Kónyra 1944. december 22-én lesújtott a történelem, tizennégyen haltak meg – Fotók, videó

Gyászos napja Kónynak december 22-e, a kónyi bombázás napja. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. december 22-én súlyos légitámadás érte a falut. Szovjet repülőgépek jelentek meg a község felett és Kónyra, ahogy Aller Imre polgármester fogalmazott, a kónyi bombázás során "lesújtott a történelem". Tizennégy halálos áldozata volt a támadásnak, civilek és katonák vesztették életüket. Köztük az egy éves Horváth Tivadar, aki nagyszüleivel volt házuk pincéjében. Az áldozatok emlékét vasárnaptól egy márványtábla is őrzi Kónyban, a Győri utcában. Márkus Andrásné Kiss Piroska kezdeményezésére, a helyi önkormányzat támogatásával állították fel, Szabó József készítette. 

A kónyi bombázás áldozatai

- Falunkban 1944. decemberében bevonulási központot alakítottak ki, sok katona állomásozott Kónyban. Harci járművekkel volt tele a vasútállomás, a vásártér és sok tankot a lakóházak között is "parkoltattak". Ez volt az oka, hogy a szovjet gépek ilyen pusztítást végeztek -mondta Enzsöl Imréné nyugdíjas pedagógus, Kóny múltjának kutatója.

A bombázásban meghalt 

• hat kónyi lakos, 
• hat magyar katona, 
• egy tiszt hét éves fia, 
• egy német katona. 

A legnagyobb veszteség a Horváth családot érte. Házuk pincéjébe menekültek, de találat érte őket. Elhunyt Horváth Imre, a nagypapa, a felesége és egy éves unokájuk. A romok között találták meg rokonukat, Horváth Artúrt is, illetve azokat a magyar katonákat, akiket hozzájuk szállásoltak be. A kisfiú szülei nem voltak otthont, így ők életben maradtak, de örök életükben hordozták a fájdalmat és a tragédia óta nem nagyon látták őket mosolyogni. Nem is nagyon beszéltek az esetről, mélyen magukba rejtették érzéseiket. 

Avatóbeszédet Aller Imre polgármester mondott. Kiemelte: Kónyban van emlékhelye az 1848-49-es hősöknek és az első és második világháború áldozatainak is.

- A történelem viharának olyan kónyi áldozatai is vannak, akiknek a nevét, bár tudtuk és kegyelettel megőriztük, de eddig emlékműre nem kerültek fel. Éppen ezért tartottam jó gondolatnak, amikor Márkus Andrásné felkeresett, hogy szeretett keresztszülei családjának és az 1944-es kónyi bombázás áldozatainak kíván emléket állítani. Természetesen azonnal biztosítottam az önkormányzat támogatásáról. A helyi emlékezet ugyan megőrizte a bombázások, különösen a rendkívül tragikus, 1944. december 22-i áldozatainak nevét, de így kőbe vésve az utókor számára is megmarad. Remélem, figyelmeztetés lesz az utánunk jövő generációk számára is, hogy a háborúknak nincsenek győztesei, csak vesztesei, túlélői és áldozatai -hangsúlyozta Aller Imre. 

A polgármester utalt rá: az emlékmű azelőtt a ház előtt áll, amelynek biztonságosnak vélt pincéjében a legtöbben lelték halálukat. - Itt változott pillanatok alatt a pince boltozata sírbolttá, és veszett oda tizenegy élet, köztük olyanoké is, akik szinte még alig éltek. Tivadar, az egy éves áldozat még ma is itt lehetne közöttünk. Élhetné gyermekei és unokái körében békés nyugdíjas éveit, de ez nem adatott meg neki. Mert december 22-én a sztálingyertyákkal megvilágított égből épp ide sújtott le a történelem. Tizennégy élet szakadt félbe akkor. A mai naptól fejet hajthatunk emléktáblájuk előtt. A háborúnak estek áldozatul, nyugodjanak békében, emléküket megőrizzük!

A továbbiakban Márkus Andrásné Kiss Piroska osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Mint azt kifejtette: keresztszülei emlékére kezdeményezte a tábla felállítását.

- A táblán olvasható az egy éves kisgyermekük, Tivadar neve, akire nagyszülei, a keresztapám szülei vigyáztak a pincében. Úgy haltak meg, hogy a nagymama ölében szorította kicsi unokáját -idézte. Keresztszülei nem voltak odahaza, a fájdalmas látvány fogadta őket. 

- Édesanyám és keresztanyám egyaránt a Felvidékről kerültek Kónyba. Szemben laktak egymással, jó barátság szövődött közöttük. Ennek a szeretetkapcsolatnak köszönhetem, hogy Isten házában ilyen keresztszülők tartottak keresztvíz alá. Iskolásként a testvéreimmel, szenteste délutánján köszönteni mentünk hozzájuk. Szegénységünkre tekintettel mindig tudták, mi kell a cukorka és csoki mellé. Hol sapka, hol kesztyű, hol meleg zokni került a tarisznyánkba. Keresztmamát ilyenkor szomorúnak láttam és csak később értettem meg, miért volt az. Kívánom, hogy nagyok sok kisgyermeket vigyenek Isten házába ilyen szeretetre méltó, kedves keresztszülők, mint amilyen az enyémek és testvéreimé voltak. Ez a tábla adja át utódainknak Kóny 1944. december 22-i fájdalmas történetét, karácsonyát. 

A táblaavató rendezvényen a kónyi Erkel Ferenc Énekkar közreműködött Veér György karnagy vezetésével. Előadták többek között Magyar Árpád egykori kónyi tanító száz évvel ezelőtt írt dalát: Karácsonyi ének az első világháború idejéből. A pedagógus 1914 és 1918 között tanított a községben és ő volt a templom kántora is. A dalt a falu szülötte, Czakó János jegyezte le emlékezetből 2018-ban és küldte el Veér Györgynek. 

- Nagy tisztelet és köszönet jár mindenkinek, aki az emléktábla felállításában közreműködött. Megőrizzük emlékét az áldozatoknak. Ez a tábla emlékeztessen mindannyiunkat arra a mérhetetlen szenvedésre és veszteségre is, amit elődeink átéltek és elszenvedtek a világháború alatt. Fejet hajtunk őseink, a falunk előtt -jegyezte meg Enzsöl Imréné az avató után.