Nagyfia betegsége mentette meg a gönyűi házat

Öttagú család él albérletben abban a családi házban, melynek kéménye november végén kigyulladt. A szerencsének és a legidősebb gyereknek köszönhetően a ház nem égett le, a kár azonban jelentős. A helyreállításban sokan segítettek, most pedig lapunk alapítványa, a Jóakarat hídja is hozzájárult a ház lakhatóvá tételéhez. 

– Azon a napon nagy szerencsénkre a legnagyobb gyerekünket, a nyolcadikos fiunkat hazaküldték az iskolából, mert beteg lett. A párom, mielőtt munkába ment volna, megrakta a tüzet a kandallóban – elevenítette fel a történteket az édesanya, Takács Piroska.

– Nemsokára hívott bennünket Milán: „Anya, gyere haza, mert ég a ház!” A gyerekszoba füstben áll. Mikor a párommal hazaértünk, a tetőn a cserepek között mindenhol jött ki a füst. Gábor azonnal felfutott a padlásra és látta, hogy a kémény ég belülről. Megpróbálta eloltani, de tudta, ha nem sikerül, meggyulladhat a tető, ezért hívta a tűzoltókat. Szaladgált a padlásra vízzel, hogy legalább csillapítsa a tüzet. A tűzoltók nagyon hamar kiértek és átvették a terepet. Kitakarították a kéményt, szerencsére nem gyulladt meg a tető. Ez csak annak köszönhető, hogy Milán beteg lett, ezért hazaküldték az iskolából, így észrevette a tüzet – emlékezett vissza a történtekre könnyes szemmel az édesanya, Takács Piroska. 

– A házban minden korom és füst volt. Az első este még itt aludtunk a házban a párommal, takarítottunk, de azokban a napokban nagyon hideg volt, fűtés nélkül nem lehetett ott lakni. A gyerekeket barátok szállásolták el, ebben is nagyon sokat segítettek. A család ismerősök révén kapott kölcsön egy házat, ahol tudtunk lakni, csak karácsony előtt tudtunk visszaköltözni. 

A ház tulajdonosai megvették az új kéményt, a barátok azonnal jöttek, bontottak, kivésték a régi kéményt, új alapot betonoztak. Nagyon sok munka, még több váratlan költség volt a helyreállítás. A szobákat takarítani, festeni kellett. A család egy éve költözött a házba, apránként újították fel a házat belülről. Már éppen a végére értek volna a felújításnak, mikor szinte elölről kezdhették. 

Azt mondják a szülők: nagy ijedség volt, de a lényeg, hogy nem történt senkinek sem baja. A gyerekek közül csak a nagyfiú érzékelte igazán, mi törént, mert a nyolc- és kilenc- éves lányokat már az iskolából biztonságos helyre vitték a barátok. 

Szerencsére túl vannak rajta, de a nyomokat még mindig takarítani kell. A lakás helyreállításához jól jön az alapítvány százezer forintos támogatása. Azt is és az ismerősök, barátok segítségét is hálásan köszönik Piroskáék.