Véradás életet mentett - Tabudöntögető személyes történet egy édesanyától

Győr-Moson-Sopron vármegye mindig is kiemelkedő volt a véradók számát tekintve, eddig nem volt olyan év, hogy ne teljesítettük, vagy szárnyaltuk volna túl az éves szükséges vérkészletet. Az idei év azonban rosszul indult, a sok megbetegedés miatt csak alig, vagy szinte nem is tudjuk teljesíteni a naponta szükséges mennyiséget. Pedig jól tudjuk, hogy a vér semmi mással nem pótolható és egy véradás alkalmával akár három embertársunk életét is megmenthetjük. Ezért is szervezzük meg idén is a már hagyománnyá vált Médiavéradás-akciót.

Médiavéradás összefogással már 20 éve

Ezért is szervezi húsz éve a Kisalföld – Harcsás Judit kezdeményezésére – és Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron Vármegyei Szervezete a Médiavéradást az év első felében, mert ebben az időszakban még nagyobb szükség van vérre és az önkéntesek segítségére. A kezdeményezéshez minden évben csatlakoznak a médiában dolgozó kollégáink: a Győr Plusz Média és az Oxygen Media munkatársai, valamint számos cég és szervezet médiamunkatársai. 

Akinek három egység vérre volt szüksége

Bella Violetta lelkész-teológus, a Kisalföld volt újságírója, jelenleg egy református egyházi oldal főszerkesztője tavaly testközelből is megtapasztalta a véradás jótékony hatását, ugyanis olyan helyzet állt elő az életében, hogy sürgősen vért kellett kapnia.

– Többször is adtam vért, főleg, ha a családunkban valaki műtét előtt állt. Összefogtunk és aki csak tehette, önként segített. Mivel nem kicsi a családunk, így a szerettünkön túl másoknak is segíthettünk egy véradással. Sosem gondoltam, hogy nekem valaha szükségem lesz vérre, nem vagyok beteges típus és az orvosomat is csak akkor látogatom meg, ha már nagyon muszáj – fejtette ki Violetta.

Vetélés tabuk nélkül

A legtöbben nem szívesen vállalják fel, ha életük során vért kaptak. Valamiért ezt még mindig tabuként kezelik, vagy tartanak a társadalmi reakciótól. Azonban tudni kell, hogy nem csak egy sérüléssel járó balesetet követően, vagy keringési betegséggel küzdő beteg szorulhat vérkészítményre, hanem azok a nők is, akik elveszítik magzatjukat. Bella Violetta lelkészként sok olyan családot ismer, aki közvetlenül vagy közvetve érintett, maga is édesanya és sajnos neki is át kellett élnie a vetéléssel járó lelki-fizikai fájdalmakat. Mégis felvállalta történetét, hogy ezzel is segítsen egy kicsit másoknak, s visszaadjon abból a támogatásból, amit ő kapott. 

– Nagy volt az öröm, amikor megtudtuk, hogy Sebi nagytestvér lesz, beleéltük magunkat, elkezdtünk tervezni, azonban a hathetes ultrahangon csak üres petezsákot talált az orvos. Mivel közben pozitív visszajelzéseket kaptunk, tovább bizakodtunk, reménykedtünk, de a szívhang továbbra sem jött meg. Ugyan kiírták a műtét időpontját, azonban előtte olyan fájdalmas görcsök és vérzés tört rám, hogy a mentők vittek kórházba – mondta el tabuk nélkül személyes történetét a református lelkész édesanya. A veszteség miatt három egység vérre volt szüksége, mint mondta, érdekes érzés volt ezt megélni. Mintha újra megtelt volna energiával. 

Önkéntes véradók életmentő munkája

– Hálás vagyok mindazoknak, akik időt és energiát nem sajnálva véradásra vállalkoznak. Rendkívül fontos az ő felajánlásuk – emelte ki Violetta, bátorítva mindenkit, hogy önként segítsék mások gyógyulását véradással.

– Mielőtt bekerültem a kórházba, utána néztem az interneten, hogy mi várhat rám, de semmilyen tanácsot, információt nem találtam. Talán azért mert az emberek szégyellik, vagy nehezen beszélnek erről, traumaként élik meg. Pedig számos olyan többgyerekes családot ismerek akinél volt olyan magzat, ami a terhesség valamely pontján elment. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna, hogy igen is van egy csoport – a vetélésen átesett nők –, melynek szintén szüksége lehet donorvérre – fűzte hozzá.

Szinte minden negyedik-ötödik terhesség úgy végződik vetéléssel, hogy észre sem veszik a kismamák, azonban az első 4–6 hétben is előfordulhat olyan orvosi helyzet, hogy vérre van szüksége a betegnek.