lesz elég és főként elég jó kőműves, festő, asztalos, kozmetikus vagy fodrász tíz-húsz-ötven év múlva?

– Sokfajta próbálkozás volt a szakképzés átalakítására, ezek többsége nem volt sikeres. Jelenleg arra építünk, hogy az ágazati alapképzés után a tanulókat duális partnerek fogadják, ahol a gyakorlati tudás csínját-bínját megtanulhatják. Sok partnerünk van, sokféle adottsággal. Akinek szerencséje van, az olyan helyre kerül, ahol a szakma minden kihívásával találkozik, jó szakember lehet. Aki ért a szakmájához, kellő rutint szerzett, bekerült a köztudatba, az nagyon jól kereshet. Vannak, akik attól is félnek, hogy koszos lesz a kezük munka közben, ők nem sok jóra számíthatnak. Érdekes, hogy a tanulók mintegy fele nem a tanult szakmájában akar elhelyezkedni, mást akar csinálni. Ésszerű magyarázatot nem tudnak adni rá, ki akarnak mást is próbálni. Jó szaki mindig lesz csak kérdés mennyiért.

– Milyen kihívásokat lát a 21. század oktatásában, szakoktatásában? 

– A tanulók önismerete nagyon hiányos. Tudniuk kellene, hogy miben ügyes, tud-e csoportban dolgozni, mi az érdeklődési területe, milyen irányban kellene képeznie magát. Legyenek megfogalmazott apró kis céljaik, amiért tesz is valamit. Próbáljon alkalmazkodni az elvárásokhoz, a munkahelyen is szüksége lesz erre. Ha ezeken a területeken előre tudnánk lépni, az sokat segítene az oktatáson is. Az is sokat segítene az iskoláknak, ha tudnánk, hogy milyen szakmákra lenne szükség pár év múlva. Ehhez nem kapunk külső segítséget egyelőre. Nem lehet mindenki informatikus, szerencsére 12 szakmát tudunk ajánlani a tanulóknak, amelyek mindegyikére szükség van.

– Szakképző iskolaként szoros kapcsolatokat ápolnak a vállalkozásokkal. Miért fontosak ezek az együttműködések?

– Az ágazati alapoktatást az iskolában kell megvalósítani (szakképzőben egy év, technikumban kettő év), utána az a cél, hogy duális partnerekhez kerüljenek ki minél többet, hogy valós körülmények között tanulják a szakmát. A vállalkozások munkaerőt nevelhetnek ki maguknak és nem az iskolának kell megoldani a gyakorlatokat – ez a kölcsönös érdekeltség.

Kölcsönösen segítik egymás munkáját

– Moson Vármegye Oktatásáért - Szakképzésért díjjal ismerték el a napokban munkáját. Mit jelentett Önnek ez a kitüntetés?

– Az iskola és az Ipartestület kölcsönösen segíti egymás munkáját. Sok tanulónk lesz a szervezet tagja, természetes, hogy támogatjuk a rendezvényeiket. Többször segítettek az iskolának eszközökkel, amikor még nem a centrumhoz tartoztunk és nem futotta mindenre a költségvetésünkből. Ezt az elismerést az iskola elismerésének tekintem, én csak tettem a dolgomat. Természetesen nagyon jól esett az elismerés.

– Mi az Ön hitvallása pedagógusként? Mit tudna javasolni fiatalabb kollégáinak?

– ez a Blaise Pascal idézet a jelmondatom, mióta igazgató lettem, mert napi szinten problémákat kell megoldanom. A gyerek érdekét kell szem előtt tartani és ez alapján meghozni a döntéseket. Tapasztalatot úgy is lehet szerezni, hogy vizsgáztat, érettségi elnök, szakértő, szaktanácsadó valaki. Ha erre törekszik a kolléga, akkor továbbképzéseken kell részt venni, de kitágul a világ számára. Máshogy fogja látni a saját iskolája helyzetét is. Szellemileg frissen tartják a kihívások, nem ég ki. Sok sikert ehhez minden fiatal kollégának.