Magyar Bor Nagydíj - Szakácsból lett sikeres borász a nyúli Cseri Barnabás

- Hogyan készült a győztes fehér boruk?
- Néhány éve Németországban, a Dr. Loosen Weingut Borászatban töltöttem fél évet, ahol azt tapasztaltam, hogy rengeteg rajnai rizlingből készült bort hordóban érlelnek. Itthon ez még szokatlan volt, de szerettem volna ezt a technikát kipróbálni. A német pincészet inkább idősebb, 50-60 éves hordókat használ az érleléshez, amik jól karban vannak tartva. A Pannonhalmi Főapátságtól vásároltuk az első hordóinkat - amik 2005-ösöket. Így most már 15-17 éves hordókkal tudunk dolgozni. Amit még a nyertes borról tudni kell, hogy nagyon sok helyen használnak a borászok fajélesztőt, azonban régen spontán erjedt a bor. Mi is ehhez nyúltunk vissza, hogy különlegesebb ízvilágot kapjunk. A szőlőt 2019-ben szüreteltük, 2020 őszén került ki a hordóból és 2021-ben már fogalmaztuk. Ha valaki megkóstolja egy karakteres rizlinget kap. A hordót nem kifejezetten érezni benne, de a mikrooxidáció miatt van benne egy érdekes, hozzáadott ízvilág, illetve egy édesnek ható ízérzet, krémesség még annak ellenére is, hogy száraz borról beszélünk.

- Ön szerint miért választották ezt a Nagydíjra? Mitől különlegesebb más fehérboroknál?
- Úgy gondolom, hogy hozzájárult az is a Nagydíj elnyeréséhez, hogy egyre több helyen igyekszünk megjelenni, és a rajnai rizling borok körében is felfigyeltek már ránk. Több elismerést kapunk a hozzáértő kóstolóktól, borbíráktól. Szerintem ebből is adódik, hogy egy ilyen rangos címet megszerezhettünk.

- Gyakran megmérettetik a boraikat? Mennyire számít, hogy a közönség és a szakma véleménye?
- Mindenkinek számít. Elsősorban a fogyasztók véleménye, ami az eladásból is látszódik. Fontos a szakmai megítélés is, de nem veszünk részt túl sok versenyen. Szűrjük azt, hogy mi az, ami nekünk érdekes és mi kevésbé. Próbálunk pártatlan versenyeken elindulni, hiszen, ha ilyenen helyezést érhetünk el az a non plusz ultra.

- Fogyasztóknak is nagy kedvence a most díjat nyert bor?
- Egy hordóban érleljük és csak a jó években készítjük el. Így alkalmanként maximum 500 literrel dolgozunk, ami hatszáz néhány palackot jelent. Magasabb árú tételről beszélünk, ez megosztja a fogyasztók táborát. De azokon a helyeken: éttermekbe, borkóstolókra, vacsorákon, ahol kínáljuk általában nagy sikere van és mindig vásárolnak belőle.

- Régi hordó, régi érlelés a bornál és a szűretlen pezsgőjüknél is. Ez egy koncepció a pincészetnél, hogy visszanyúljanak a hagyományos, ősi technikákhoz?
- A mai világban nyitottnak kell lenni mindenre, és mi is próbálunk nyitottan működni. A legtöbb borunk modern technológiával készül, mint más borászatoknál. Emellett viszont próbáljuk megjeleníteni a kisebb palack mennyiségű tételeinknél a tradicionális, régi technikákat, amiket nem biztos, hogy el kell felejteni, csak nem minden bornál érdemes alkalmazni.

- Új generációs borászként miben hisz? Mitől lesz jó egy bor?
- Szerintem az alapja a szőlő. Az ültetvényen dől el a bor 70 százaléka, és az is, hogy később mit lehet vele kezdeni. Ehhez hozzájárul, hogy mennyi és milyen minőségű munkát teszünk hozzá. Törekszünk rá családi szinten és a kollégákat is erre kondicionáljuk, hogy minőségi munkát adjunk ki a kezünkből. Szerintem ez a záloga a jó minőségű szőlőnek és később a minőségi bornak.

- Milyen tapasztalatokat szerzett külföldön, amiket újításként alkalmaz?
- Nehéz újításokat hozni, hiszen annyira nyitott a világ, hogy már szinte semmi sem újdonság. Viszont próbáljuk azt elérni, hogy a külföldön sikeres borok és borkategóriák, például a provance hordós rozé, amivel idén próbálkoztunk, vagy az említett hordós rajnait megismerjék itthon. Szeretnénk valamilyen újdonságot, különlegességet hozni a palettán.

- Tudatos és célirányos út vezette a borászathoz?
- Nem erre a pályára készültem, bizonytalan voltam abban, hogy mit szeretnék csinálni, mert számos területen el tudnám magam képzelni és sok minden érdekel a mai napig. Vendéglátást tanultam a győri Krúdyban, szakácsnak készültem. Nyaranta svájci éttermekbe jártam gyakorlatra, jobbnál jobb helyeket próbálhattam ki és rengeteget tanultam. Középiskolás voltam, amikor az első szőlőterületünket megvásároltuk, és kézi munkával telepítésre előkészítettük, majd elsőként a borvidéken osztrák szőlőoltványokkal betelepítettük. Minden munkafolyamatból kivettem a részem, így kezdődött a szerelem a mezőgazdaság, a szőlő majd később a borászat iránt. Szerettem volna borászatokban szakmai gyakorlatot szerezni, azonban édesapámtól tudtam, hogy végzettség nélkül esélyem sincs bekerülni. Így elrugdaltak főiskolára, Gyöngyösön elvégeztem a szőlész-borász mérnök szakot. Innen egyértelmű volt, hogy mit is szeretnék csinálni. Azóta az egész családunk a pincészetben dolgozik napi szinten, ami rengeteg időt igényel, így nincs is nagyon időnk másra. Aktívan részt veszünk mindenben. Szeretnénk, ha a fő profilunk, a bor hibátlan lenne.

- Ha a pincészet az év minden napján ad munkát, mikor van szabadideje?
- A borászat egy életstílus, nem egy olyan munkahely, ahol nyolctól-négyig dolgozunk. Itt mindig azon gondolkodunk mit lehetne máshogy és másként csinálni. A szabadidős tevékenységeimet is ezzel kötöm össze. A szakmát szeretni kell, másként nem megy. Szerencsére a párom is szeret borozni és érdekli minden ezzel kapcsolat dolog így, együtt járjuk a borászatokat és az éttermeket: kóstolunk, kínálunk és kirándulunk a kutyánkkal. Így a szabadidőmet is boros közegben töltöm.

- Mik a jövőbeni tervei, céljai?
- Tervek, célok mindig vannak. Szeretnénk bővülni, a legnagyobb álmunk a 20 hektáros, saját szőlőültetvény. Emellett tervben van a pince kapacitásbővítése is, hogy több borral, nagyobb mennyiségben tudjunk foglalkozni. Szeretnénk fejleszteni a pincészet környezetét és előtérbe helyezni a vendéglátást. Személyes céljaim közt első sorban az esküvő áll, párommal nyáron összekötjük az életünket, később pedig jöhet a családalapítás. Tervezzük, hogy a borászat közelébe költözünk, hogy egy nagy olasz családként együtt igazgassuk a vállalkozást. Így visszatekintve a kezdetekre, büszkék vagyunk, arra, hogy hova jutottunk. Persze a napi problémák itt is megvannak, de előre tekintünk és szerintem jó úton haladunk.