2025.02.16. 19:30
Vadmentő cáfolta az őzgidák segítésére vonatkozó új híresztelést
Téves és az állatokra nézve veszélyes információ terjed a médiában az őzgidákról. Cikkünkből kiderül: mi a teendő akkor, ha magányos őzgida keresztezi utunkat.
Kok Annamari, a bőnyi Állati küldetés vadmentője cáfolta azt a közösségi médiában gyorsan terjedő híresztelést, miszerint a őzgida fülének állapotából meg lehet állapítani, hogy az állatnak szüksége van-e segítségre.
Forrás: Illusztráció/Mediaworks Archívum/Ladóczki Balázs
Többet ártunk vele mint segítünk
– Teljesen alaptalan az ötlet. Azt, hogy egy borjú vagy gida mentésre szorul-e, csak szakavatott szemek tudják megállapítani, személyesen. Esetleg ha a gida hívva szalad az ember után, az egyértelmű jel lehet. Ráadásul az eredeti posthoz használt képen nem is őz, hanem egy Észak- és Közép Amerikában honos fehérfarkú szarvasborjú látható.
Tehát felesleges a gidák fülének ráncosságát nézegetni. Ha valaki emiatt, vagy más okokból összeszedi és elviszi az állatot többet árt neki, mint használ.
Maga az ellési időszak még messze van, így a túrázók mostanában nem találkozhatnak magukra hagyott gidákkal és borjakkal.
Megfogható-e az őzgida?
Az esetek kapcsán felmerülhet a kérdés: Mit a teendő akkor, ha magányos gidát talál az ember?
– Semmit. Nem kell piszkálni. Ha esetleg sípolva szalad az ember után, akkor érdemes felkeresni valamelyik mentőállomást, amely engedéllyel rendelkezik. Hazavinni, felnevelni nem érdemes, mert ha meg is marad, bak esetében csúnya vége lesz a dolognak. Legtöbbször azért indokolt a vadmentés, mert a kirándulók szabadon sétáltatott kutyái kárt tehetnek bennük. Hozzám is javarészt így kerültek őzek – mondta el Kok Annamari, aki már évek óta fogalakozik vadmentéssel. Árván maradt baglyokat nevel fel, áram ütötte ragadozó madarakat rehabilitál vagy éppen törött medencéjű sündisznót ápol. Az állatokért végzett munkájáról és jelenlegi pártfogoltjairól többet is megtudhatnak az Állati küldetés Facebook oldalán.
