Jókai Mór levele Csornára: "Nekem kedves barátom", írta a prépostnak

Jókai Mór és Csorna kapcsolatáról tett bejegyzést közösségi oldalán Szalay Balázs csornai helytörténeti kutató. Az író és az akkori premontrei prépost, Kuncz Adolf voltak barátok és szomszédok a budai hegyekben. A főpap Jókai Mór írói jubileumára meleg hangú, baráti levelet küldött, mire hasonló hangnemben válaszolt Jókai. Korabeli újságokban talált rá a kutató a levélváltásra. Keresi az eredeti írásokat is, ám egyelőre nem akadt nyomukra.

Jókai Mór csornai levelezése

"Országszerte megemlékeztek Jókai Mór születésének bicentenáriumáról. A híres írónknak volt csornai kötődése is. Ez a kapcsolat még ahhoz a svábhegyi kerthez kötődik, amit az író 1853-ban vásárolt az Egy magyar nábob című regénye honoráriumából. A budai hegyekben szomszédja Kuncz Adolf csornai premontrei prépost volt, akivel minden bizonnyal többször is beszélgettek a napjainkban is látogatható kertben. Barátságukat mutatja, hogy Jókai ötvenéves írói jubileumának ünneplése idején a prépost  szép levelet intézett a nagy magyar mesemondóhoz. A levélváltásukat a Csorna-Kapuvár és vidéke című lap 1893. december 9-i és 16-i számában találtam meg. Akkor, 2020-ban levelet írtam a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának is, de az eredeti levelekről egyik helyen sem tudtak. Jókai levele eddig a premontrei levéltárból sem került elő. Az eredeti levelek tehát valahol még lappanganak, de szerencsére annak idején Stronski Ágost préposti titkár megmutatta azokat a rábaközi lap szerkesztőjének, aki közölte is a nevezetes levélváltást, amit a hozzászólásoknál olvashatnak"- számolt be kutatási eredményeiről Szalay Balázs.

És akkor itt álljanak

•  a levelek, elsőként 
• a préposti köszöntés.

Üdvözlet Jókay Móriczhoz 

Nagyságos uram! 

Művelt, szabadelvű nemzet csak valódi nagyságot ünnepelhet, mert a folyton haladó idők szelleme, miként a vízáradat a meder egyenetlenségeit, mindent nivellál /egy szintre hoz/, ami akcidentális /mellékes/ és csak azon igazi érdemeket engedi kimagaslani a szabad, kritikai gondolkodás által szigorúan megszabott színvonalon felül, melyek egy magasztos eszmének szolgálatába szegődött céltudatos munkásság nagy eredményei vívták ki. Nagyságod a legmagasztosabb eszmények, hazánknak és nemzetünknek ügyét félszázadra terjedő, dicsteljes, írói pályáján keresztül lángeszének és lángoló hazaszeretetének oly példátlan odaadásával, az öntudatos és célratörő cselekvésnek oly közvetlen hatásával szolgálta, hogy e nemzet csak önmagát becsüli meg és mi mindnyájan, kik hazánk számára a művelt világ rokonszenves elismerését óhajtjuk, valóban csak az isteni gondviselésnek tartozó hálaadónkat rójjuk le akkor, midőn Nagyságod monumentálisan kimagasló érdemeit illő módon megünnepelni igyekszünk. Nagyságos uram! Az isteni kinyilatkoztatás szent könyvének egyik lapján ez van írva: „Sokan a hivatottak, de kevesen a választottak.” Az ég áldásban dús kegyelme kiválasztotta számunkra Nagyságodat, hogy választottjai között az elsők közül való legyen és évtizedeket, egy félszázadévet bocsátott rendelkezésre, hogy hazaszerető lelkének kincsekben gazdag tárházát megnyitva, legnemesebb írói tevékenységben számtalan nemzedéknek tanítója, mestere legyen, - arra tanítva példájával mindnyájat, hogy miképp kelljen a hazát a nemzeti szellem és műveltség fejlesztése által aktuális hazaszeretettel szolgálni. Honalapító őseink vitézségük fényes fegyvertényeivel, diadalmas kardjukkal a magyart úrrá tették e hazában; az isteni gondviselés egy ezredéven át megtartotta számunkra a hont és meg fogja tartani továbbra is, mert adott oly lángeszű és lángoló hazaszeretettől alkotott honfiakat, kik a nemzeti szellem és kultúra ápolása és fejlesztése által a második ezredév honalapításának munkájában az alapkövet lerakták és példát mutattak arra, hogy hazánknak tartozó kötelességeink hív teljesítése által hogyan kelljen tovább építenünk, hogy hatalmas és szilárd legyen az alkotmány. E nagyérdemű férfiak közül is kimagaslik Nagyságod kiváló egyénisége, kinek ragyogó tolla a művelt világ nemzetei előtt dicsőséget szerzett a magyar névnek és megértette velük, hogy miért lett éppen a magyar ez áldott haza urává, mikor annyi más nép meddő harcokat vívott birtokáért; és miért, hogy annyi századév viharja el nem pusztíthatta az ezredév előtt ültetett csemetét. Nagyságodnak úgy írói, mint hazafiúi kitűnő érdemeit írói és közpályájának félszázados évfordulója alkalmával hazaszerte kegyes érzéssel lelkesedve ünnepli a hálás elismerés. Engedje meg azért Nagyságod, hogy én is, és velem együtt a Csorna-premontrei kanonokrend is, úgy is mint hazafiak, de kiváltképpen, mint olyanok, kiket közös cél és rokon rendeltetés kapcsa is fűz Nagyságodhoz, mert mi is bár szerényebb körben szintén tanítással, az igaz jó és szépnek hirdetésével foglalkozunk, amint, hogy Nagyságod is e hivatást az egész nemzettel szemben egy egész emberöltőn át gyakorolta és ma is mindig gyakorolja, szívünk legmelegebb érzésével üdvözölhessünk és Nagyságod iránti határtalan tiszteletünknek és hódolatunknak kegyeletes kifejezést adhassunk, azt kívánva a Mindenek Urától, hogy hazánk dicsőségére Nagyságodat még igen soká boldogan éltesse. Csornán, 1898. December hó 4-én. Nagyságodnak kész szolgája: Kunc Adolf dr. prelátus és prépost

És Jókai Mór válasza Kuncz Adolfnak

Főtisztelendő és Méltóságos Szentatyám! Nekem kedves Barátom! 

Végtelen nagy örömöt szerzett az én lelkemnek a hozzám intézett főpásztori üdvözlet, melyben a Te és jeles egyházi Rended malasztos óhajtásait kifejezed ötvenéves írói munkálkodásom évfordulóján. Teljes életemben a Béke és kölcsönös Emberszeretet elve volt az, amelyet irataimban és tetteimben követtem. Béke az istenhívők között, de különösen Béke a magyar haza szülöttei között. Ha valaha, most van itt az ideje, hogy a jók és az igazak az ideál körül csoportosuljanak, amidőn ez ideál ellenségei oly nagyra nőttek. Minden út a hazához vezet. S a mi útjaink egymást soha sem keresztezik, mindig támogatják. Fogadd legőszintébb hazafiúi köszönetemet ama lélekemelő üdvözletért, add át mélyen tisztelt Rended tagjainak is hálás érzelmeim őszinte kifejezését: az Isten magasztalja fel a Te és Híveid emberi és hazafiúi törekvését minden téren. Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett maradok régi igaz tisztelő barátod. Budapesten, 1893. december 10-én. Jókai Mór