Kollégánk véleménye a hálapénzes orvosokról

December elején történt hír, ennek megfelelően nem kapott túl nagy publicitást – ami érthető, az év legszebb időszakában az emberek családi, baráti találkozókkal foglalkoznak –, de most mi ne lépjünk túl azon a szomorú tényen, hogy hálapénzt rendszeresen elfogadó több orvost és asszisztenst gyanúsítottként hallgattak ki a rendőrök a győri Petz-kórházban. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, alkotmányos alapelv; ha azonban a gyanú beigazolódik, s valóban az onkológiai osztály több munkatársa érintett az ügyben, ez még tovább súlyosbítja a vádakat. Az életükért küzdő, daganatos betegektől ugyanis pénzt elfogadni szerintem olyan morális vétség, amire nincs bocsánat.

A hálapénz és a kellemetlen helyzetek

Majd az idő és a nyomozás eldönti a konkrét győri ügyet, a hálapénz egyre ritkábban, de még mindig létező jelenségéről ugyanakkor érdemes további szót ejteni. Közel két évtizede több gyerekkori barátom frissen végzett orvosként szembesült az akkor mindennaposnak számító orvosi köpenyekbe bújtatott borítékokkal. A többségük – holott a semmi közepén álltak, pályakezdőként – nem kért volna a kínos, kellemetlen szituációkból; volt, akinek alföldi pirospaprikát adtak a páciensei, akadt, akinek 80 éves nyugdíjas akarta az utolsó fillérjeit adni a fia gyógyulása érdekében. Csakhogy ez nem kívánságműsor volt. A tekintélyes, több évtizedes karrierrel rendelkező, hangadó orvosok táplálták a hálapénz rendszerét, ami alól nem lehetett kibújni. Ha nemet mondtál, rögtön körön kívülre kerültél.

S igen, lehet mondani, hogy kemények a rendőrségi felvételek, amikor a nyomozók lecsapnak a hálapénzes orvosokra, de ezen a ponton inkább azt hangsúlyozzuk: a hálapénz megszüntetése évtizedeken át szép szóval nem ment. Inkább néha kapjuk fel a fejünket a durva esetekre, de így talán már nem lesz sokáig velünk ez a métely.