Súlyosan autis­ta fia mellett szintén súlyosan fogyatékos unokáját is egyedül neveli a mosonmagyaróvári özvegyasszony

Nyugalommal, türelemmel viseli sorsát a mosonmagyar­óvári Farkas Ibolya, s teszi mindezt mosolyogva. Pedig nem egyszerű sors adatott neki.

– Három gyermekem született. Bence másfél éves koráig szépen fejlődött, elkezdett járni, beszélni. Hároméves korában derült ki, hogy autista, mégpedig súlyosan, emellett epilepsziás is – kezdi történetét Farkas Ibolya, aki egyszobás önkormányzati bérlakásában fogad. Bence nem beszél, egyedüli időtöltése a zenehallgatás a rádióban.

Ibolya és az élettársa a születése óta gondoskodott unokájáról, Benedekről is.

– Tizenkét éve megszűnt a párom munkaviszonya, ami után ő maradt itthon Bence gondozására. Én dolgozni mentem egy mosonszolnoki autóipari céghez. Amikor az unokám megszületett, a lányom lemondott róla, mi vállaltuk a nevelését. Benedek is súlyosan fogyatékos, az Éltes-iskolába jár. A kisfiú annyit eszik, mint a madár, csak egyfajta epres joghurtot fogyasztana, főleg most, hogy még beteg is – magyarázza az asszony.

Ibolyáék tavaly decemberben elkapták a koronavírust: élettársa kétszer is kórházba került, másodszorra viszont már nem tudták megmenteni az életét. A nagymama, édesanya egyedül maradt a két súlyosan fogyatékos gyermekkel. Az ápolási díj ügyintézése hónapokig húzódott, ezért néhány hónapig jövedelem nélkül maradtak.

– Bencét még magára tudom rövid időre hagyni, ha ellépek a boltba, de oda már Benedeket magammal kell vinnem. Huszonnégy órás felügyeletre van szükségük, a kisfiút pelenkázni kell, csak a gyógyszerei havi tizenháromezer forintba kerülnek. Sajnos hitelünk is van, amit fizetnem kell, így alig boldogulunk – sorolta Ibolya inkább tényként megállapítva, mintsem panaszkodva.

Most egy kis reménysugár is megjelent: egy kicsivel nagyobb és korszerűbb lakásba költözhetnek ugyanabban a társasházban, ahol most élnek.

– Cserépkályhával fűtünk, de sajnos a mellettünk lévő lakás nincs fűtve, az ablakok is húznak, a gyermekek csak cipő nélkül járnak bent. A tüzelőm jó, ha január elejéig kitart – tette hozzá az asszony, megjegyezve, hogy már nagyon várja a költözést, mert a másik lakásban már legalább új műanyag ablakok vannak.

A nagymamának 200 ezer forint támogatást adhattunk át olvasóink segítségével, amit hálásan fogadott.