2024.12.30. 10:26
Sopron adott nekem gyökereket - Interjú Várszegi Asztrik emeritus főapáttal
Idén a soproni születésű dr. Várszegi Asztrik, emeritus pannonhalmi főapát kapta a Sopron Díszpolgára címet. A díjazott az ünnepélyes átadáson betegsége miatt nem lehetett jelen, de a Kisalföldnek adott interjújában megfogalmazta, mit jelent számára ez a megtisztelő elismerés és a szülővárosa iránt érzett hűség.
Várszegi Imre Asztrik 1946-ban Sopronban született, polgári család gyermekeként. A soproni szellemiség mindig meghatározó volt az életében. A középiskolát a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte, ahol szellemi és erkölcsi alapokat kapott későbbi kiemelkedő szolgálatához. A Pannonhalmi Szent Benedek Rendhez 1964-ben csatlakozott. Innen indult el az a rendkívüli pálya, ami példamutató mind a hit szolgálatában, mind pedig a tudomány és a történelem iránti elkötelezettségében.
Sopron adott gyökeret és örökséget
- Amikor polgármester úr felhívott, hogy idén én kapom a díszpolgári címet, egy pillanatra megállt az idő. A meglepetés, a hála, és az a mélységes meghatottság, ami elárasztott, egyszerre kavargott bennem. Bár sok éve elkerültem Sopronból, a lelkem soha nem hagyta el ezt a csodálatos várost. Ott volt minden lépésemben, minden döntésemben, és most, hogy ezt az elismerést megkaptam, úgy érzem, az egész életem szívet melengető körforgássá vált. Sopron adott nekem gyökereket, irányt, és olyan örökséget, amely életem minden pillanatában elkísért - osztotta meg gondolatait olvasóinkkal Asztrik atya.
- Gyermekkoromban a város minden szeglete különös jelentőséggel bírt. A belvárosi utcák macskakövein sétálva éreztem, hogy a történelem ott lélegzik a falak között, a Kurucdomb nyugalma pedig biztonságot és békét sugárzott.
Sopron számomra nem csupán egy hely – hanem egy érzés.
A hűség városa nemcsak történelmi döntésében lett példaértékű, hanem abban is, hogy megtanított minket arra, mit jelent igazán kötődni valamihez – egy városhoz, egy közösséghez - tette hozzá.
- Sok év telt el azóta, hogy elhagytam Sopront, de a város mindig velem maradt. Amikor a püspöki címeremet megalkottam, az első gondolatom Sopron várfalaira esett.
Azok a szilárd kőfalak jelképezik mindazt, amit szülővárosomtól tanultam: az erőt, a kitartást és a hűséget.
A címerem latin mottója, Fortitudo mea Deus – „Erősségem az Isten” – is Sopron történelmi címeréből származik, és minden alkalommal, amikor rápillantok, úgy érzem, a város lelke ott dobog a szívem mélyén.
- Az elismerés, hogy Sopron díszpolgára lehetek, nemcsak kitüntetés számomra, hanem az érzelmi kötelék megpecsételése is. Hálás vagyok érte, és meghatottsággal tölt el, hogy gondoltak rám.
Hiszem, hogy ezt a címet nem lehet kiérdemelni – csak elfogadni lehet, alázattal és szívből jövő örömmel
- zárta a beszélgetést.
