Kényszerítették, hogy oroszokat ápoljon – Kiváló orvos vált végül belőle

– 1945-ben tizenötéves voltam, mikor egy orosz járőr elfogott az utcán, és elhurcolt a győri bencés gimnáziumba, ahol akkor hadikórház működött. Szegény szüleim azt se tudták, hol vagyok, miért nem mentem haza. Napokig ápoltam beteg orosz katonákat, ez volt az első élményem, ami az orvosi pálya felé terelt – emlékezett vissza kérésünkre dr. Niederland Vilmos otthonában. – Ha most kellene hivatást választanom, ma sem döntenék másként – tette hozzá.

Beszélgetésünk apropóját kerek évforduló adta: hetven évvel ezelőtt diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, nem is akárhogyan, hanem summa cum laude, vagyis „a legnagyobb dicsérettel”. Az arany, a gyémánt és a vas diplomák átvételekor még éltek páran az évfolyamtársak közül, azonban a hetvenéves évfordulóra emlékeztető rubindiploma ünnepségen már egyedül állt Niederland Vilmos. Gyógyító munkájának elismeréséül az Egészséges Nemzedékért Alapítvány és az Alapellátási Szabadegyetem, a Győr-Moson-Sopron vármegyei kormányhivatal, valamint a győri önkormányzat díszoklevéllel ismerte el Dr. Niederland Vilmos munkásságát a tiszteletére rendezett sajtótájékoztatón január 7-én, győri otthonában.

A győri orvosnak felesége volt a legnagyobb támasza

– Tíz évig dolgoztam a győri kórház belgyógyászatán, harminc évig pedig a mosonmagyaróvári kórházban. Nyugdíjazásom után húsz évig igazságügyi orvosszakértőként tevékenykedtem, nyolcvanötévesen hagytam fel ezzel – vetett számot életének szakmai állomásairól dr. Niederland.

A magánéletével kapcsolatban fontosnak tartotta megemlíteni feleségét, élete párját, akivel hat év diákszerelem után kötött hatvanhat évig tartó házasságot. A támaszaként említett felesége legnagyobb bánatára már nem lehet vele, két gyermekére és négy unokájára számíthat idős éveiben. Fia a győri kórházban, lánya New Yorkban dolgozik orvosként, és az egyik unokája is a gyógyítást választotta hivatásul.