A falu lelkészére emlékeztek a tárnokrétiek - Kilencven évvel ezelőtt hunyt el Kovács Zsigmond

Tudós Kovács Zsigmondra, a falu egykori lelkészére emlékeztek a napokban a tárnokrétiek. Nagy Ferenc helytörténeti kutató Tudós Kovács Zsigmond halálának kilencvenedik évfordulóján tett közzé egy bejegyzést a település közösségi oldalára. Az idős helyiek, akik még emlékeztek rá, jó szívvel és tisztelettel emlékeztek rá. "1934-ben, presbiteri közgyűlésen bejelentették, hogy elhunyt Kovács Zsigmond lelkész" -fogalmazott Nagy Ferenc írásában. 

Tudós Kovács Zsigmond emlékezete

Jelen voltak Nagytiszteletű Németh Károly esperes, mint egyházi előkelőség, Nagy Gyula rábcakapi lelkész, Major Jenő helyettes lelkész. "Tudós Kovács Zsigmond 1903. március 31-e óta működött a gyülekezetben. Működése áldásos volt a gyülekezetre. Ezen évek alatt sokszor támadtak farkasok a nyájra, de a borúra derű következett mindig. Hála a mindenhatónak és az ő szolgálójának, Kovács Zsigmond lelkész úrnak. Leljen lelke örök nyugodalmat, örök békét a másik hazában"-jelentették halálhírét.

Kovács Zsigmond temetése nagy tisztelettel ment végbe. Jelen voltak Németh Károly esperes, Turóczi Zoltán, László Miklós, Szabó József győri, Takács Elek esperes homokbödögei, Nagy László bezi, Nagy Gyula rábcakapi, Szekeres Ferenc bőnyrétalapi, Kiss Sámuel nagybarátfalui, a mérgesi és mórichidai lelkészurak, Weltner János, Böröczki Vilmos győri, Seebach András, Saller Sándor lébényi, Horváth Károly bezi, Gárdai Lajos rábcakapi, Bejczi József cakóházi tanító, a markotabödögei római katolikus igazgató tanító, dr. Dorner Emil ügyvéd, dr. Mennyes János orvos és még sokan vidékről is, valamint az egész gyülekezet. A magyarországi evangélikus egyház mélyen gyászolt.

A temetés gyászistentisztelettel kezdődött. 
Sorrendje:

• 1. - 213. ének, Jézus én birodalmam
• 2. - Gyászbeszéd: tartotta Németh Károly esperes. Könny jelent meg az emberek szemében a beszéd alatt. „Íme az erős, a bátor vezér koporsóban fekszik, várva az utolsó útját a sír szája felé. A szegények támogatóját, a betegek gyógyítóját, az elhagyottak vigasztalóját magához hívta az Úr. Az isten szent lelke azonban megvigasztalja a csüggedőket. A kétségbeesőket, hiszen találkozunk odaát a másik világban.
• 3. - 573. ének, Hát már végképpen letetted kegyes lélektisztedet?
• 4. - Ima: Major Jenő lelkész.
• 5. - 573. ének utolsó verse

"Ezután megindult a gyászmenet a temető felé. A harangok zúgása a fekete ruhába öltözött gyászoló gyülekezet, a rokonok, hozzátartozók, a gyülekezeti tagok könnyei, mind azt mutatták, hogy Tárnokréti községnek, valamint az evangélikus gyülekezetnek szomorú napja van. Utolsó útjára kísérte hű vezetőjét az úrnak hív sáfárát, a szeretett és megbecsült lelkipásztort. Útközben a gyászoló gyülekezet az 556. éneket énekelte, Krisztus te vagy az életem. A sírnál az esperes, Turóczi Zoltán győri, Nagy László bezi lelkészek beszédben, Nagy Gyula rábcakapi lelkész pedig buzgó imával búcsúztak az elhunyttól. Horváth Károly bezi tanító az egyházmegyei tanítóság nevében búcsúzott a nagy tudású, éles eszű, de jószívű egyházmegyei tanfelügyelőtől: „Ne csüggedjünk, hisz nincs a sírban örök enyészet, ember csak új hazát cserél. Ami minket itt lenn is éltet: a lélek, az örökre él."

Letették a koporsót a sírba, hogy porrá legyen újból az, ami porból vétetett. A hívők lelkéből pedig felcsendült a szomorú, de mégis vigasztaló ének: Jer, temessük el a testet, melyen a halál erőt vett, de majd a végítéletre feltámad örök életre"-szólt a korabeli beszámoló.

Nagy Ferenc kutatómunkája során a lelkészre emlékezők egyházi tevékenységén túl kiemelték, hogy gyógyító tevékenységet is folytatott, kisebb műtéteket is elvégzett. Maga a kutató is megosztott egy történetet: "Nagypapámnak gyermekként a tehénszarva átbökte az arcát. Kis műtétnek számított. Pálinkát itatott vele, majd utána összevarrta. A halotti anyakönyvbe, orvosi, latin nyelven írta be a halál okát. Maga is beteg volt. Vese panaszait még télen is a hideg Rábcában való fürdéssel gyógyította. A halála oka is vesebaj volt." 

Kovács Zsigmond Zalaistvándon született. Tárnokrétiben az általa keresztelt első gyermek 1903.03.30-án Szabó Sándor volt, Szabó Pál és Németh Lídia szülőktől. Első esketése 1903.06.10-én volt. Németh Imre kisbaboti 25 éves nőtlen, feleségül vette Rétiből Polgár Teréz 24 éves hajadont. Az első temetésén 1903. 04.06-án Kovács Zsófiát, Horváth Sándor feleségét búcsúztatta, aki 31 éves korában szülés közben elvérzett.