2022.10.04. 20:16
"Legyőzetve győz…" – A kommunista egyházüldözés a Kárpát-medencében
A marxista ideológia alaptétele volt, hogy a kommunista világforradalom által a proletár munkásosztály átveszi az uralmat, amely proletárdiktatúra így szükségszerűen megszünteti az államot és a társadalmi rétegződést. E „szent” cél eléréséhez a kommunista hatalom minden eszközt „legitimnek” ismert el, amely nemcsak a politikai hatalom mindenáron való megszerzését és megtartását jelentette, hanem az ellenséges emberek és társadalmi csoportok teljes körű retorzióját, sok esetben fizikai megsemmisítését is. A marxista ideológia alaptételeiből természetszerűleg következik, hogy a kommunista párt egyik legfőbb „felszámolandó” entitása a különböző vallási felekezetek és egyházak voltak. Az abszolút hatalom fenntartásához szükségük volt a társadalom mindenfajta közösségi formációjának a szétzilálására, hogy az identitását vesztett embermilliókat saját céljaik eléréséhez „manipulálhassák”. E szomorú történelmi folyamatok hazai fejezeteiről hallhattak azok, akik szeptember 26-án ellátogattak a győri MCC-be, ahol Arató György a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa beszélt a témáról, Kommunista egyházüldözés a Kárpát-medencében címmel. A szakmai rendezvényen sok érdeklődő vett részt, akik az előadást követően a témát részletesen bemutató Küzdelem a lelkekért című kiállítást is megtekinthették.
Fotó: MCC Győr
A történész szakember elmondta, hogy a hazai kommunista típusú egyházüldözést három időszakra lehet elkülöníteni. Az első az 1945-ben a szovjet hadsereg és félkatonai szervezetek által végrehajtott katonai jellegű megtorlások voltak, melyek során a szovjet katonák az elnyomó és megszálló fegyveres hatalmat ötvözték a kommunista ideológia adta iránymutatásokkal. E megtorlás egyik fontos esete volt Apor Vilmos győri püspök vértanúsága.
A második időszakot 1948-tól 1956-ig datáljuk, amikor is a fokozatosan kiépülő, majd az ország irányítása felett abszolút hatalmat szerző kommunista párt a hazai történelmi egyházak teljes felszámolását tűzte ki célul. E korszak meghatározói voltak a sztálini típusú koncepciós perek, melyek segítségével koholt vádak alapján szinte bárkit bebörtönözhettek vagy kivégezhettek. E korszak emblematikus példája Mindszenty József hercegprímás 1949-től éveken át tartó bírósági pere, lelki és fizikai kínzása, valamint bebörtönzése volt.
A harmadik fejezete a kommunista egyházüldözésnek az 1956 utáni időszak volt. Az 1956 és 1958 közötti időszakot lehet a sztálini típusú módszerek folytatásaként is értelmezni, hiszen módszereiben és brutalitásában nem tért el annak eszköztárától. E mellett a kádári megtorlás az ellenforradalom kirobbanásának is fő okozói közé sorolta be a klerikális reakciót. 1958 után a konszolidáció, illetve a puha diktatúra éveiben az egyházellenesség továbbra is állami szintű politikai irány maradt, azonban módszereiben fokozatosan tért át a „puha”, kevésbé látható és érzékelhető „megoldások” irányába.
Arató György kifejtette, hogy az egyházak üldözését, mint elnyomó hatalmi gépezetet a történelem során sok uralkodó és hatalmi entitás próbálta a maga által kitűzött célok elérésre fordítani.
Az MCC győri központja hétről hétre kínál izgalmas szakmai programokat az érdeklődők számára. 2022. október 10-én 17.00 órakor kerül sor a következő előadásra, mely során Ács Zoltán közgazdász, az Egyesült Államok George Mason Egyetem Vállalkozási és Politikai Központjának (CEP) igazgatója fog beszélni a 21. századi innovatív vállalkozásfejlesztésről.
