2025.02.05. 12:00
Hőseink emlékezete – A családok őrzik történetüket
Forrás: Shutterstock
Fotó: Illusztráció
Nyolcvankét évvel ezelőtt a Don-kanyar poklában magyar katonák százezrei estek el, sebesültek meg vagy estek fogságba. Nagyapáink, dédapáink voltak ők, akik teljesítették kötelességüket és hadba vonultak, amikor szólította őket a behívó. Hogy miért mentek, milyen érdekek szolgálatában állt akkor a magyar hadsereg, most nem firtatom. A lényegen ugyanis nem változtat, a szörnyűség megtörtént, a tragédia családok tízezreit tette tönkre és feleségek, gyermekek százezreinek változtatta meg örökre az életét.
Az emlékezet oldaláról közelítem meg nemzetünk katasztrófáját. Hiába telt el ugyanis nyolcvankét esztendő, hősi halottaink, áldozataink neve fennmaradt. A települések hősi emlékművein olvashatók és a legtöbbnél január 12-én, az áttörés évfordulóján megemlékezést is tartanak. A nevek mellett megmaradtak a tettek is.
Az elbeszéléseket a családok őrzik, a még élő gyerekek, az unokák, dédunokák. Büszkén mesélik és adják tovább az idősebbek a hős apák történeteit és hűen őrzik a haza soha nem térők emlékét is. A frontról írt leveleket, lapokat, a hazaküldött emlékeket.
Kónyban egy család például egy mívesen faragott aknahüvelyt őrizget, amit a fiatalon kint maradt nagybácsi küldött haza szüleinek. Egy másik család az édesapa által Acsalagra írt lapokat tartja nagy becsben, míg Vágon szintén a hős édesapa vitézi oklevelét mutatják büszkén, aki helytállásáért kapta meg a megtisztelő címet.
Olvastam a napokban néhány visszaemlékezést és kettőben is visszatért egy panasz. Súlyosan megsebesült honvéd, illetve egy hősi halott árvái kértek támogatást a háború utáni években. Mindkettőt elutasították azzal a megjegyzéssel, hogy „Minek mentek oda?”. Némi kárpótlás talán hőseinknek, hogy mi még mindig emlegetjük őket.
Hősi halottaink neve fennmaradt.
