Mementó az utókornak - A győri tévések, akik filmen őrizték meg a 2013-as történelmi árvizet - videó, podcast

• A „Kinyújtózott a vén mihaszna...” című díjnyertes alkotást 2015-ben a Duna TV tűzte műsorra.
• A kisalfold.hu-n hallható podcastben többek közt szót ejtünk még Győr­újfalu drámai evakuációjáról, a Nagybajcsnál mért több mint 9 méteres vízszintről és a megkönnyebbülést hozó gyors apadásról.

Közel 100 órányi nyersanyag

Kereken egy évtized telt el azóta, hogy minden idők legnagyobb árvize levonult a Dunán. A hatalmas víztömeg több szigetközi települést és Győrt is fenyegette; a töltés és a gát átszakadása egyes pontokon pár centin múlt. A 2013 júniusában Győr környéki települések tucatjait veszélyeztető áradásról a győri újságírók, fotósok, operatőrök két héten át éjjel-nappal hírt adtak. A tudósítások szüneteiben gyakran töltöttük mi is a homokzsákokat. „Az óriási ár érkezésétől az elvonulásáig ott voltunk a kameránkkal minden fontos eseménynél Győrben és a Szigetközben. Közel 100 órányi nyersanyag gyűlt össze.

Nem akartuk, hogy a történelmi felvételek az archívum polcain merüljenek feledésbe. Amikor a vágóképeket készítettük, akadt, aki kérdőre vont bennünket, hogy miért nem állunk be mi is a homokzsákokat rakni. Ám a film megjelenése után többen megkövettek. Valószínűleg érezték, hogy nem csupán végigkövettük, megörökítettük a heroikus küzdelmet, amelyet a fenyegetett településen élők, az önkéntesek és a hivatásosok folytattak” – emlékezett vissza lapunknak Molnár G. Tamás televíziós.

Amikor hajléktalan férfi is lapátolt

Melyik az a pillanat a 2013-as árvízi védekezésről, amely örökre bevésődött az emlékezetébe? – kérdeztük. „Gyakran olyan momentum jut az eszembe, amely nem szerepel a filmben, és valójában pár héttel az ár levonulása után történt. Győr belvárosában forgattunk, amikor egy hajléktalan férfi jött oda hozzám, s kérdezte, emlékszem-e rá. Mondtam neki, hogy nem, mire azt felelte, többször kameráztam a győrújfalui védekezésnél. Ekkor kezdett derengeni az arca, aztán elmesélte a sztoriját az árvíz idején. A legnagyobb baj Győrújfalunál volt, a 2013 tavaszán szétbontott töltés itt volt a legsérülékenyebb.

Így a katasztrófavédelem és a katonaság óriási erőket mozgósított ide, étel-ital mindig volt a védekezőknek, ami a hajléktalan férfi fülébe is eljutott. Bevallotta, hogy először csak a meleg étel vonzotta Győrújfalura, ám látott ott két kisgyereket, akik szórták a homokot a zsákokba. Az egyikük kitikkadt a kánikulai forróságtól, és az izzadság is annyira marta a szemét, hogy a sírás küszöbén állt. Ez volt az a pillanat, amikor elhatározta, hogy ha a gyerekek így képesek küzdeni a nagy folyó ellen, akkor ő is kiveszi a részét a munkából” – hallottuk.

Osztálykirándulás helyett

Hasonló, filmekbe illő pillanatokból nagyon sokat lehet sorolni. Több győri általános és középiskolás osztály a tanév végén inkább nem ment kirándulni, mivel a diákok úgy döntöttek, nagyobb szükség van rájuk a gátakon. A férfi kézilabda-válogatott az edzőtáborozását szakította félbe és a csapat tagjai napokon át ott segítettek, ahol a leginkább szükség volt erőre, kitartásra.

„Életre szóló élmény volt, hogy megtapasztalhattam azt a páratlan összefogást és önzetlen segítségnyújtást, amelyet az egész ország tanúsított a bajbajutottak iránt. Amikor elkezdtem a szakmát, az idősebb kollégák mondogatták, hogy nekik a rendszerváltás volt az a pillanat, amiért megérte évtizedeket dolgozni a médiá­ban. Nekem a 2013-as árvíz jelenti ezt” – búcsúzott Molnár G. Tamás, aki a 2015-ös menekültválságról is korrekt dokumentumfilmet készített.