A II. világháború áldozataira emlékeztek a tárnokrétiek - videó

Harmincöt évvel ezelőtt, 1989. december 31-én avattak emléktáblát a II. világháborúban elhunyt tárnokrétiek tiszteletére. A helyiek igényét elégítették ki az emléktábla állításáról, hiszen korábban többször is szó esett erről a faluban. Nagy Ferenc helytörténeti kutató a település közösségi oldalán emlékezett meg az eseményről. 

Emléktábla avatása Tárnokrétin

"Sokorai Gyulával, Bősárkányi Nagyközségi Tanács akkor tárnokréti elöljárójával a beszélgetések során többször felmerült, hogy a II. világháború áldozatainak emlékére kellene valamilyen emléket állítani"- fogalmaz a kutató. Az 1988 . évi falugyűlésen, melyet Tárnokréti elöljárósága szervezett és tartott, Kovács János, akinek Lajos bátyja is a háború halottja volt, javasolta az emlékük megörökítését. A felvetett gondolat megvalósítására igény volt, hiszen még szinte eleven volt az emlék. Sokan gyászolták hozzátartozójukat. Többféle javaslat történt. Az egyház kopjafa állítást javasolt a telkén. A nép szava döntsön! felkiáltással bizottság alakult, amelynek tagjai: Doktor Ferenc az evangélikus gyülekezet presbitériumból, Takács Kálmán a Hazafias Népfront tagja és Sokorai Gyula községi elöljáró voltak. A választópolgárok egy-egy szavazólapon adták át az elgondolásukat. Csepi Györgyné az ÁFÉSZ bolt vezetője vállalta, hogy a szavazó urnát a boltban felügyeli. E helyi történelmi eseményt a Sokorai Gyula által megőrzött jegyzőkönyv így örökítette meg:

Jegyzőkönyv

Készült a Tárnokréti ÁFÉSZ bolt helyiségében. 1989. szeptember hó 9-én, a II. világháború áldozatainak emlékállítás tárgyában leadott szavazatok megszámlálásáról.

A szavazatszedő bizottság a kiállított urnát felnyitotta és a leadott szavazatokat megszámlálta, összegezte.

Eredmény:

• Torony oldalára emléktábla 145 szavazat 80,1 %
• Emlékmű a Parkban (Takács Kálmánék mellett, a gyülekezet telkén.) 15 szavazat 8,3 %
• Emlékmű a templomkertben 19 szavazat 10,5 %
• Érvénytelen: 2 szavazat 1,1 %
• Leadott szavazatok összesen: 181 szavazat

A lakosság választása szerint, emléktáblát kell elhelyezni a torony oldalában!

Szavazatszedő bizottság.”

Az első lépés után következett a kérdés, kinek a neve kerüljön fel a táblára? Volt aki visszajött a háborúból, de harctéri sebbe, itthon halt bele. Vagy, Jáni György polgári áldozat volt. Mindenkinek olvasható a neve az emlékművön. Miután tisztázódtak a kérdések, Sokorai Gyula Rácz István bősárkányi műkövesnél megrendelte az emléktáblát. Meg kell emlékezni Takács Zoltán kőművesről, aki felhelyezte a táblát a templomtorony oldalára, az I. világháborús elhunytak táblája mellé és mindazokról, akik segítségek voltak.

Tárnokréti lakói meghívót kaptak. A táblát 1989. december 31-én 11 órakor avatták istentisztelettel. Sajnos, az avatásról fénykép nem készült. 

Az avatáson Sokorai Gyula községi elöljáró ünnepi beszéde így hangzott:

Tisztelt Ünneplők!

Hősi emlékművet avatunk.

A közel fél évszázaddal ezelőtti szörnyű világégés, a II. világháború áldozatai emléke előtt tisztelgünk. 21 név került a gránittáblára, Tárnokréti község véráldozatainak nevei. 21 embert siratunk. Egy kivétellel fiatalok, katonák. Messze idegen tájakra hurcolt benneteket a gyilkos erőszak. Ott kellett meghalnotok. Miért? Miért? A hátramaradott árvák, özvegyek, a félbeszakadt szerelmek, a soha meg nem köttetett frigyek, a meg nem született gyermekeitek, a meg nem született unokáitok kérdezik, helyettük kérdezzük, miért kellett meghalnotok?! Miért? Milyen érdekekért? Miért kellett ez? Miért történhetett ez? Nincs értelmes válasz! Nem is lehet. Hiszen gyilkosságban, a tömeggyilkosságban nincs értelem. A fanatikus, az eszelős hatalomvágyból fakadó őrület áldozatai lettetek. Nem élhetnek tartós békében, boldogságban, azok a népek, nemzetek, települések, családok, vagy egyének, akik mások hátrányára, leigázásával akarnak maguknak előnyöket szerezni, előbbre jutni. Az igazi békét, a tartós fejlődést, a meghitt boldogságot, egymás érdekeinek, véleményének tiszteletben tartása, egymás segítése, támogatása, tisztelése hozza meg. Ma Európának, talán a világ népeinek is úgy látszik történelmi lehetősége kínálkozik erre. Nekünk magyaroknak ehhez hozzá kell járulnunk. Nem szabad elszalasztani ezen lehetőséget, belső villongásainak teret adni.

Éljünk és munkálkodjunk azon, hogy ne kelljen ilyen emlékművet avatni többet soha, senkinek. Koszorúinkat elhelyezve, emléketek csiszolt gránit állandóságával hirdesse generációkon keresztül, hogy

Soha többé háborút!