Megbecsül a kormány – Szépkorúakat kérdeztünk a 13. havi nyugdíjról

Andorka Gábor és neje egész életében keményen dolgozott, végül mindketten a győri baromfi-feldolgozóból mentek nyugdíjba. Aktív életet élnek, szép rendben tartják családi házukat, összetartják nagy családjukat, és a barátaikkal, egykori kollégáikkal is rendszeresen összejárnak. Lesz helye a 13. havi nyugdíjnak. 

– Mindig akkor költöttünk, ha volt miből. Nem akarunk hitelt a nyakunkba venni. Már régóta szeretnénk a kocsibejárót rendbe tenni, a 13. havi nyugdíjból meg is valósíthatjuk. Már szakembert is találtunk rá – újságolta vidáman Andorka Gáborné.

A pár házzal arrébb élő Saru Albertné, Ilonka néni már huszonhat éve nyugdíjas, a győri vagongyár pénzügyi osztályáról köszönt el 55 évesen. Igazán fitt: tekézik, kézimunkázik, szoros időbeosztása van a hobbijai miatt. Rendszeresen jár a helyi nyugdíjasklubba és Kapuvárra höveji csipkét varrni.  

– A pénznek mindig van helye – összegezte Saru Albertné. – Tűzifát veszek a 13. havi nyugdíjból, egy kocsi fa nem is elég a télre.

A szintén nyúli Vida Lajost még éppen elértük a kóruspróbája előtt: rendszereresen jár Gyirmótra énekelni. Az egykori dunai hajóskapitány igazán jó kedélyű, imád társaságban lenni, de pici műhelyében is szívesen bütyköl.

– Soha nem éltem pazarló életet, így ez a pénz számomra megbecsülést jelent a kormány részéről. Azt jelzi, mégiscsak letettem valamit az asztalra. A 13. havi nyugdíjjal azt érzem, elismernek.