Százforintos jegy, reflektorok, országos versenyek falusi pályákon és a soproni hegyoldalon

A nyúli sípálya is megvan már vagy húsz éve, hogy utoljára síelőt látott. Sokáig a nyúli dombok között járókat csak a trafóház és pár vasoszlop emlékeztette a dicső múltra, amelyekből mára szinte még ennyi sem maradt. 

Nyúli sípálya - Sorvadás

Már 2014. december 16-án írtuk meg a Kisalföldben, hogy elsorvadt a nyúli sípálya. A cikkből kiderült, hogy a nyúli pálya ötvenöt éve társadalmi munkában, szovjet katonák segítségével épült Nyúlon, a Pintér-dombon.  Tíz éve megírtuk, hogy a létesítmény megvalósításának kiötlője, a munkálatok megszervezője, a győri Domonkos László a minap arra járt, s megdöbbenve látta, hogy szinte semmi nem maradt a pályából. A megyei síszövetségben ő vetette fel annak idején a lehetőséget, s ha kellett, éjjel, ha kellett, nappal dolgoztak azon, hogy ez a pálya megvalósuljon - nyilatkozta akkor Domonkos László. Idézzünk a tíz évvel ezelőtti Kisalföldből:

 - Kis híján még a házasságom is ráment, de megcsináltuk, s a környékbeliek nagy örömmel használták. Folyamatosan bővült a pálya, lett motor, mentőszánkó, világítás. Még parkolót is létesítettünk. Nem volt ritka, hogy késő este is élet volt a pályán. Még a területért is komoly pereskedés ment, de a pálya működött, üzemelt. Tizenöt éve adtam át az egészet, s az tény, nem kedvezett az időjárás a síelésnek, egyre kevesebb a hó, de ez aligha ok arra, hogy egyesek tönkretegyék mások munkáit. Elhűlve láttam, hogy az épület ablakait bedobálták, eltűnt a motor, a mentőszánkó, tönkrement a világítás is. Sokáig még jó állapotú volt ehhez képest, ezért sem értem, mi történt itt, de rossz volt látni. Én azért bízom benne, hogy egyszer az a terület újra a sportolóké, s nem az enyészeté lesz, hiszen annak idején még arra is lett volna igény, hogy Tényő felé meghosszabbítsuk a pályát...

Összefogás a nyúli pályáért

A helyiek visszaemlékezéséből kiderült, hogy az ÉDÁSZ és a Pattantyús-iskola szerelte a villamos részt, a felvonó kötélpályáját Budapestről hozták. A földrendezési munkák nagy részét a Győrben állomásozó orosz katonák végezték. A pálya építése 1969-ben kezdődött és 1970-ben már felvonóval működött a sípálya. A Győr Sopron Megyei Síszövetség elnöke Domonkos László kezdeményezte a pálya építését. Ő szervezte és fogta össze a létesítés különböző fázisait, melyek Józsa Károly a megyei sportszövetség elnöke, a Széchenyi Főiskola, a nyúli Mgtsz és a Nyúl Községi Tanács támogatásával valósultak meg. A sípályát 100 forintos belépőjeggyel egész nap használhatták a látogatók. 

A helyiek szerint húsz éve még használták a pályát, egy havasabb napon 10-15 ember szánkózott ott, illetve néhányan síeltek. A levegő tiszta volt, sokat számított a Győrhöz képest plusz 200 méteres magasság. Volt, aki ott tanult meg síelni négy évesen. Volt, aki felvetette, hogy ha a benőtt akácostól megszabadítanák, akár újra használni lehetne. A pálya tetejére kellene két pad, ugyanis onnét pazar a kilátás. Olyan felvetés is érkezett, hogy műanyag borítással egész évben használható lenne. 

A környék további egykori pályái - Sopron

Egykoron, évtizedekig nem Ausztriába, Eplénybe, Szlovákia vagy a szlovénekhez járt síelni a magyar, de még a Veszprém megyei Eplénybe sem kellett elutazni a havas sport megyei szerelmeseinek. Sopronban a Dalos-hegyi sípályát használták évtizedekig, a sielok.hu adatai szerint a 400 méteres, kezdőknek kiváló sípálya szintkülönbsége 70 méter volt, ám mára már a felvonó sem üzemel. A Tanulmányi Erdőgazdasági Zrt. (TAEG) által üzemeltetett pálya sokáig a soproniak kedvenc téli sportjának központja volt, de megváltozott a világ. Egy évtizede nem üzemel a pálya, benőtte a gaz.

A környék további egykori pályái - Pázmándfalu

Pázmándfalu sípályáján áll ugyan a gépház és az oszlopok, de hóhiány miatt utoljára a 2003-as szezonban fogadott vendégeket, Schéder Tamás, a sípálya tulajdonosa korábban elmondta lapunknak, hogy amióta bárki könnyen utazhat, senkit nem hoz lázba a kis Győr környéki település lankája, így nem lehetne gazdaságosan működtetni a ráadásul rövid, 250 méteres pályát. Pedig ideális a lejtése. 

Új sípálya épült megyénkben Pannonhalma szomszédságában, Pázmándhegyen, írtuk meg 1979 januárjában a Kisalföldben. A felvonóval ellátott sípályát a győri Villamostechnikai ISz építette társadalmi összefogással. Az ünnepélyes avatásra január 12-én került sor, amelyre a sípálya gazdái szeretettel vártak minden síelni, szánkózni szerető érdeklődőt.  - A pázmándhegyi sípálya két irányból közelíthető meg. A Győr felől érkezők Pázmándfaluból Tétheny felé haladjanak. Pannonhalma felől érkezőknek a vár alatt kell elhaladniuk. Ma üzemel a Nyúl közelében található Befektetői sífelvonó is, amely megközelíthető Nyúlról. A templomtól jobbra felvezető szurdokon kell haladni a kerekes kútig. Mindkét helyen eligazító táblák találhatók - írtuk az avatás kapcsán. . A nagy népszerűségre való tekintettel hamarosan új szolgáltatásokat vezettek be az új pázmándhegyi sípálya üzemeltetői. Így például reflektorokat szereltek fel, ami lehetővé tette, hogy a sípálya este hétig üzemeljen, hétköznap délután háromtól, hétvégeken reggel kilenctől. Szombattól melegedő várta a vendégeket. Gyorsan sor került az első versenyekre. Délelőtt tízkor szánkóversenyt, délután egy órakor síversenyt tartottak, melyre a helyszínen bárki jelentkezhetett. A sípályára szabadszombatokon és vasárnapokon különjáratokat indított a Volán.