A kommunista vörösterror áldozataira emlékeztek Kapuváron - fotók, videó

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, kedden a Szent Kereszt temetőben tartott megemlékezést a kapuvári önkormányzat. Annál a sírnál, melyben hatan alusszák örök álmukat, az 1919-es kommunista vörösterror áldozatai, akikre Szamuely Tibor rögtönítélő bírósága mondta ki a halálos ítéletet. Bűnük annyi volt, hogy kiálltak a gonosz ellen és szabadságáért emeltek szót. "Áldott poraikat a hit és a hon szeretet szelleme lengi körül" - áll síremlékükön az utókor ígérete.

A kommunista vörösterror áldozatai

A megemlékezésen részt vettek Kapuvár vezetői, illetve egy-egy osztállyal képviselték magukat az oktatási intézmények is. Beszédet Pavlóczki Béla történelemtanár, helytörténeti kutató, a Berg Gusztáv Szakiskola igazgatóhelyettese mondott. Felidézte az 1919. június 8-án, illetve az azt megelőző napokban történteket.

- Százhat évvel ezelőtt, a Tanácsköztársaság alatt Kapuváron is voltak ellenállók, akik szervezkedtek a rendszerrel szemben. A Budapestről érkező vonatok azonban terrorlegényeket hoztak azzal a céllal, hogy a Sopron vármegyei településeken "rendet rakjanak". A "rendrakásnak" Kapuváron is lettek áldozatai, nevüket őrzi a temető síremléke. Családapák, olyan emberek, akik próbáltak változtatni. De mi is történt 1919. június 8-án? Hajnalban befutott egy vonat Kapuvárra és megkezdődtek a házkutatások Kapuváron. Hajnali négy órára összeszedték a hat későbbi áldozatot és az akkori kisdedóvóban verték, vallatták őket. A mai rendelőintézet helyén állt az épület. Ellenforradalmi tevékenységgel vádolták és keményen bántalmazták a férfiakat. Délután háromnegyed kettőkor megérkezett Szamuely Tibor is és akkor már sejteni lehetett, hogy más, megyebeli településekhez hasonlóan itt is kivégzésekre lehet számítani. Nagyon gyorsan meghozták az ítéleteket. Szamuely kedélyesen sétálgatott Kapuvár utcáin és kiválasztott hat hársfát a  Szent Anna templom szomszédságában, melyeken az akasztásokat végrehajthatják - idézte a százhat évvel ezelőtti eseményeket Pavlóczki Béla.

A kivégzés nyilvános volt, sőt, az áldozatok családtagjait is kötelezően kirendelték rá. Délután aztán végre is hajtották a halálos ítéleteket. A holttesteket jó ideig nem engedték leszedni a fákról, csak este hat órakor rakták szekerekre a megcsúfolt testeket. A temetőben földelték el őket. Kapuvár ezen túl is kapott büntetést. Hárommillió korona büntetést róttak ki az akkori elöljáróságra. 

- A történtek megterhelték a helybeliek lelkét, hiszen köztiszteletben álló személyek vesztették életüket - tette hozzá Pavlóczki Béla. 

• Steiger Pál, malomtulajdonos, 
• Schemmel Károly nagytőzsdés, kincstári hivatalnok, a járási dohányelosztó vezetője, 
• Rest József kórházgondnok, 
• Szalay Gyula kávéház tulajdonos, 
• Pintér Pál csendőr őrmester, 
• Mesterházy Zsigmond postamester. 
  A Tanácsköztársaságnak vége lett és a kapuváriak nem felejtették el a kivégzettek áldozatát. Először 1921-ben, a mai tánciskola oldalára helyeztek el emléktáblát. Később persze ez az emléktábla lekerült a falról. 1925-ben pedig a temetőben elkészült a síremlék is. 1925. november elsején nagy részvéttel szentelték fel az emlékművet - fogalmazott Pavlóczki Béla, majd a jelenlévő diákokhoz szólva kiemelte: a kapuvári áldozatok életét egy rendszerrel szembeni véleményük miatt vették el. - Gondolkodjunk el, hogy mi, a huszonegyedik században milyen szerencsések vagyunk. Hogy jogállamban élünk, vannak jogaink és ismerjük a szót, szabadság. Amikor a temetőben az áldozatok sírkövére nézek és elolvasom a nevüket, akkor áldozatkészségükre és önfeláldozásukra gondolok. És eszembe jut az az idézet, hogy a gonosz győzelméhez egyetlen dolog kell. Az, hogy a jók ne tegyenek semmit ellene! Kapuváron a jók megtették a magukét!