2024.11.11. 18:10
Szent Márton ünnepe Szent Márton hegyén - Fotók, videó
A pannonhalmi monostor és bazilika védőszentje, Szent Márton ünnepén tartotta a Pannonhalmi Főapátság a Bazilika800 emlékév záró szentmiséjét, amelyen részt vett és igét hirdetett Matteo Maria Zuppi bíboros, bolognai érsek.
Az idén nyolcszáz éve, hogy Szent Márton pannonhalmi monostorának ma is álló szerzetestemplomát helyreállították és ünnepélyesen felszentelték. A pannonhalmi szerzetesközösség szerette volna méltó módon megünnepelni és közösségi ünneppé tenni a pannonhalmi bazilika újjáépítésének és felszentelésének nyolcszázadik évfordulóját. A szinte megszakítások nélkül ezer éven át folyamatosan működő szerzetesközösség egész éven át programok sorával ünnepelt. Koncertekkel, kiállításokkal, „Az én bazilikám” rendhagyó tárlatvezetésekkel, az Arcus Temporum XX – Pannonhalmi Művészeti Fesztivállal, ökumenikus konferenciával.
A jubileumi évet lezáró szentmisén igét hirdetett Matteo Maria Zuppi bíboros az olasz püspöki konferencia elnöke és a Szent Egyed közösség védnöke. Azé a közösségé, amely 2019-ben megkapta a Pannonhalmi Főapátság Szent Márton díját és küldetése, hogy a békéért dolgozzon. Egyebek mellett béketalálkozókat tartanak, közvetítenek háborús konfliktusokban. Emellett Zuppi bíboros a pápa békekövete Ukrajnában. Többször járt a háború sújtotta országban és Moszkvában is. Zuppi bíboros békéért való munkálkodása révén Szent Márton mai utódja. Márton a béketeremtés szentje is, akinek életrajzában olvashatjuk, hogy még katonaként a császár elé állt, hogy mentse fel a szolgálat alól, mert ő már csak Isten katonája. A császár ezt nem engedte meg neki és megvádolta, hogy csak fél a csatától és el akar menekülni a harc elől. Szent Márton maradt, de kijelentette, hogy fegyver nélkül áll az ellenség elé, nem fog harcolni. A csata napján az ellenség követek útján békét kért. Így a „harc” a béke nem fegyveres megteremtésével ért véget.
Pannonhalmi Bazilika 800 - Matteo Maria Zuppi bíboros zárta szentmiséjével a jubileumi évet
Fotók: Molcsányi Máté– Kedves testvérek! Nagy öröm számomra, hogy megünnepelhetem szerzetesi templomotok felszentelésének nyolcszázadik évfordulóját, itt, Magyarország “lelki emlékművében” a “testvériség hídjánál”. És még csak meg sem öregedtetek! Mennyire szükséges, hogy ne váljon ez a hely lelketlen tárggyá, és hogy megértsük azt, ami lényeges, ami mindig láthatatlan. Érzékelem az összetartozás kegyelmét, ami azt a szeretetet élteti, amiről az atya beszél a tékozló fiúnak: mindaz, ami az enyém, a tiéd – szólt a bíboros a jelenlévőkhöz, majd folytatta: – Idén az ünneplés az élet mindennapi része lett ebben a házban, ahol találkozik egymással az, ami spirituális és ami emberi, ahol kikötőre talál az élet oly sok hajótöröttje, ahol a vándorlás bizonytalanságai közepette továbbra is sokan részesülnek befogadásban és iránymutatásban.
Nagy és csodálatos monostorotok szíve ez a Templom, a szikla, amire századokon át építettek egy otthont, ami képes ellenállni az eső és a szél erejének, és még az erőszak szörnyűségének is. Így volt ez a második világháború idején, amikor befogadásra találtak itt gyermekek és számos üldözött zsidó, otthonra találtak itt a menekültek 2015-ben éppen úgy, ahogy ma is számosan, amikor Ukrajna drámáját a szívünkben hordozzuk és a béke ajándékáért könyörgünk – emlékeztetett beszédében.
– Apátságotok lámpatartóra helyezett lámpás, ami reménységet ad, felemeli tekintetünket a nyomorúságból. Azt sugallja, hogy ne legyünk középszerűek, hogy ne igazodjunk a világ szelleméhez, hogy ne redukáljuk az evangéliumot az egyéni jólét egyik termékévé a sok közül, amelyek csak illúziókat, törékenységet és függőségeket teremtenek. Ez egy befogadó ház, egy nyitott ajtó a sok zarándok, az élet sebesültjei számára, mindannyiunk számára, akik életet, jövőt és örökkévalóságot koldulunk.
Sosem tudhatjuk, hogy ki kopogtat az ajtón, de ne féljünk tőle. Szent Márton nem félt attól a szegény embertől, aki halálosan fagyoskodott, és megosztotta vele a ruháját. Ítélkezhetett volna fölötte, közömbösen, vagy ellenségnek tarthatta volna. Ehelyett segített neki, majd pedig felismerte Jézust, az elsőt a sok felkent közül, aki örömhírt hoz a valódi vigaszt kereső nyomorultaknak, aki minden szakembernél alkalmasabban kötözi be a megtört szívek rejtett sebeit, aki szabadulást hirdet a raboknak, azoknak is, akik a függőségek vagy az individualizmus foglyai, aki kiszabadítja a foglyokat, megszabadítva őket az elítéléstől és a félelemtől, amely ellenséggé teszi a felebarátot.
Mint a bíboros mondta, Jézus arra tanít bennünket, hogy menjünk ki felebarátunk elé, és osszuk meg vele a ruhánkat. Elküld bennünket a világ végére, vagyis mindenhová, és megvéd, nem mintha távol tartaná tőlünk a gonoszt, hanem annak tudatában, hogy az belül van, és nem kívül.
A ti házatok Európa szívében található, és annak legmélyebb gyökereit képviseli, mindig is túllépett a határokon, ahogyan azt maga Szent Márton is tette. A szentség nem ismer határokat, és az egyetlen olyan nyelvet beszéli, amely nem a különbségeket, hanem a megosztottságot semmisíti meg, és mindenki szívét ismerős szavakkal megszólítva valósítja meg az igazi globalizációt, amely egyesít, nem pedig elszigetel.
Mint a bíboros elmondta, Ferenc pápa történelmi látogatása során Magyarországon éppen erről beszélt: Európa lelkesedést ébreszt “a nemzetek közötti békés és stabil közösség felépítése iránt, miközben új mozgástereket jelöltek ki, megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme pedig elmérgesedett. Nemzetközi szinten úgy tűnik, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, visszafejlődve egyfajta háborús infantilizmusba.”
Újra fel kell fedeznünk az európai lelkületet: “az alapító atyák lelkesedését és álmát, akik képesek voltak a saját korukon, a nemzeti határokon és a közvetlen szükségleteken túlra tekinteni”. állapította meg a bíboros, majd emlékeztetett arra, hogy Szent Márton az osztozásra tanít bennünket. – Segítsen nekünk Szent Márton, hogy barátai lehessünk mindenkinek, különösen a szegényeknek, és ezt a szeretet kötelékével és a mindenki számára lehetséges apró gesztusokkal tegyük. A háború, a megosztottság logikája, a széles körű közöny, és a keresztény társadalom végének szörnyű kihívásaiban érezzük meg a lehetőséget az evangéliumi magvetésre.
kisalfold.hu videó
- Videón és sok-sok fotón mutatjuk, ahogyan megeredt a hó Győrben
- Barkasból Mikulás-szán: apa és fia 200 órát dolgozott két régi kisbuszon - videó
- Véradókat köszöntöttek a városházán: volt aki 100-szor is adott már vért – Fotók, videó
- Lovaskocsin érkeztek a Mikulások Győrságra - fotók, videó
- Bárki megismerheti a győri önkormányzat szerződéseinek részleteit – videó