Ottó maga is elhagyni kényszerült a hazáját a háború miatt - most már sorstársainak segít a Dunántúlon

• A háború borzalmai elől sokan menekültek Magyarországra. A Vöröskereszt Keresőszolgálata azon dolgozik, hogy az elszakadt családokat egyesítse, az elveszett hozzátartozókat megtalálja.
• A néha gyönyörű, máskor szívszorító munkáról Zachary Ottóval, a keresőszolgálat regionális képviselőjével beszélgettünk, aki maga is elhagyni kényszerült a hazáját februárban.
• Feleségével először tanárként helyezkedtek el, menekült gyerekek oktatását és beilleszkedését igyekeztek segíteni.
• A menekültek száma a nyár közepén-végén stagnált, nemrég azonban olyan információkat kaptak a vöröskeresztesek, miszerint egy nagyobb csoport érkezik és valószínűleg Magyarországon fog maradni.

Dunántúli régió

Zachary Ottó a magyar mellett anyanyelvi szinten beszél ukránul és oroszul, emellett jól tud szlovákul és lengyelül is. A Vöröskereszt Keresőszolgálatához jelentkezett, hogy segítsen megtalálni a menekülteknek elveszített szeretteiket. – Négyen végezzük a terepmunkát, felosztottuk egymás között az ország megyéit. Én a dunántúli régióért felelek és hat megye tartozik hozzám. Az első időszakban sok nehézséggel kellett megküzdeni. Rengetegen érkeztek, viszont rendkívül kevés információnk volt róluk. Emellett nem volt még egy közös nagy adatbázisunk sem, szerencsére ez mostanra már változott. A Vöröskereszt Keresőszolgálata a II. világháború idején alakult meg és azóta is háború, politikai üldöztetés vagy természeti katasztrófa miatt elszakadt családok egyesítésén dolgozik.

"Nagyon sokan meghaltak"

– Az első hullám idején mintegy másfél ezer gyermek érkezett és azóta is sokan jönnek. Vannak, akik sportolók, és az edzőik kísérték őket, másokat nagyszülők hoznak, mert a lakhelyükön nincs oktatás, infrastruktúra. A nyár végén érkezett egy család, szülők és négy gyermek. A nagymama már korábban elhagyta az országot és a régió­ban élt az egyik unokával, így ők már célirányosan ide jöttek. Sajnos a munkának szomorú része is akad. Azok közül, akik a háború első hónapjaiban tűntek el Kelet-Ukrajnában, nagyon sokan meghaltak. Zachary Ottó elmondta: a nyár közepén-végén stagnálást tapasztaltak az érkezők számában, néhány napja azonban olyan információkat kaptak, miszerint egy nagyobb csoport érkezik hamarosan, és valószínűleg Magyarországon fognak maradni.

Mennek tovább nyugatra

– Sokan érkeznek tranzittal és mennek tovább Ausztriába, Németországba. De vannak olyanok is, akik biztosan több évig vagy akár végleg itt maradnak. Egy asszony, akinek feltett szándéka, hogy hazamegy, mondta is, hogy két évig még biztos nem tudna csinálni semmit, ha hazamenne, ezért inkább marad és dolgozik, amíg vége nem lesz a háborúnak. Egy másik család biztos anyagi körülmények közül kényszerült menekülni, volt autójuk, lakásuk, munkájuk. A házat viszont lebombázták, semmi nem maradt belőle, így már nem mennek vissza. A keresőszolgálat munkatársai a különböző megyékbe érkező családtagok egyesítése mellett a külföldön vagy az anyaországban maradtak felkutatásában is igyekeznek segíteni.

Közösségi hálón keresik egymást

– A Vöröskereszt semleges szervezet, így a munkatársakat általában beengedik a fogolytáborokba, így tudják tájékoztatni a hozzátartozókat akkor is, ha valaki fogságba esett. A keresést nehezíti, hogy sokakat kilakoltatnak, az árván maradt gyerekek pedig hamar nevelőszülőkhöz kerülnek, így ha távolabbi hozzátartozó keresi őket, például nagyszülő vagy nagynéni, nehéz rájuk találni. A menekültek közül sem mindenki regisztrál nálunk, sokan munkásszállókon vannak, ahová a családjukat is magukkal hozták. Emellett nagy a belső migráció. Ezért fontos, hogy minél több információt tudjunk az eltűntről. Apró dolgok is segíthetnek, egy tetoválás, vagy hogy kivel látták utoljára. A fiatalokat például a közösségi hálón ismerősök, barátok által lehet megtalálni. Sőt, gyakran ők is így keresik hozzátartozóikat.